Az október 15-én tartott értekezleten elhangzott kérésnek megfelelően

1. A sebészet és határterületei számos minimálisan invazív módszer bevezetésével elérték, hogy nemcsak a kórházi benntartózkodás csökkent a legtöbb esetben, hanem a táppénzes idő a számításaink szerint a harmadára csökkent. Ez jelentős megtakarítást eredményez össztársadalmilag. Ebből a megtakarításból a szakmának semmi előnye nem származik, és nincs motiválva további új módszerek bevezetésére. Ráadásul a minimálisan invazív beavatkozások anyagköltsége kb. 25–50%-kal drágább a hagyományos eljárásokkal összehasonlítva. Az egyenleg ugyanakkor pozitív kórházi oldalon (rövid ápolási idő, növekvő betegforgalom) és össztársadalmilag (rövid táppénzes idő, kevesebb késői szövődmény) egyaránt. Javasoljuk, hogy készüljön költség/haszon elemzés, és ennek alapján induljon meg a minimálisan invazív beavatkozások fokozottabb támogatása (HBCs pontszám emelés, pályázatok). A költség/haszon elemzés kivitelezésében megfelelő anyagi támogatás mellett örömmel részt veszünk.

2. Negyedik éve tartó multicentrikus tanulmánnyal bizonyítottuk (több mint 2000 műtét), hogy a háló beültetéssel végzett inguinalis sérvműtétekkel a sérvkiújulás lehetőségét tizedére csökkentettük. Tekintettel arra, hogy hazánkban évente 20 000-nél több sérvműtét történik, közülük minden negyedik ún. recidív sérv miatt, könnyen belátható, hogy az új módszer bevezetésével az évi műtéti számot legalább 4000-rel lehetne csökkenteni. Ez legalább 20 000 kórházi nap megtakarításán kívül 100 000 táppénzes nap megelőzését jelentené évente. A hálóval végzett inguinalis sérvműtét a jelenlegi finanszírozásban azonos pontszámon van elszámolva a hagyományos, sok recidívával járó sérvműtéttel. Az új módszer támogatását feltétlenül indokoltnak látjuk. Pontos adatokkal néhány hónapon belül jelentkezni tudunk.

3. Az inguinalis sérvműtétekkel szerzett kitünő tapasztalatok alapján nagyszabású multicentrikus tanulmányba kezdtünk a hegsérvek hálóval történő zárásának vizsgálatára abból a célból, hogy hazai körülmények között is bizonyítsuk recidívát csökkentő hatását. Irodalmi adatok és országos felmérés alapján ma hazánkban minden harmadik hasfali sérvműtét recidív sérv miatt történik. A hálóbeültetés jelenleg 0,2 ponttal van dotálva, ami csak a kisméretű háló beültetésére elég anyagi forrást jelent. A finanszírozás javítását javasoljuk és meggondolandónak azt, hogy a biztosító nem venne- e részt egy ilyen tanulmány finanszírozásában. Részletes, pontos adatokkal kb. 2 év múlva tudunk jelentkezni.

4. A nyelőcső adenocarcinomája mutatja ma világszerte a leggyorsabb incidencia növekedést a malignus daganatok közül. A tendencia megjelent Magyarországon is. A daganat szekunder prevenciójában egyedül az antireflux műtét végzése a hatásos. Az antireflux műtét indikációjának felállításához komoly diagnosztikus háttér szükséges, mely még a kiemelt centrumokban sem tökéletes. Pályázat kiírását javasoljuk gasztroenterológiai centrumok megerősítésére és felszerelésére. A nyelőcső és cardiatáji daganatok miatt végzett műtétek száma a gyors incidencia növekedés miatt évi 10%-kal emelkedik. A nyelőcső anasztomózisok biztonságos és gyors megvarrásához szükség van sebészeti varrógépekre, melyeket az OEP tételes elszámolású eszközként jelenleg is finanszíroz, de az egy műtétre eső támogatás az infláció és a műtéti szám emelkedése miatt évről évre csökken. Javasoljuk az egyensúly helyreállítását nagyobb keret biztosításával.

5. A nyelőcső rosszindulatú daganataihoz hasonlóan növekszik a végbéldaganatok száma és ezzel a végbél reszekciók száma is. A műtéti szám emelkedésében szerepet játszik a világtendencián kívül az, hogy megindultak a szűrővizsgálatok, melyek sok új korai esetet fedeznek fel, sokat javult a komplex onkológiai ellátás, mely a műtét előtt már stádiumcsökkentést tud elérni (ezzel megmenekül a beteg a végbél kiírtástól) és sokat változott a hazai sebészek szemlélete a sphincter megtartó műtétekkel kapcsolatban. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a végbél reszekciós műtétek száma is kb. évente 10–15%-kal növekszik. A végbél reszekciók végzésének elengedhetetlen (!) feltétele a sebészi varrógépek használata. A helyzet ugyanaz, mint a nyelőcső műtétekkel kapcsolatban, azaz az egy műtétre eső biztosítói támogatás évről évre csökken és lassan veszélyezteti a fent vázolt kedvező tendenciák további erősödését. A varrógépkeret 25–30%-os emelésére van égetően szükség!

A Sebész Szakmai Kollégium a Sebész Társasággal összhangban országos auditot indított a végbélrák kezelésének minőségi ellenőrzésére. Internetes kapcsolaton alapuló adatbázist hoztunk létre és minden varrógépet használó osztályt köteleztünk adatközlésre. Az első értékelhető adatokkal már az év végén rendelkezünk. A minőségi kontroll nagy részben biztosítói feladat, ezért ennek a feladatnak a megoldásához anyagi segítséget kérünk. Egyúttal felajánljuk a segítségünket egyéb területek minőségi ellenőrzésében való részvételre a szempontrendszer kidolgozásával és szakemberek biztosításával.

6. Sürgős megoldást kérünk a progresszív ellátás finanszírozására. A progresszív ellátás csúcsán levő intézetek adóssága reménytelenül halmozódik, emiatt félő, hogy színvonalcsökkenés fog bekövetkezni, nem beszélve arról, hogy ezen intézetek vezetői állandó fenyegetettségben vannak az intézményi vezetők által.

7. Az ágazati vezetés elkészítette a progresszív ellátási szinteket és ezek minimumfeltételeit. A minimumfeltételek azonban a legtöbb intézetben nem adottak. Biztosításuk elengedhetetlenül szükséges.

8. Országszerte szaporodnak a polgári kártérítési perek és a megítélt összegek lassan csillagászatiak. Egy-egy nagyobb per megingathatja egy kisebb kórház működőképességét. Az OEP-nek központi keretet kellene erre biztosítania, mert a működési költségből ezek az összegek kigazdálkodhatatlanok. Továbbá lépéseket kellene tenni biztosítói oldalról is a kártérítési összeg felső határa megállapításának bevezetésére, amely nyugati tapasztalatok szerint jelentősen csökkentené a perek számát.

9. A közös ápolás és a garanciális szabály okozta finanszírozási motiváció szöges ellentétben van a szakmai szabályokkal az onkológiai betegek sebészeti kezelésében. A kivizsgált rosszindulatú daganatos beteget etikátlan és szakmailag hibás hosszú várólistára helyezni (legalább 28 napra) azért, hogy a finanszírozás kedvező legyen egy sebészeti osztály számára. Ráadásul a bevétel elosztása bennfekvési napok arányában történik, ami igazságtalan, mert a sebészeti kezelés messze költségesebb (műtői díj, pathológia stb.), mint a diagnosztika. Nyomatékosan kérjük, hogy onkológiai betegeknél a közös ápolás és a garanciális szabály a beteg kivizsgálása és sebészeti kezelése között szűnjön meg.

10. A biztosító és a beteg számára egyaránt előnyös, ha egy műtéti behatolásból szükség esetén több műtétet végez el a sebész. Jelenleg ez nem finanszírozott és arra motiválja az osztályokat, hogy két felvétel alkalmával történjen meg a két műtét. Javasoljuk a második beavatkozás részfinanszírozását.

11. Az emlőszűrés beindulásával örvendetesen megszaporodtak a korai stádiumú emlődaganatok. Az igényes kivizsgálás és műtét, valamint pathológiai feldolgozás költségét (drótjelölés, preoperatív cytológia, sentinel nyirokcsomó meghatározás, immunhisztokémia rutinszerű alkalmazása stb.) már messze nem fedezi a HBCs-ből eredő bevétel. Feltétlen módosítást javaslunk!

Budapest, 2002. november 14.

Sebész Szakmai Kollégium