A szerző kiemeli, hogy a világjárvány soha nem látott stresszt jelent mind a betegeknek, mind az egészségügyi ellátó rendszereknek szerte a világon.
A katasztrófák aránytalanul érintik a szegényeket, a kiszolgáltatott csoportokat, a súlyos mentális betegségben szenvedő betegek igen kitettek. A lakhatási instabilitás, a hajléktalanság növelheti a fertőzés kockázatát és megnehezítheti annak azonosítását, nyomon követését és kezelését. A súlyos mentális betegséggel küzdőknél kihívás lehet a munkából való kiesés, hiányozhat biztosítási fedezetük. Korlátozódhatnak a baráti, családi támogatások.
E populációban a járvány kimenetelének enyhítésére elsősorban az átfogó, többszintű, az egész közösséget érintő felkészültség lehet az eszköz.
A súlyos mentális betegségben szenvedőknek naprakész és pontos információkat kell kapniuk a kockázat csökkentésének stratégiáiról és arról, hogy mikor kell kezelni a COVID-19-et. A lakosság számára kifejlesztett általános tájékoztató anyagokat számukra testre kell szabni.
Fontos az is, hogy foglalkozzunk a járvány e betegekre kifejtett pszichológiai és társadalmi hatásaival is. Az aggodalom súlyosbíthatja a meglévő szorongást és depressziós tüneteket, a pandémia miatt szorgalmazott fizikai távolságtartás növeli a magány és az elszigeteltség kockázatát, valamint a betegek kettős megbélyegzéssel szembesülhetnek esetleges fertőződésük és mentális státuszuk miatt.
A súlyos mentális betegségben szenvedők esetében gyakran a pszichiátriai ellátó az elsődleges kapcsolódási pont az egészségügyi ellátó rendszerhez.
A klinikusoknak segítségre van szükségük saját biztonságuk és jólétük fenntartásához; ahol lehetséges, a szolgáltatásokat nem személyes jelenléttel kell megvalósítani, ha mégis ez szükséges, akkor egyéni és nem csoportos formában.
A COVID-19 világjárvány valószínűleg jelentős terhet jelent a közösségi pszichiátriai ellátások, pszichiátriai kórházak számára, e szolgáltatók korlátozottan képesek a szomatikus orvosi állapotok szűrésére, kezelésére. E szervezetek számára kritikus fontosságú az eljárásrendek kidolgozása, protokollok kialakítására a fertőzés kockázatának kitett betegek azonosításához és átirányításához, munkatársaik ellátásához (pl. önkéntes karantén, jól szellőző terek, kézmosáshoz való könnyű hozzáférés, egyéni védőfelszerelés). Az intézményes környezet kiemelt kockázat gócpont kialakulására, erre is megfelelő készenléti tervekkel kell rendelkezni.
A COVID-19 világjárvány példátlan egészségügyi és társadalmi kihívásokkal jár, ebben az időszakban a súlyos mentális betegséggel küzdő emberek egyedülállóan nagy kockázatnak vannak kitéve, ugyanúgy, mint az ellátórendszerek, a többszintű és gondos tervezés, valamint az intézkedések végrehajtása elengedhetetlen a járvány káros következményeinek minimalizálása érdekében.
