Absztrakt:
Bevezetés: A szakmai identitás a pácienssel találkozó orvos személyes jelenlétének esszenciális összetevője a gyógyítás folyamata és a szakember mentálhigiénéje szempontjából is. Az identitás egyik meghatározója a tudományág integráltsága. A pszichiátria biológiai, pszichológiai és szociológiai aspektusok determinálta komplexitása az integráció szükségességének iskolapéldája. A pszichiátria megítélése ellentmondásos, aminek folyományaként presztízse és szponzorálása is elmarad a társszakmákétól. Célkitűzés: A kortárs magyar pszichiátriai ellátásban dolgozó orvosok szakmai identitását kívántuk megismerni a bio-pszicho-szociális dimenziók mentén, valamint a szakma elfogadottságáról alkotott véleményük alapján. Módszer: Kollégáink önkéntes, anonim válaszait kértük 10-es értékelőskálán saját beállítódásukról, általuk a laikus közvélemény, illetve a társszakmák részéről észlelt megbecsültségről, valamint a pszichiátrián belül a biológia, pszichológia és szociológia fontosságának százalékos megoszlásáról. Eredmények: A 228 válaszadó magasan szignifikáns beállítódást mutatott biológia, pszichológia, szociológia sorrendben. Saját identitásukat a szakmáról alkotott képükkel összhangban definiálták. A képzettség identitást befolyásoló hatását mutatja, hogy a pszichiáter szakorvosok (n = 171) a jelöltekhez képest határozottabban mutattak biológiai preferenciát, a pszichoterápia szakvizsgával rendelkezők (n = 74) pedig a többi orvoshoz képest magasan szignifikánsan fontosabbnak tartották a pszichológiai komponenst a pszichiátria tudományában. A kérdezettek megítélése szerint a pszichiátria elfogadottsága alacsony a laikusok, még inkább a társszakmák részéről. Következtetések: Az önkép és a szakmáról formált kép közötti koherencia alapján a pszichiátria multidimenzionalitása nem az egyén szintjén jelent kihívást elsősorban. A képzés kiemelt jelentőségét – és a képzők felelősségét – az identitás alakulására gyakorolt hatás is mutatja. A pszichiátria alacsony presztízsén javítani közös érdekünk, ennek praktikus eszköze a szakmai identitás frissen tartása, az eltérő preferenciájú orvosok kommunikációja és a társszakmákkal való együttműködés. Orv Hetil. 2018; 159(2): 58–63.
A teljes anyag elérhető ide kattintva!