Megismételjük és újra felhívjuk a figyelmet, visszhang nélkül maradt két éve megfogalmazott véleményünkre (Stratégiai javaslatok a pszichiátriai ellátást és a pszichiátria jövőjét illetően MPT, 2013.):
- A WHO 2014-es szakértői elemzése, az ÁSZ 2012-es jelentése, valamint a korábbi ombudsmani nyilatkozatok alapján megállapítható, hogy a hazai pszichiátriai ellátás a személyzet számát és a tárgyi feltételeket illetően jelentősen elmarad a nemzetközi elvárásoktól és a hasonló fejlettségű országok tényadataitól.
- A hazai pszichiátriai rendszernek a fekvő és járóbeteg-ellátás együttműködésén kell alapulnia. A pszichiátria fejlődése szükségessé teszi a Pszichiátriai Gondozók és az ambuláns ellátás egyre hangsúlyosabbá tételét. A pszichiátriai gondozók jelenleg súlyos humán erőforrás és finanszírozási nehézségekkel küzdenek. Súlyos probléma a forráshiány és a jogi szabályozás hiánya. Indokoltnak tartjuk, hogy a gondozókhoz lehetőleg közvetlenül kapcsolódjon nappali kórház, és kiemelt szerepük legyen a közösségi ellátó helyek irányításában. Kiemelten fontos a kötelező ambuláns kezelés lehetőségének megteremtése. A pszichiátriai betegek ellátásában, különösen a pszichoterápiához való hozzájutás tekintetében meg kell találni a magánszolgáltatók helyét.
- A minden szinten hiányos pszichiátriai ellátórendszer további sérüléseinek megelőzése érdekében a jelenleg működő pszichiátriai szolgáltatókat (fekvő- és járóbeteg-ellátó helyeket egyaránt) nem szabad áthelyezni, megszüntetni a szakma vezetőtestületeivel való előzetes konzultáció és hatástanulmányok nélkül. A megszüntetendők helyébe megfelelő színvonalú szolgáltatás létrehozása elengedhetetlen.
- Kiemelt feladat a pszichiátria társadalmi és orvos-szakmai megítélésének javítása a pszichiátriai betegek destigmatizációja és rehabilitációja érdekében.
Az elmúltévekben nem következtek be olyan változások, amelyek gondok felszámolását jelentenék. Egyre súlyosabb, az alaptevékenység ellátását veszélyeztető helyzet alakult ki a pszichiátriai ellátás minden területén, az ország minden régiójában, beleértve és hangsúlyozottan aláhúzva a budapesti intézmények működési ellehetetlenülését. Kritikus a humán erőforrás hiány a pszichiáter szakorvos és az szakápolói szinten. A szakember hiány súlyosan veszélyezteti már a betegek és a szakmában dolgozók biztonságát is. Az életkori tendenciákat is figyelembe véve a helyzet további romlása prognosztizálható, ami a rendszer küszöbön álló összeomlásával fenyeget. A fentieken kívül az alábbiak várnak halaszthatatlan megoldásra:
- A pszichiátriai zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai, az egészségügyre jutó szűkös erőforrásokból mégis egyre kevesebb jut a pszichiátriára. Az EU által kifejezetten a pszichiátriai és addiktológiai rehabilitációra szánt jelentős összegből, a legtöbb helyen más szakághoz kerültek a nagyobb fejlesztések.
- A humán erőforrások általánosan ismert hiányából szakmánk részesedik leginkább, mivel szakmánk humán erőforrás igénye az orvos szakmák közül az egyik legnagyobb. Mivel mára kritikus helyzet alakult ki, a teljes összeomlás elkerülése érdekében sürgősen jelentős bérfejlesztésre van szükség a pszichiátriai ellátás minden területén. Ez nélkülözhetetlen a humán erőforrás elvándorlásának megakadályozása érdekében.
- Közismert a legtöbb kórházban osztályaink elhanyagolt kubaturális viszonyai. Csak ombudsmani vészjelzés és közvélemény előtti sajtóvisszhangja tette lehetővé a Merényi KH sürgősségi pszichiátriai részlegének felújítását. Bár vidéken uniós pályázati forrásokból történt néhány sikeres fejlesztés, a fővárosi siralmas helyzet a lakosság felháborodását is kiváltja. (ld. www.mptpszichiatria.hu, a Magyar Pszichiátriai Társaság honlapja) Javasoljuk a megoldásig kapacitás csökkentési moratórium bevezetését.
- A hatályos Egészségügyi Törvény mentális zavarokat érintő fejezetében több rész elavult, de sorozatos jelzéseink ellenére sem történt változás. Önálló „elme-törvény” megalkotására volna szükség! Ebben kellene pontosan szabályozni azokat a jogi kereteket, mint pl. a kötelező gyógykezelés, ezen belül az ambuláns ellátásra való kötelezés kérdése, stb. A jogbizonytalanság okozta félelem az egyik oka a pályaelhagyásnak, a humán erőforrás krízis erősödésének is. A hatályos magyar jogszabályok, sokszor összeegyeztethetetlenek a Magyarország által aláírt nemzetközi egyezményekkel.
- A pszichiátriai betegségek fekvő-, és főként járóbetegek ellátására az OEP által meghatározott finanszírozás elégtelen. Az összegekből a pszichiátriai ellátó helyeket nem lehet fenntartani. Ez fő oka annak, hogy az intézmények, jelentős, krónikus finanszírozási deficittel, látják el feladataikat. Mint hogy a WHO jelentés is megfogalmazta, a kórházak inkább fejlesztenek olyan más orvosi területeket gyakran a pszichiátria rovására, amelyeknél a bevételek magasabbak. Elfogadhatatlan az elégtelenfinanszírozás miatt kialakult szemlélet, hogy a pszichiátria „veszteségtermelő” az egészségügyi ellátó helyek számára!
- A fenti okok miatt, a közfinanszírozott ellátás gyakorlatilag képtelen pszichoterápiás szolgáltatást biztosítani. A pszichoterápiás ellátás finanszírozásának költséghatékonyságát a munkából való kiesés csökkenésében felesleges kórházi kezelések elkerülésében, a visszaesések csökkenésében lehetne mérni. A közfinanszírozott ellátásban a finanszírozás rendezése és a magánszolgáltatók finanszírozott bevonása az ellátásba lehet a megoldás útja.
A mentális ellátásba történő befektetés, több költség-haszon elemzés alapján, társadalmi szinten többszörösen megtérülő befektetés. A mentális zavarok a tartós munkaképesség-csökkenés második leggyakoribb okai hazánkban, így a pszichiátriai okokból a termelésből kieső munkaerő az ország GDP-jének akár 4-6 %-os kiesését is eredményezheti.
A jelenlegi helyzet már nem eredeztethető az OPNI 7 évvel ezelőtti bezárásából, annál inkább az OPNI bezárását megelőző és követő szükséges fejlesztések hiányából. A pszichiátriai ellátás azonnali fejlesztése elemi társadalmi érdek, megtérülő befektetés a jövő szempontjából.
Magyar Pszichiátriai Társaság
Cím:
Tel.:
Email:
