Magyar Pszichiátriai Társaság

1989-től vagyok a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja. A Társaság életében aktívan 2000-től veszek részt, mikor kollégáimmal megalakítottuk az MPT Magánpraxis Szekcióját, melynek azóta is elnöke vagyok, így 2001-től vagyok a vezetőség tagja. 2005-ben, a receptbotrányként elhíresült kormányrendelettel szemben benyújtott, koordinálásommal összeállított Alkotmánybírósági Indítvány és a társszervezetekkel közösen indított kampány és tárgyalássorozat sikerhez vezetett. Ennek is köszönhető, hogy 2006-tól az elnökségben dolgozom, 2006-tól főtitkár helyettes, majd 2010-től az Ellenőrző Bizottság elnöke, 2010 májusától az MPT főtitkára voltam. 2008-tól a Pszichiáter Magánorvosok Egyesületének alapító elnöke vagyok. 2011.-től szervezem az MPT vándorgyűléseit. 2012. évi elnökválasztástól leendő elnök voltam, majd a 2014-től az MPT elnökeként dolgozom.

Az elmúlt két évtizedben résztvevője vagyok a folyamatnak, melynek során a Magyar Pszichiátriai Társaság, a szűkebben értelmezett szakmai tudományos szervezetből a magyar pszichiátria és képviselőinek komoly társadalmi ranggal és megítéléssel járó szakmai, tudományos, érdekképviseleti, érdekérvényesítő és szakmapolitikai véleményformáló intézményévé vált. A fejlődés szükségszerűen magával hozta a folyamatos szervezeti változást, amely megmutatkozik tagszervezetink átalakulásában bővülésében és aktivitásában, az Alapszabály és a SZMSZ folyamatos, szükségszerű változásában. Fejlődésről, folyamatról, állandó megújulásról van szó.

Az elmúlt évek nem szűnő gazdasági és társadalmi krízisei új kihívásokat jelentettek mind a mentális zavarral élő klienseink, mind az ellátásban küzdők szakmai és magánéletében is. Szükségszerű, hogy az értékek és a hagyományok megőrzése és ápolása mellett az MPT szervezeti megújítását, szükségszerű átalakítását is feladatunknak tartsuk. A minket körülvevő világ dinamikusna változik, mostoha környezetben egyre nagyobb az elvárás szakmánkkal szemben. Az egész pszichiátriai szakma új kihívásokkal küzd, az ellátórendszert alulfinanszírozottság, állandó súlyos szakemberhiány jellemzi. A megmaradt intézmények nagy része borzsasztó állapotban van. A túlélésért folytatott küzdelemben több kolléga hagyja el végleg szakmánkat.
A pszichiátria ellátás helyzete az elmúlt években sem változott. Az ambuláns ellátórendszer bázisa, az európai összehasonlításban komoly értéket képviselő gondozóhálózat a finanszírozási és humán erőforrás hiány következtében teljesítő képességének határán van. Bíztató tervek ellenére, forráshiány miatt néhány pozitív példán kívül akadozik az ellátórendszer közösségi alapú átalakítása, a jó gyakorlatok bevezetése. A kórházi ágyak szűkítését nem követte sem a meglévő kórházi ellátás körülményeinek javítására szánt anyagi fedezet biztosítása, sem az Európa Uniós elvárásoknak megfelelően a közösségi ellátó rendszer kiépítése, sem a járóbeteg ellátó kapacitás bővítése, sem a gondozóhálózat fennmaradását, fejlesztését célzó forrásbővítés. A 2012. évi ÁSZ jelentés következtetései, a 2014-ben készült WHO jelentés egyenlőre következmény nélkül maradt, ezév tavaszán a budapesti ellátórendszer kritikus helyzetbe került. Egyre kevesebben vagyunk, az igényt messze meg nem haladó a fiatal szakemberek száma, vészesen növekszik a belső és külföldi elvándorlás. Kollégáink munkakörülményei, a kapacitáshiányból fakadó túlterheltség, a romló munkakörülmények a jövőkép elvesztéséhez vezettek. Szakmai tudásunk értékének hangsúlyozásán, elkötelezettségünkön kívül nincs olyan amit vonzó életpálya modell perspektívájaként kínálhatnánk rezidenseinknek, fiatal szakorvosainknak. Miközben a lakósság részéről egyre nagyobb a szükségszerű igény egységes, modern pszichiátriai ellátásra, hamis kép alakul ki rólunk, megítélésünk egyre negatívabb.

A pozitívumokat is említeni kell. Az OPAI megalakulása óta ismét van országos intézetünk, néhány vidéki kórházi osztály uniós forrásból megújult. Rezidenseink egyre aktívabban vesznek részt a szakmai közéletben. Nemzetközi kapcsolataink dinamikusan fejlődnek, sikeresek tudományos összejöveteleink, az idei évbe nemzetközi kongresszust tudunk tartani, fejlődnek szakmaközi kapcsolataink. Tagjaink közül eredményes szakmai és közéleti munkájukért többen részesültek kormánykitüntetésben. A közvéleményben az elmúlt egy évben valamelyest javult a megítélésünk.
A kialkult krízis a szakmai közéletet is érinti, Társaságunk tagjainak aktivitásában is megmutatkozik az elmúlt években. Mégis kijelenthetjük, hogy Társaságunk tagságának és tagszervezeteinek sokszínűsége, a felhalmozott szakmai tudás és kreativitás garancia arra, hogy kellő együttműködéssel képesek vagyunk szakmánk megújítására, a társadalmi környezet alakítására. Hiszek abban, hogy hatékony csapatmunkánk, kapcsolataink segítenek abban, hogy fiatal szakembereink ne csak beálljanak sorainkba, maradjanak is szakterületükön. Hiszek abban, összefogással elkerülhetjük, hogy a magyar pszichiátriai ellátó rendszer krízise ne jelentse a magyar pszichiátria szakma krízisét.
Közösen kell elérnünk, hogy hangunk, megalapozott szakmai véleményünk a döntéshozókhoz továbbra is eljusson. Társaságunkban adott a megoldások kereséséhez szükséges tudás, az MPT-ben szakmánk teljes spektruma képviseli magát. Hiszem, hogy az összefogás erejével a továbblépés lehetőségét képes nyújtani Társaságunk mind tagjai mind környezetünk, mind a rászorulók, mind a döntéshozók számára.

A négy évvel ezelőtt meghírdetett programomban megfogalmazottak nagyrészt ma is érvényesek, így jelen programom is folyamatosság, hatékonyság, átalakulás fogalmak köré épül.

A teljes elnökjelölti program letölthető a kapcsolódó dokumentumok alól.