Magyar Pszichiátriai Társaság

Kedves Erika!

Amikor megtudtam, hogy életműdíjad átadásakor én mondhatom a köszöntőt, két gondolatom támadt. Az első, hogy vajon a gyomorgörcs, ami azonnal belém állt a hírre, vajon elmúlik-e a vándorgyűlésig. A másik pedig  Petőfi Füstbe ment tervének első sora. Tudom, laudációt nem illene a Füstbe ment tervvel kezdeni, de mit tegyek, „én hazafelé egész úton –tényleg- azon gondolkodám, miként fogom szólítani rég nem látott – szakmai- anyám”. Mit mondok majd először is…

Először nézzük a tényeket, az életút állomásait.
Orvosi pályája 1972-ben kezdődött-  neurológiai irányban.  Szakmai érdeklődése a szakvizsga megszerzése után a pszichiátria felé vonzotta. A pszichiáter életút 1978-ban az Országos-Ideg és Elmegyógyintézetben (Lipóton) indult Fráter Rózsa professzornő osztályán, majd 1985-től a Moussong-Kovács Erzsébet, később  Füredi János professzorok vezetése alatt álló Orvostovábbképző Egyetem Pszichiátriai és Klinikai Pszichológiai Tanszéken (a számos névváltozást megélt Nyéki úton) folytatódott. 1977-ben Neurológiából, 1980-ban Pszichiátriából, 1997-ben Klinikai Farmakológiából tett szakvizsgát. 2002-ig – a tanszék megszűnéséig – egyetemi tanársegéd, adjunktus, 1995-től egyetemi docens. 2000-től az Intézet megszűnéséig az OPNI főorvosa. 1995-ben az Orvostudomány kandidátusa fokozatot nyerte el „A krónikus depressziók” című kandidátusi értekezéssel. 2004-ben védte meg doktori értekezését „A kedélybetegségek epidemiológája Magyarországon. A depressziós epizód lefolyásának klinikai prediktorai” címen.  2005-től az MTA doktora. Jelenleg a Clinexpert ambulancia keretei között elsősorban gyógyszervizsgálatokkal foglalkozik. Az adott lehetőségek között folytatja korábban megkezdett vizsgálatát, melynek témája a személyiségjellemzők hatása a depressziók kimenetelére. 91 cikk és 17 könyvfejezet ill. önálló könyv örökíti meg szakmai munkásságát.  

Már az életpálya íve is elismerésre méltó, sikeres. Sőt annál is több: értékteremtő. Mintha Erika  Albert Einstein gondolatát osztotta volna: „Ne akarj sikeres ember lenni. Legyél értékes ember.”  Szádóczky Erika ezt akaratlanul is megvalósította:  pszichiáterként, orvosként, emberként. A sokrétű, szerteágazó értékek tételeit csokorba kötném.

Pszichiáterként, gyógyító orvosként példaértékű empátiás készség, betegközpontúság jellemzi. A hivatás igényelte szakmai alázaton túl ez a betegek szolgálatában, valódi segíteni akarásban nyilvánul meg. A tudományos eredmények gyakorlatba való bevezetésével mind a beteg, mind a tudomány érdekét szolgálja. És teszi ezt oly módon, hogy a betegei még az esetleges tudományos  “vargabetűket” is értékelik, mert tudják, minden erőfeszítés értük történik.  Ennyi év után is szereti  betegeit, hivatását, a betegei is  hálás szeretettel veszik körül. Kutatóként 1981-ben kapcsolódott be az OPNI-ban folyó biológiai pszichiátriai kutatásokba. Jeles kortársaival (Rihmer Zoltán, Arató Mihály) egy később korszak- és szemléletváltást hozó  generáció tagja lett. Kutatásait szakmai kíváncsiság vezérli, hasonlóan Weöres Sándor idézetének szelleméhez: „ A dolgoknak  ne a szerepét és hatását figyeld, inkább mintázatát és iramát: csak ezen az úton értheted meg az életet, természetet, embertársaidat és önmagadat.” Érdeklődési területén (szorongásos és affektív zavarok) megjelenő   “mintázatok” kutatásáért hatalmas energiát mozgósított: külföldre ment elsajátítatni az itthon még nem honos metódusokat, hazatérve képviselte és használatba állította őket, úttörő epidemiológiai kutatásokat valósítva meg.

Oktatóként, előadóként  szakmai precizitását személyes igényességgel ötvözi:  mindig a tartalom a lényeg,  de a formát a hallgatósághoz, körülményekhez kiválóan igazítja. Néha (máskor gyakran) a száraznak tűnő tényeket  illusztrációkkal színesíti, Milne segítségével a hallgatóság örökifjú gyermeki énjéhez is szólva. Vezetőként a határozottság és rendszeretet jellemezte. Amit kezébe vesz, azt rendbe is teszi- nyugodhattak meg munkatársai, beosztottai. A vezetése alatt álló “A” részleg a nyugalom szigete volt, problémáktól, botrányoktól mentesen folyt a szakmai munka. A kiszámíthatóság azonban sosem vált unalmassá, a korábban említett betegközpontúság  hozott vidám perceket is. Máig sajnálom, hogy csak elbeszélésből ismerem, személyesen nem vehettem részt az afrikai ugróegér kergetésében, “aki” Erika engedélyével tartózkodott (volna) depressziós gazdája ágya mellett.

Életutat értékelünk, egy tudós női életutat. A tudomány férfias világában nem könnyű tudós nőnek lenni. Tudom, elhangzott már 2002-ben, Erika Nyírő Gyula díjának átadásán, hogy minden tudós férfi mögött ott áll egy nő és minden tudós nő mögött ott áll egy férfi. Ezzel egyetértve azonban mást hangsúlyoznék. Férfiként a  szakmai munka mellé sorolódnak  a tudományos tevékenységek, általában nem kell a családról, háztartásról, mindennapokról gondoskodni. Nőként ez máshogy van.  A tudományos igény mellett ugyanolyan fontos -  akár  fárasztó ügyelet után is-  a beígért kedvenc ételek elkészítése,  a családdal töltött idő, az otthoni, szintén hivatásszerű szolgálat. És mindezeknek 24 órában kell elférniük! Ebből az aspektusból még inkább felértékelődik Szádóczky Erika tudományos életműve. Tudós nőként, anyaként, nagymamaként egyaránt jelszava lehetne:  “Szívvel-lélekkel!”

Életműdíjat köszöntünk. Az életmű, mint a teljes élet termése,  lekerekedést sugalló kifejezés. De jó-e ez a befejezettség? Mert tudjuk, ha a „mű elkészült, az alkotó pihen”. Mi lenne velünk, a pszichiátriával, ha Te máris megpihennél? Még  ne tekitsd a műved, szakmai életed befejezettnek. Legyen a mai díj az élet-mű helyett a „félélet”-mű díja. A másik feléhez egészséget, alkotókedvet, szakmai eredményeket  kívánok mind magam, mind kollégáid, mind az MPT vezetősége nevében!
Kedves Erika! Szívből köszöntünk Téged!