Magyar Pszichiátriai Társaság

Előadását Tóth Árpád: Új tavaszig, vagy halálig című versének egy idézetével kezdte: Itt ülök roppant hegyek közt,/ Betegen a többi beteg közt,/Múltnak háttal, halállal szemközt. Ezt követően az előadás a betegségtől, annak definíciójától , majd az egészség WHO meghatározásával indult. Korrektül és tudományos alapossággal  folytatta a mentális egészség, az érzelmi egészség, a szociális egészség meghatározásaival. Hangsúlyozta, emlékezve egyik tanítványára - aki a rend kapcsán mondta: a rendet nem rakni kell, hanem megtartani-, hogy az egészséget is megtartani kell, folyamatosan gondozni. A rendezettség a béke, a béke az emberi kiteljesülés lehetősége. Az ember pedig az egyszeri, egyedi, megismételhetetlen szentség. Nem biokémiai folyamat, mint egyes tudományok gondolják, és nem termelő állat, mint a leegyszerűsítő közgazdaságtan fogalmaz. A tudomány szétszedte az egészet, és nem maradt semmi, az igazság pedig az, hogy csak a részeket szedték  szét, az  egészet még észre sem vették. Az egész pedig az, amiben az ember él: a család, a közösségek, a társadalom. Ez a világ pedig sok tekintetben esik szét, pedig sok vizsgálat mutatja, hogy milyen védő, egészség megőrző erővel bírnak  a jól működő családok, és a jól működő közösségek. Egészség megtartó a stabil világnézet is, mely átvezet aktuális bizonytalanságokon, kétségeken. A világról pedig az iskola tanít sok mindent. A jó iskola nem csak ismeret közvetítő hely, de tanítási közeg, mely lehet jó és rossz. A gyógyítás korszerű felfogása: az ember reintegrálása a világba, a világba való visszahelyezése. Ezt a korszerű szemléletet mutatta meg a gyógyító Jézus is, aki a vakot a világ újralátásával, a bénát a világba való visszalépéssel, a halottat az életbe való visszahozással gyógyította meg. Az előadásban több olyan idézet hangzott el régi szent könyvekből, szentek tanításaiból, vagy szerzetesek feljegyzéseiből, melyek akár a korszerű viselkedés terápiás könyvek lapjaira is kerülhetnének.

Az előadás szellemisége és konkrét tartalma is azt üzente: gyógyító munkánkban keresssük az emberben az egészet,  az embernek az egészben a helyét, mert mindenki alkalmas valamire, és ha mindenki megtalálja a maga helyét, akkor az ember is, a világ is teljes lesz, és így áll helyre az egészben az egészség, az egészségben az emberség, az emberségben a harmónia.  

Jegyzetei és emlékei alapján írta: Lehóczky Pál