A demenciával élők általában korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a COVID-19 világjárványról szóló pontos információkhoz, tényekhez; nehézségekbe ütközhetnek a védőfelszerelések, pl. a maszkok viselésében, a közegészségügyi információk megértésében, a karantén szabályainak betartásában, mindezek a fertőződés magasabb kockázatát jelenthetik.
A világ sok országában az idősek egyedül vagy szintén idős házastársaikkal élnek otthonukban, esetleg ápolási/idősotthonokban. Ugyanakkor a fizikai távolság és a kontaktusok ritkítása céljából alapvető szolgáltatások állnak le vagy kerülnek távmunka megoldásba. Így az idősebbek, akik inkább a személyes támogatásokat veszik igénybe, magányosnak, elhagyottnak érezhetik magukat.
Az idősotthonokban látogatási tilalmat vezettek be, emiatt a bentlakók elveszítik személyes kapcsolataikat családtagjaikkal, a benti csoportos tevékenységek tiltásával szintén nő az elszigeteltségük.
A kórházi kezelést igénylő időseknél az új kórházi környezet fokozott stresszt okozhat és ez a magatartásuk változását hozhatja, a hypoxia okozta delírium komplikálja a demencia tüneteit, fokozza a betegek szenvedését, ugyanakkor növeli az orvosi ellátás költségeit.
Fentebbiek miatt megfontolandóak azok az ajánlások, melyek a demenciával élők és az őket gondozók mentális egészséget és pszichoszociális támogatását hangsúlyozzák.
Teljes cikkért kattintson ide!