Változatlanul érdekelték az itthoni dolgok, rokonszenvvel figyelte küszködéseinket, töretlenül szurkolt sikereinknek és együtt érzett kudarcainkban. Rendszeres maratoni telefonbeszélgetésekben értékeltük a hazai eseményeket.
Azok közé tartozik, akiknek köszönhetően a nyolcvanas években világszínvonalon jegyezték a magyar pszichiátriai és pszichofarmakológiai kutatásokat. Számomra ő volt a hazai példája az evidencián alapuló kutatásnak, mert kutatói készségeit remek klinikai megfigyelésekkel ötvözte és azokat tudományos fegyelmezettséggel öntötte formába. A klasszikus értelemben vett pesti humorának anekdotái - köztük sok "lipótos sztori" - sűrűn felelevenednek bennem. Határtalan önuralommal nézett szembe onkológiai ítéletével: "Kétszer már mázlim volt. Nem kívánhatok többet. Szépen éltem."
Andris, bölcsességed, jó kedélyed és a barátság, amivel megtiszteltél nagyon fog hiányozni!