"A könyv, amit az író egyszerűen csak „macskasági embermagányregényként” emleget különös hangulatú mű, melynek alig van konkrét cselekménye, az is laza szálon fut, inkább a kapcsolatokra, a filozofikus gondolatokra koncentrál. Főszereplői az író macskái, továbbá a szerző maga, ő mindjárt két személyben. „Egyikük” a maga valóságában elmélkedik az élet általa nagynak tartott kérdéseiről, mindezt olykor érzelmektől, humortól sem mentesen, míg a „másik” – aki leginkább láthatatlan, csupán a gondolatok síkján jelenik meg – ő a realista, érzelmek nélküli „narrátor”."A cikk teljes terjedelmében megtekinthető
ide kattintva!