A depresszió orvosi értelemben vett betegség és sokkal szűkebb kategóriát jelent mint a társadalmi ill. egyéni problémák által motivált szomorúság vagy rossz közérzet. Az unipoláris major depresszió az egyik leggyakoribb pszichiátriai betegség. Hat európai országra kiterjedő (Belgium, Franciaország, Hollandia, Németország, Olaszország, Spanyolország) nagy nemzetközi felmérés szerint a major depressziók egy éves prevalenciája átlagosan 5 százalék, és az Európai Unióban az évente major depresszióban szenvedő betegek száma kb. 18,4 millióra tehető (Paykel és mtsai, 2005; Wittchen és Jacobi, 2005). Hazai felmérések szerint a major depresszió 1 éves és 1 hónapos prevalenciája a felnőtt lakosság körében 7,1% és 2,6%, tehát nálunk a major depressziók egy éves előfordulási gyakorisága az európai átlagnál magasabb. Magyarországon minden adott hónapban több mint 200 000, és minden évben közel 700.000 major depressziós beteggel kell számolni, akik közül csak mintegy 40-45% áll jelenleg orvosi (gyógyszeres) kezelés alatt (Szádóczky és mtsai., 2000; Rihmer és Angst, 2009; Gusmao és mtsai, 2013; Rihmer és mtsai, 2013). Az unipoláris major depresszió 1990-ben a világon a negyedik leggyakoribb oka volt a teljes egészségben megélhető életévek elvesztésének (Disability Adjusted Life Years, DALY), míg 2010-ben a harmadik, és a 2020-ra szóló előrejelzések szerint az iszkémiás szívbetegség mögött a második helyet foglalja majd el (Murray és Lopez, 1996, Möller és mtsai., 2012). Ugyanakkor a legfrissebb előrejelzések alapján 2030-ra az unipoláris depresszió és a következményes öngyilkosság lesz a DALY leggyakoribb oka (Möller és mtsai., 2012).
A kezeletlen major depressziók gyakori komplikációi a tartós munkaképtelenség/korai rokkantosítás/munkanélküliség, a másodlagos alkohol/drog beteghség, a dohányzás, a fokozott szomatikus (kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris) morbiditás és mortalitás, valamint a kifejezetten emelkedett öngyilkossági rizikó (Rihmer, 2007; Rihmer és Angst, 2009; Whooley, 2006; Döme és mtsai, 2011). A befejezett öngyilkosságot elkövetők több mint kétharmada aktuálisan (többnyire nem kezelt) depresszióban szenved és a nem kezelt major depressziós betegek 5-10 százaléka öngyilkosság következtében hal meg (Rihmer, 2007; Hawton és van Heeringen, 2009, Möller és mtsai., 2012). Ugyanakkor az antidepresszív gyógyszeres kezelésben részesülő depressziós betegek szuicid rizikója kb. 75-80 százalékkal csökken (Rihmer és Gonda, 2013). A depressziók felismerésében és kezelésében az utóbbi két évtizedben lényeges javulás volt tapasztalható, és a rendelkezésre álló korszerű antidepresszívumok és pszichoterápiás eljárások segítségével ma már a major depressziók döntő többsége ambulánsan is sikeresen kezelhető. Sajnos ennek ellenére a depresszió a világon még ma is mindenütt aluldiagnosztizált és alulkezelt betegség. A fejlett egészségügyi ellátással rendelkező országokban végzett vizsgálatok szerint a fokozatosan javuló tendencia ellenére a major depresszióban szenvedő betegeknek még mindíg csak 30-60 százaléka áll kezelés alatt (American Psychiatric Association, 2010; Rihmer és Angst, 2009; Rihmer és mtsai, 2013; Möller és mtsai., 2012; Gusmao et al, 2013).
Közgazdasági vizsgálatok igazolják, hogy a depresszióval összefüggő társadalmi-anyagi teher nagyobb, mint a hipertónia, asthma, rheumatoid arthritisz és az oszteoporózis miatti kiadások és a nem kezelt depresszió okozta társadalmi kár (a beteg és sokszor hozzátartozóinak munkából való kiesése, korai halálozás, stb.) sokkal nagyobb, mint a depresszió kezelésének költségei, amelyben egyébként a gyógyszerek részesedése a különböző országokban végzett vizsgálatok szerint csak 6-29 százalék között változik (Rosenbaum és Hylan, 1999, Berto és mtsai, 2010; Karampampa és mtsai, 2011).
Bár az öngyilkosság rendkívül összetett probléma számos orvosi-pszichiátriai, pszicho- szociális és kultúrális összetevővel, a befejezett öngyilkosságot elkövetők 90 százaléka aktuálisan (többnyire nem kezelt) pszichiátriai betegségben, leggyakrabban (60-70%) major depressziós epizódban szenved halála idején. Nem meglepő tehát, hogy több vizsgálatban is kimutatható volt, hogy az antidepresszívumok forgalmának markáns emelkedése jelentősen járult hozzá az Európai Únió orzágaiban az utóbbi 25 évben bekövetkezett jelentős öngyilkosság-csökkenéshez (Ludwig és mtsai, 2009; Gusmao és mtsai, 2013). Hazánkban az utóbbi 30 évben bekövetkezett, világviszonylatban is a legnagyobbak közé tartozó öngyilkosság-csökkenés mögött is elsősorban a depressziók koraibb és eredményesebb kezelése áll. Sajnos ezen nagy csökkenés ellenére a hazai öngyilkossági halálozás még mindig igen magas, az Európai Únióban e tekintetben Litvánia mögött a második helyet foglaljuk el (Rihmer, 1997; Döme és mtsai, 2011, Rihmer és mtsai, 2013).
Az Egészségügyi Világszervezet deklarációja szerint "Nincsen egészség mentális egészség nélkül", és az ezzel kapcsolatos teendők között az Európai Únió a depresszió és öngyilkosság megelőzését az első helyen említi. A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján ma már kidolgozottnak tekinthetők azok a többszintű közösségi programok, amelyek segítségével a depressziós betegek korai felismerése és megfelelő (gyógyszeres és pszichoterápiás) kezelése révén az öngyilkossági halálozás is tovább csökkenthető.
Irodalom
American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 4th edition. Text Revision. (DSM-IV-TR): American Psychiatric Association, Washington, DC, 2000.
Berto P, Hario DD, Ruffo P. és mtsai: Depression: Cost-of-illness studies in the international literature, a review. J Mental Health Policy Econ, 2000; 3: 3-10.
Döme P, Kapitány B, Ignits G, és mtsai: Tobacco consumption and antidepressant use are associated with the rate of completed suicide in Hungary: an ecological study. J Psychiatr Res. 2011;45:488-94.
Gusmao R, Quintao S, McDaid D, és mtsai: Antidepresant utilization and suicide in Europe: An ecological multi-national study. PPLoS ONE 2013, 8(6) e66455. doi:10.1371/journal. Pone. 0066455
Hawton K, van Heeringen K. Suicide. Lancet. 373: 1372-1381, 2009.
Karampampa K, Borgström F, Jönsson B. Economic burden of depression on society. Medicographia, 2011; 33: 163-168.
Ludwig J, Marcotte DE, Norberg K. Anti-depressants and suicide. J Health Econ. 2009;28:659-76.
Möller HJ, Bitter I, Bobes J, és mtsai: Position statement of the European Psychiatric Association (EPA) on the value of antidepressants in the treatment of unipolar depression. Eur Psychiatry, 2012; 27: 114-28.
Murray CJ, Lopez AD. The Global Burden of Disease. World Health Organization, Geneva, 1996.
Paykel ES, Brugha T, Fryers T. Size and burden of depressive disorders in Europe. Eur Neuropsychopharmacol, 2005; 15: 411-423.
Rihmer Z. Az antidepresszívumok forgalomnövekedésének hatása a magyarországi öngyilkossági halálozásra 1982 és 1995 között, Psychiat. Hung. 1997b; 12: 276—278
Rihmer Z. Suicide risk in mood disorders. Curr Opin Psychiat, 2007; 20: 17-22.
Rihmer Z, Angst J. Mood disorders - Epidemiology. In: Kaplan and Sadock's Comprehensive Textbook of Psychiatry, 9th edition, (Eds. Sadock BJ.,Sadock VA., Ruiz P.) Lippincott Williams and Wilkins, Baltimore, 2009; pp. 1645-1653.
Rihmer Z, Gonda X. Pharmacological prevention of suicide in patients with major mood disorders. Neurosci Biobehav Rev. 2013; 37: 2398-2403.
Rihmer Z, Gonda X, Kapitány B, és mtsai: Suicide in Hungary. Epidemiological and clinical perspectives. Ann Gen Psychiat, 12: 21, 2013.
Rosenbaum JF, Haylan TR. Costs of depressive disorders. In: Depressive Disorders (Eds: Maj M, Sartorius N); John Wiley and Sons, Chichester, 1999, 401-449.
Szádóczky E, Papp Z, Vitrai J, és mtsai: A hangulat és szorongásos zavarok előfordulása a felnőtt magyar lakosság körében. Orv Hetil, 2000; 141: 17-22.
Whooley MD, Depression and cardiovascular disease. JAMA, 2006; 295: 2874-2881.
Wittchen H-U és Jacobi F. Size and burden of mental disorders in Europe - a critical review and appraisal of 27 studies. Eur Neuropsychopharmacol, 2005; 15: 357-376.
Prof. Dr. Rihmer Zoltán elérhetőségei:
Semmelweis Egyetem és Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet, BudapestE-mail: rihmer.z@kronet.hu Mobil: 06 (20) 825 0864
