Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Nem-kognitív pszichés tünetek prediktív értéke a később jelentkező enyhe kognitív zavar (MCI) esetében[2014.05.14.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány Az American Journal of Psychiatry online kiadásában 2014 április 4-én megjelent tanulmány szerzői egy kognitív hanyatlásban nem szenvedő idős személyek bevonásával végzett prospektív vizsgálat eredményeit foglalják össze.
A vizsgálat célja az volt, hogy az enyhe kognitív zavar (MCI) kialakulásának előfordulási gyakoriságát hasonlítsák össze a vizsgált személyek pszichiátriai tekintetben tünetmentes csoportja és a beválasztott populáció azon része között, ahol bizonyos (nem-kognitív) pszichés tünetek már kezdetben megfigyelhetők voltak.
A megtartott kognitív képességű, az enyhe kognitív zavarban illetve a demenciában szenvedő személyek besorolását egy szakértők konszenzusán alapuló kritériumrendszer segítségével biztosították, majd 1587, kognitív funkcionálás tekintetében egészségesnek minősített idős személlyel (70 évnél idősebbek, az életkor medián 79,3 év) töltötték ki a Baseline Neuropsychiatric Inventory Questionnaire-t, akik a későbbiekben legalább egy alkalommal utánkövetési vizsgálaton is megjelentek. Minden vizsgált személy esetében neurológiai vizsgálat, a kognitív hanyatlás rizikófaktorainak elemzése valamint neuropszichológiai tesztvizsgálat történt.
A vizsgált személyek (N=365) utánkövetése öt évig tartott. Megállapítható volt, hogy azoknál a vizsgálatba bevont személyeknél, akiknél a megfigyelési periódus kezdetén agitáltság, apátia, szorongás, irritabilitás valamint depresszív tünetek voltak megfigyelhetők, nagyobb valószínűséggel jelentkezett a későbbiekben enyhe kognitív zavar (MCI), mint a kezdetben tünetmentes személyek esetében (p<0,0001). A kezdeti deluzív tünetek valamint érzékcsalódások nem befolyásolták a későbbi enyhe kognitív zavar előfordulási gyakoriságát.
Az adatok másodlagos elemzése során megállapították, hogy a kezdetben tapasztalt felhangoltság valamint az éjszakai magatartási tünetek a kifejezett memóriazavarral nem járó MCI prediktorai voltak. Ezzel szemben, a vizsgálat kezdetén észlelt depresszív tünetek a relevánsabb mértékű mnesztikus funkcióromlással járó enyhe kognitív zavar későbbi jelentkezésével álltak összefüggésben (az alacsony elemszám miatt a kutatócsoport az utóbbi eredményeket kevésbé tartja megbízhatónak).
A vizsgált pszichés tünetek a jelenleg prediktorként elfogadott biomarkerekhez (genetikai vizsgálatok, MRI) hasonló biztonsággal jelezték előre a hónapokkal-évekkel később manifesztálódó enyhe kognitív zavart. A szerzők az adatok elemzése során megbízható statisztikai összefüggést találtak nem-kognitív pszichés tünetek és az ezektől függetlennek látszó, néha évekkel később kialakuló enyhe kognitív zavar jelentkezése között. A szerzők felvetik a kérdést, hogy az azonosított pszichés tünetek felfoghatók-e a később kognitív hanyatlást eredményező neurodegeneratív kórfolyamat nem-kognitív megjelenési formáiként, indikátoraiként? Az elegánsan felépített prospektív vizsgálat eredményei összhangban vannak a régi klinikai megfigyeléssel, mely szerint az idősebb korban jelentkező, elhúzódó, terápiára csak részben reagáló depresszív állapot miatt kezelt páciensek egy részénél később kognitív hanyatlás jelei is jelentkeznek.
A vizsgálat különleges jelentősége abban rejlik, hogy felhívja a figyelmet a hétköznapi betegellátási gyakorlatban a klinikusok által megítélhető, nem-kognitív pszichiátriai tünetek prediktív értékére az enyhe kognitív zavar illetve a később kialakuló demencia tekintetében. Ennek segítségével az érintett populáció azonosítása elkezdődhet, további (képalkotó, laboratóriumi) vizsgálatok tervezhetőek, később esetleg célzott intervencióra is sor kerülhet.
Baseline Neuropsychiatric Symptoms and the Risk of Incident Mild Cognitive Impairment: A Population-Based Study Yonas E. Geda, M.D., M.Sc.; Rosebud O. Roberts, M.B., Ch.B.; Michelle M. Mielke, Ph.D.; David S. Knopman, M.D.; Teresa J.H. Christianson, B.Sc.; Vernon S. Pankratz, Ph.D.; Bradley F. Boeve, M.D.; Ondřej Sochor, M.D.; Eric G. Tangalos, M.D.; Ronald C. Petersen, M.D., Ph.D.; Walter A. Rocca, M.D., M.P.H. Am J Psychiatry 2014;171:572-581. doi:10.1176/appi.ajp.2014.13060821
