(Pharmacotherapy for bipolar disorder and concordance with treatment guidelines, Sabrina Paterniti és Jean-Claude Bisserbe, BMC Psychiatry, 2013; 13:211)
A vizsgálat célja kezelés alatt álló, jellemző módon családorvosok által centrumba küldött bipoláris betegek kezelésének összevetése a kanadai (CANMAT, 2009) protokollal.
113 beteg felelt meg a bevételi kritériumoknak (32 BP-I, 81 BP-II) a leszűrt 409-ből. Összességében 68%-os volt az összhang a protokollal, a non-konkordancia legfőbb oka antidepresszívumok alkalmazása volt hipomán állapotokban, továbbá a bipoláris II betegek 10 százaléka nem kapott farmakoterápiás kezelést, valamint alacsony volt hangulatstabilizáló gyógyszer dózisa az esetek egy részében. A CANMAT, kanadai terápiás irányelv egy magas szinten tartott, 2 évente frissített protokoll, amit a magyar terápiás irányelvek kialakításánál is alapul vettek a (magyar) szerzők. Megjegyzendő, hogy az antidepresszívumok alkalmazása bipoláris betegségben a magyar verzió szerint is rendkívüli óvatosságot igényel, hangulatstabilizáló nélküli alkalmazása (mármint depresszióban, de természetesen nem kevert állapotokban, vagy hipomániában) csak rendkívül ritka esetekben lehetséges, a CANMAT legutolsó verziója is csak 3. vonalbeli kezelésként teszi lehetővé. Előző vizsgálatokkal összevetve a kezelésmentesség aránya (összességében 7%) hasonló. A lithiumot 31%-ban alkalmazták (más vizsgálatokban 30-53% volt jellemző), a viszonylag alacsony szám az észak-amerikai trendnek megfelelő, (csökkenés a lithium alkalmazásában, emelkedés antikonvulzívumok (40.7%), második generációs antipszichotikumok (41.6%) vonatkozásában). Lényegesen gyakoribb volt a lithium alkalmazása „klasszikus PMD-ben” (BP-I 62%, BP-II 19%).
A betegek 62.8 %-a kapott antidepresszívumot kb. hasonlón más észak-amerikai vizsgálatokhoz, ebben hangulatstabilizálókhoz hasonlóan hasonló transzatlanti különbség van a cikk szerint (Európában kevesebb). A cikk nem diszkutálja külön, de érdekességként megemlíthető a táblázatokban látható arányok szerint az antidepresszívumok döntő többsége citalopram/escitalopram, venlafaxin, bupropion és trazodon volt, míg anxiolitikumot a BP-I betegek 31.3, BP-II betegek 19.8 %-a kapott, altatót is „csak” 4.4%. A konkordancia a vizsgálatban összességében magas volt, a „hiányzó” konkordanciában jórészt az antidepresszívumok alkalmazásának megítélése látszódik.
Megjegyzendő, hogy ezt a témakört tárgyalja Dr. Szádóczky Erika is, ezen weboldalon 2013 júliusában megjelent cikkében.
Tovább a cikkhez
