Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
KÖNYVAJÁNLÓ - James Fallon - A pszichopata belül – Egy agykutató személyes utazása az agy sötét részéreRadics Judit cikke.
A 2013-ban /Current, Penguin Group/ megjelent könyv a Kalifornia Egyetem professzora, James Fallon (pszichiáter, az emberi viselkedés kutatója, neurobiológus. anatómus) személyes érintettsége és indíttatása alapján született meg.
James Fallon a pszichopata agy szerkezetének és működésének kutatása közben összehasonlítás képpen egészségesnek tartott emberek agyműködését is vizsgálta -, mely utóbbihoz családja tagjainak ill. saját agyműködését is górcső alá vette. Legnagyobb megdöbbenésére azonban az derült ki, hogy saját agya hasonlóan funkcionál, mint a borderline személyiségzavarban szenvedőké -, ez adott lökést könyvének megírásához.
A könyv – bár 10 fejezetre oszlik – első pillanatban regénynek tűnik : egybefolyó szöveg, egyes szám első személyben íródottan. /Ez – mint a könyv végére ki is derül – bizony utalás a Szerző pszichopatológiájára is. /
Boncolgatja a pszichopatia-személyiségzavar fogalmát (idézve Fabio Macciardit, aki a pszichopatiát nem tartja pszichiátriai betegségnek, annak ellenére, hogy a Diagnostic and Statistical Manulal of Mental Disorder diagnosztikus kritériumai szerint ilyen formában szerepel). A problémakörről a mai napig nagyon keveset tudunk, bár a PET-scan-technológia egyre közelebb visz közelebbi megértéséhez. Ez utóbbi bizonyos agyrészletek megváltozott működését, az egyensúly eltolódottságát jelzi egészséges emberekhez viszonyítottan.
A Szerző által pszichopata-agynak nevezett működés csökkent aktivitással jellemezhető a prefrontalis orbitális kortexben és az amygdala körüli régiókban. Az egészséges személyeknél ez a régió felelős az impulzivitás kontrolljáért, a helyes szociális viselkedésért, a morális és etikai érzékért -, csökkent működése a kritikai készség hiányosságaival párosul. A pszichopatáknál nem csupán az amygdala alulműködése detektálható, de az orbitalis/ventromediális prefrontalis kortexé, míg dorzalis prefrontalis kéreg aktivitása rendellenes módon emelkedett.
Kiemelten tárgyalja a neurotraszmitterek – különös tekintettel a dopamin és a metabolizációjában kulcsszerepet játszó catechol-O-methyltransferaze-enzim, a CRH, a GABA, a glutamát, az oxitocin, a vasopresszin valamint a tesztoszetron és a dehidroepiandroszteron - szerepét.
A genetikai és epigenetikai ismeretek fejlődése olyan, korábban városi legendának tartott kijelentésekre ad magyarázatot, mint hogy miért is szeretik a nők a rossz fiúkat, mely agyterület az Ego a Superego és az Id territóriuma, vagy az, hogy miért a 20-as években következnek be a személyiségbeli nagy változások vagy jelentkezik pszichózis.
A Szerző bevezeti a „pro-szociális pszichopáthia” fogalmát -, mely utalás arra, hogy bizonyos agyrészletek rendellenes működésének következménye nyomán nem szükségszerű a pszichopathológia megjelenése -, de ha az adott pszichopathológia jelen van, úgy azon agyterületek károsodott funkciója jelen van, vagyis ún. szükséges de nem elégséges feltétel. A Szerző – ennek alapján – magát helyesen diagnosztizálva krónikusan hypomán állapotúnak véleményezi, az utolsó fejezetben összehasonlítva és kiemelve ennek előnyös tulajdonságait (kiemelten a kreativitást) szemben a markáns (bipoláris I) hangulatzavarban szenvedők visszatérő élethelyzeti nehézségeivel.
/A Könyv pszichopatiáról beszél, így ezen fogalmat a fordítás során is megőriztem/.
Radics Judit
