Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Patient and Prescriber Perspectives on Long-acting Injectable (LAI) Antipsychotics and Analysis of In-office Discussion Regarding LAI Treatment for Schizophrenia[2014.01.31.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány Steven Potkin, Rimal Bera, Donna Zubek, Gina Lau
BMC Psychiatry. 2013;13(261)
A BioMed Central cikkében szkizofrén betegek, gondviselőik és ellátóik tartós hatású antipszichotikum injekciós (LAI) kezeléssel kapcsolatos szempontjait, ill. ezek együttműködésre, gyógyszerválasztásra gyakorolt hatásait vizsgálták. Feltételezik, hogy ezen szempontok figyelembevételével sikeresebben érhetőek el a kitűzött terápiás célok szkizofrén pácienseknél.
Az adherencia jelentős prediktor szerepet tölthet be szkizofrén betegeknél, a gyógyszeres terápiával való együttműködés hosszú távú remisszióhoz, és jobb életminőséghez vezethet. Nem adherens betegeknél megnő a relapszus esélye, nehezíti a terápia hatékonyságának megítélését – az adott gyógyszerelés ineffektivitása vagy az együttműködés hiánya áll a kezelés rossz hatékonyságának hátterében. A nem megfelelő együttműködés mögött számos tényező állhat, többek között szociális, financiális problémák, támogató közeg hiánya, a páciens által tapasztalt vagy megélt mellékhatások, a betegségbelátás hiánya, kognitív zavarok. A tartós hatású antipszichotikumok szerepet játszhatnak az adherencia javításában. Bár a páciensek több okból is előnyben részesíthetik ezt a gyógyszerelési formát, továbbra is gyakran csak hiányos együttműködés esetén kerül alkalmazásra. Ennek hátterében mind a páciensek, mind az ellátók LAI kezeléssel kapcsolatos véleményei, meglátásai szerepet játszhatnak, így a vizsgálat céljaként ezen gyógyszerelési forma sikeresebb alkalmazását akadályozó tényezők feltárását tűzték ki.
A vizsgálat során 69 nem randomizált ellátó-páciens találkozás során készült felvétel alapján etnográfiai információkat gyűjtöttek. A vizsgálatba olyan, elsődlegesen szkizofrénia diagnózissal kezelt pácienseket választottak be, akiknél gyógyszeres kezelés módosítását indikálták. Későbbiekben telefonos mélyinterjút végeztek pszichiáterekkel, gondozókkal és páciensekkel, hogy további információkat gyűjtsenek a LAI felírás, használat kapcsán. E mellett 15 esetben a vizsgálók személyesen is jelen voltak a közösségi mentálhigiénés központokban.
Az értékelt vizitek 67%-ában az antipszichotikus kezelést érintő döntést a páciens vagy gondviselője bevonása nélkül hozták meg. Az együttesen meghozott döntésekben azonban nagyobb arányban vettek részt a páciensek LAI adása esetén (25%) mint orális antipszichotikus (8%) kezelés során. Az esetek 50%-ában a gyógyszerelés megváltoztatásának szükségessége ellenére sem javasolták az orvosok LAI beállítását per os gyógyszerelés helyett.
A páciensek részéről elsősorban az injekciótól való félelem merült fel akadályként. Több esetben korábbi, másik LAI kezelés negatív tapasztalatait általánosították az összes tartós készítményre. Az injekció beadásához szükséges, intézetben történő megjelenést is problémaként fogalmazták meg. A pszichiáterek elsősorban azon aggodalmukat fejezték ki, hogy ez a fajta gyógyszerelés nem szakítható meg hirtelen mellékhatások jelentkezése esetén, valamint hogy a LAI beállítása rossz hatással lenne a terápiás kapcsolatra.
A kezdeti ellenállás leküzdésében többféle módszert alkalmaztak (előnyök, kényelmi szempontok hangsúlyozása, valós indokok felmérése), melyek hatására a korábban LAI kezelésben még nem részesülő páciensek több mint fele fogadta el a tartós hatású készítmény beállítását. A páciensek részéről az utánkövetés során megfogalmazott fő előny az orális gyógyszereléssel szemben a tünetek gyors javulása, és a nagyobb hatékonyság volt.
A vizsgálat szerint bár sok pszichiáter nem javasolja rutinszerűen a tartós hatású antipszichotikumokat, illetve nem vonják be pácienseiket az antipszichotikus terápiát illető kérdésekbe, a vizsgálat során mutatott semleges álláspontjuk alapján több páciens lenne hajlandó együttműködni LAI kezeléssel. A vizsgálat eredményei azt is alátámasztják, hogy a LAI kezelés során mind a páciens, mind az ellátó részéről szerzett pozitív tapasztalatok elősegíthetik ezt a folyamatot.
A javaslatok ellenére továbbra is elsősorban a kevésbé együttműködő, nem adherens páciensek esetében kerülnek felírásra a tartós hatású injekciós készítmények. Újabb felmérések szerint a pszichiáterek gyakrabban írnának fel tartós hatású antipszichotikumot, ha a páciensek elfogadnák azt, valamint a LAI-naív páciensek 2/3-át nem informálták ezen lehetőségről.
A fentiek alapján mind az ellátó személyzetet, mind a pácienseket illetően fontos annak tudatosítása, hogy a tartós hatású injekciós készítmények az adherencia javításán túl egyéb szempontok alapján is előnyös választást jelenthetnek.
A vizsgálat korlátozottságai – kis esetszámú, nem randomizált minta, nehezen számszerűsíthető eredmények, a statisztikai vizsgálatok hiánya, az esetleges etnikai, nyelvi különbségek- miatt a szerzők indokoltnak látnák egy nagyobb léptékű vizsgálat elvégzését, hogy a leírásra került megközelítések objektivizálható módon segíthessék mind a pácienseket, mind az ellátókat a terápiás döntések meghozatalában.
Dr. Hajnal András
