• Figyelem!

  A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

  Az orvosélet útjának felén…
  [2013.12.13.] - eLitMed - Hírkategória: Pszichiátria és kultúra
  Húsz esztendôt töltöttem orvosi munkával, ha a szigorlóév ügyeleteit és mentôszolgálatát is beszámítom (miért ne?). Elég idő ez ahhoz, hogy összegezzem szakmai tapasztalataimat, és „öreg bölcsként” oktató levelet írjak neked? Bizonyára nem, és szeretném remélni, hogy a következő húsz évben – amelynek végén már túl leszek a nyugdíjkorhatáron, de talán még dolgozni fogok – képes leszek további következtetések levonására. Lehet azonban, hogy már most nem érdektelen átgondolnom és átadnom neked bizonyos szakmai alapelveket, amelyeket nem olvastam tankönyvekben, és talán hasznosítani tudsz további pályádon, magad és betegeid javára. - olvasható az eLitMed oldalán.
  
  "Ha eszedbe jut egy gondolat valamelyik betegeddel kapcsolatban, ne vesd el anélkül, hogy arra kényszerülnél! Nem véletlen az, ha például hyperthyreosis, Addison-kór, hypoglykaemia vagy pulmonalis embolizáció gyanúja merül fel benned, akár csak egy villanásra, akkor is, ha a kórkép megjelenése adott esetben egyáltalán nem típusos. Az ilyen ötlet hátterében bizonyos tapasztalatod rejlik, valami halvány összefüggés; nevezheted akár tudatalatti kapcsolatnak, az aktuális jelenség valamely vonása és a tanult, látott vagy hallomásból, esetleg anekdotikus elbeszélésbôl ismert kórkép között. Lehet persze, hogy a beteg egyszerűen neurotikus, dekompenzált, kifáradt, vírusinfekcióban, pneumoniában vagy a cerebrovascularis keringés zavarában szenved, mégis, ha fölmerül benned ritkább betegség gyanúja – bármilyen halványan is –, ne légy rest a célzott vizsgálatot elvégezni!"
  
  Tovább a teljes cikkhez

Vissza