• Figyelem!

  A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.

  Túry Ferenc cikke Magritte festészetéről és az időről
  [2013.12.02.] - eLitMed - Hírkategória: Pszichiátria és kultúra
  René-François-Ghislain Magritte (1898–1967) a szürrealizmus egyik legismertebb festője, akinek erős szimbolikájú képeivel rendszeresen találkozunk a különböző kiadványokon, könyvborítókon. Belgiumban született. Gyermekkorának tragikus élménye, hogy 13 éves volt, amikor elvesztette anyját, aki a Sambre folyóba ölte magát. - olvasható az eLitMed oldalán.
  
  "Amikor megtalálták, a hálóinge elfedte arcát. Ez a veszteség kulcsélmény lehetett a festő számára, amit alátámaszt, hogy képein rendszeresen visszatérő motívumként szerepelnek a lepellel vagy más tárggyal eltakart fejű, arctalan alakok. A halál és a megörökítés kapcsolatának központi élményére utal a festőnek az a visszaemlékezése, hogyan igézte őt meg a festészet: „Gyermekkoromban szívesen játszottam egy kislánnyal a vidéki városka elhagyatott temetőjében. Sikerült a föld alatti kripták súlyos vasajtaját fölemelnünk, leereszkedtünk, majd ismét előjöttünk a fényre, s akkor megláttunk egy festőművészt, aki a fővárosból érkezett s a temető sétányát festette: a látvány igencsak festői volt a lehullott falevelekkel borított, omladozó kőoszlopokkal. A festômûvészetet akkoriban szinte mágikus tevékenységnek tartottam, s a festőt valami felsőbbrendű hatalommal felruházott lénynek.”
  
  Tovább a teljes cikkhez

Vissza