Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
KÖNYVAJÁNLÓ - Emlékezünk orvosainkra XVI. (Dr. Piróth Endre)Az NDP Kiadó gondozásában jelenik meg az Emlékezés orvosainkra XVI. című könyv, melyet ez alkalommal szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani.
Dr. Piróth Endre 1902. március 23-án született Tiszanánán, Heves megyében. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán, Hajdúböszörményben és Debrecenben végezte. A Debreceni Református Főgimnáziumban érettségizett 1921-ben. 1921-1927 között a gróf Tisza István Tudományegyetem Orvosi Karán tanult. Orvosi oklevelét 1927. október 28-án szerezte meg.
1923. szeptembertől 1928. májusáig az Egyetem Törvényszéki Orvostani Tanszékén tevékenykedett, demonstrátorként, majd gyakornok és tanársegédként. Első publikációja 1932-ben az Orsós Ferenc Emlékkönyvben jelent meg.
1928. májusától 1936. októberéig a Debreceni Egyetem Ideg- és Elmeklinikáján gyakornok volt.
1936. októberétől 1937-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Benedek László professzor vezetése alatt álló Ideg- és Elmeklinikán dolgozott.
1937-től 1941-ig életét már a kórházi gyógyító munkának szentelte, ez idő alatt a szekszárdi kórház ideg- elmeosztályának vezető főorvosa volt.
A Győr Szabad Királyi Város Ideg-, kedély- és elmebeteg osztályának első főorvosa (1928-1930) Dr. Ráth A. Zoltán volt, majd 1930-tól 1941-ig Dr. Haitsch Emil követte vezetőként.
1941-től 1971-ig Dr. Piróth Endre a Győr Szabad Királyi Város nagy forgalmú Ideg- elmeosztályának osztályvezető főorvosa volt.
Több évtizedes kórházi gyógyító tevékenysége során is a szakma tudományos fejlődésével mindvégig együtt haladt, annak legújabb eredményeit, új módszereket és terápiás eljárásokat osztályán idejekorán alkalmazta. Kitűnő organikus felkészültsége mellett, igazi pszichiáter volt. Volt időszak, különösen a háború alatt és után, amikor egymaga kényszerült a több száz férőhelyes nagy megyei osztály ellátására, de munkáját még a legrosszabb körülmények között is kiemelkedő lelkiismeretességgel végezte. Jó szervezőképességét nemcsak az osztály ellátásában, hanem a megyei ideggyógyászati, felnőtt és gyermek ideggondozói, alkoholgondozói szakrendelések és ambulanciák megszervezésében is bizonyította.
Szakmájának nagy felkészültségű és széles látókörű művelője volt, s ehhez szaktudását egyetemi klinikai munkálkodása során alapozta meg. Korábban vezette a debreceni Ideg-elmeklinika agyszövettani laboratóriumát. Sokat foglalkozott a liquordinamikai viszonyok vizsgálatával, liquor-punkciós eljárásokkal. Társszerkesztője volt egy speciális liquornyomásmérő készüléknek is, valamint neuroradiológiai vizsgálati eljárásoknak. Ezen belül a sztereoangiográfiás vizsgálatok (intracranialis sztereometria) kérdései foglalkoztatták klinikai működése során.
Szakmai tudományos munkássága során magyar és német nyelven számos előadást tartott, többek között: a hajszálérrendszer és psziché, adatok a myasthenia gravis aethiológiájához és klinikumához, az elektroschock amnesticus syndromájának prognosticai jelentősége a schizophreniások kezelésében, sajátszerű liquor-punctiós variációk témaköreiben.
Több tudományos közleménye jelent meg magyar és külföldi orvosi szaklapokban, magyar és német nyelven.
1931-ben a berni I. és 1935-ben a londoni II. Nemzetközi Ideggyógyászati Kongresszusokon tartott előadásokat.
Kiterjedt és igen aktív ideg-elmegyógyászati gyógyító tevékenysége mellett, aktív tudományos munkát végzett és törekedett arra, hogy a munkája során szerzett tapasztalatait összegezze és ismertesse. Munkája elismeréseként választott tagja volt a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága vezetőségének. Kiemelkedő volt az évtizedeken át folytatott igazságügyi orvosszakértői tevékenysége, felkért szakértője volt az Egészségügyi Tudományos Tanácsnak, így számos ügy legmagasabb szintű szakmai orvosszakértői felülvéleményezését végezte. A mindennapi klinikai munkája során számos alkalommal rendkívüli esetmegbeszéléseket tartott beosztott orvosainak, amely során az orvosszakértői vélemény kialakításához brain-stormingot tartott és a helyes választ adók mindig dicséretben és jutalmazásban részesültek.
Rendkívül magas szinten, kiváló szakmaisággal végezte a szinte naponta aktuális konziliárusi tevékenységet.
Dr. Piróth Endre és munkatársai rendszeresen szerepeltek hazai rendezvényeken, a Győr-Sopron Megyei Orvos-Gyógyszerész Napokon és a kórházi kliniko-patológiai konferenciákon.
Közel fél évszázadnyi aktív orvosi működése során sok ezer beteget gyógyított. A három évtizedes osztályvezetői főorvosi tevékenysége alatt sok fiatal orvost készített fel jeles eredményekkel abszolvált ideggyógyászati, majd elmegyógyászati szakvizsgára. A két tárgyból 1969-ben 5 munkatársa, tanítványa jeles eredménnyel tett szakvizsgát. Tanítványai közül csaknem mindenki a megye ideg-, elmegyógyászati ellátásában, fekvő vagy járóbeteg ellátásban főorvosi poziciókat nyertek el. 1995-ben az ideg-, elmegyógyászat épületében Dr. Piróth Endre emléktáblát avattak tanítványai.
Jelenleg az Ő nevét viseli a táplánypusztai Dr. Piróth Endre Mentálhigiénés Otthon és a Petz Aladár Megyei Oktatókórházban működik Dr. Piróth Endre Patika. Meleg embersége, kedélyessége, megértő, együttérző és segítőkész egyénisége mindig a betegei között, a kórtermekben mutatkozott meg legkifejezettebben, tárult ki a maga teljességében. 1971-ben váratlanul és méltánytalanul küldték nyugállományba, a felmondási idő letöltésére sem tartottak igényt.
Orvosszakértői tevékenységét és kiterjedt magánrendelését a tőle megszokott magas szinten, nyugdíjas korában is, az 1979. november 23-án bekövetkezett haláláig művelte.
Dr. Ostorharics-Horváth György Ph.D
ny. osztályvezető főorvos
Petz Aladár Megyei Oktató Kórház
Pszichiátriai, Mentálhigiénés és Addiktológiai Osztály
