Methods: Data were obtained for 29 European countries between 1980 and 2009. Pearson correlations were used to
explore the direction and magnitude of associations. Generalized linear mixed models and Poisson regression distribution were used to clarify the effects of antidepressants on suicide rates, while an autoregressive adjusted model was used to test the interaction between antidepressant utilization and suicide over two time periods: 1980–1994 and 1995–2009.
Findings: An inverse correlation was observed in all countries between recorded Standardised Death Rate (SDR) for suicide and antidepressant Defined Daily Dosage (DDD), with the exception of Portugal. Variability was marked in the association between suicide and alcohol, unemployment and divorce, with countries depicting either a positive or a negative correlation with the SDR for suicide. Every unit increase in DDD of an antidepressant per 1000 people per day, adjusted for these confounding factors, reduces the SDR by 0.088. The correlation between DDD and suicide related SDR was negative in both time periods considered, albeit more pronounced between 1980 and 1994.
Conclusions: Suicide rates have tended to decrease more in European countries where there has been a greater increase in the use of antidepressants. These findings underline the importance of the appropriate use of antidepressants as part of routine care for people diagnosed with depression, therefore reducing the risk of suicide.
Ricardo Gusma, Sonia Quinta, David McDaid, Ella Arensman, Chantal Van Audenhove, Claire Coffey, Airi Varnik, Peeter Varnik, James Coyne, Ulrich Hegerl
A teljes írás elérhető ide kattintva
Kommentár: Prof. Dr. Rihmer Zoltán
Bár az öngyilkosság rendkívül összetett jelenség számos orvosi-biológiai és pszichoszociális-kulturális komponenssel, a kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy az öngyilkosságban meghaltak 56-87 százaléka (többnyire nem kezelt) major depresszióban szenved halála idején. A számos és jól körülhatárolt pszichoszociális szuicid rizikófaktor (negatív élet-események, munkanélkülsiség stb..) elsősorban ezen, pszichológiailag sérülékeny emberekben indukál önpusztító magatartást (Rihmer, 2007; Hawton és van Heeringen, 2009). Mivel a major depresszió egy éves prevalenciája 6-8, és a bipoláris betegségé 1-1,5 százalék (Szádóczky és mtsai, 1998; Rihmer és Angst, 2009) és mivel a depressziók hatékony akut és hosszútávú kezelése-ghondozása kb. 80 százalékkal csökkenti a befejezett öngyilkosságok és az öngyilkossági kísérletek számát (Sondergard és mtsai, 2007; Rihmer és mtsai, 2008) az öngyilkossági halálozás rövid- ill. hosszútávon észlelhető változása aligha független a depresziók jobb és kiterjedtebb akut és hoszútávú kezelésétől/gondozásától (Rihmer, 2001). Ha a népességben az igen gyakori major depresszió kezelésének aránya egy bizonyos érték fölé emelkedik, ez az öngyilkosság-megelőző hatás nemcsak az adott betegek csoportján belül nyilvánul meg, hanem a populáció szintjén is. És valóban, a fejlett egészségügyi ellátással rendelkező országokban az utóbbi 25-30 évben lényegesen (20-65 százalékkal) csökkent az öngyilkossági halálozás és a számos szóbajöhető oki tényezőt elemezve az egyetlen konzekvens és sziginifikáns korrelátum az antidepresszívumok használatának markáns növekedése, ami a depressziók kiterjedtebb kezelésének (ás elsősorban annak változásának) indirekt, de megbízható markere (Rihmer, 2001; Kapusta és mtsai, 2009; Ludwig és mtsai, 2009; Gusmao és mtsai, 2013). Nagyon nagy valószínűséggel ez az egyik fő (bár nem kizárólagos) oka a hazánkban az utóbbi 30 évben a szuicid halálozásban bekövetkezett 50 százalékos csökkenésnek, hiszen ezen időszak alatt az antidepresszívumok forgalmazása (és a kezelésbe vett depressziós betegek száma) több mint tízszeresére nőtt (Döme és mtsai, 2011; Rihmer és mtsai, 2013).
A fenti összefüggés kétségtelen bizonyítékát szolgáltatja Gusmao és mtsai (2013) közleménye, amelyben 1980 és 2009 közötti időszakra vonatkozólag a 29 vizsgált európai országból 28-ban szignifikáns kapcsolatot észleltek az antidepresszívumok forgalmának növekedése és a csökkenő országos szuicid ráták között még akkor is, ha a szóbajöhető pszicho-szociális faktorokat (GDP, alkohol, munkanélküliség, válási ráta, stb.) kontrollálták. A közlemény 1. táblázatának adataiból az is látszik, hogy míg nemzetközi egységben számolva (DDD/1000fő/nap) 2009-ben az antidepresszívum forgalmazás hazánkban az utóbbi 30 évben történt nagy emelkedés ellenére még mindig csak 25,45 volt, addig ez a mutató pl. Ausztriában 56,54, Dániában 77,60, Németországban 39,95, Olaszországban 36,39, Csehországban 35,88, Szlovéniában 43,20 jóllehet a depressziók prevalenciájában ennél jóval kisebb különbségek vannak (Gusmao és mtsai, 2013, 1. Tábl.). Nem igaz tehát az a gyakori – elsősorban a médiában megjelenő - vélemény, hogy Magyarországon a populáció, és különösen a depressziós populáció „túl-gyógyszerelt” és ennek oka a mgyar pszichiáterek mértéktelen és indokolatlan antidepresszívum használata. Nem igaz ez márcsak azért sem, mert a major depresszió élettartam, 1 éves és 1 hónapos prevalenciája Európában hazánkban az egyik legmagasabb (Szádóczky és mtsai, 1998).
A nem kezelt depreszió és az öngyilkosság szoros kapcsolatának, a sikeresen kezelt depresszió szuicid-protektív hatásának valamint a major depresszió 6-8 százalékot kitevő 1-éves prevalenciájának ismeretében tehát szakemberek számára evidens, hogy a depressziók (és egyéb pszichiátriai betegségek) hatékony terápiájának kedvező hatása előbb-utóbb megjelenik a populáció szintjén is (O’Leary és mstai, 2001; Kapusta és mtsai, 2009; Ludwig és mtsai, 2009; Gusmao és mtsai, 2013). Ezen összefüggés negligálása valamint a hazai populáció antidepresszívumokkal való „túlgyógyszerelése”-nek hangoztatása nem felel meg a valóságnak és nem segíti a hazai pszichiátria peresztizsének és finanszírozásának joggal elvárt javítását, javulását.
Irodalomjegyzék
Döme P, Kapitány B, Ignits G, Porkoláb L, Rihmer Z. 2011. Tobacco consumption and antidepressant use are associated with the rate of completed suicide in Hungary: an ecological study. J Psychiatr Res. 45:488-94.
Gusmao R, Quintao S, McDaid D, Arensman E, Van Audenhove C, Coffey C, Varnik A, Varnik P, Coyne J, Hegerl U. 2013. Antidepresant utilization and suicide in Europe: An ecological multi-national study. PPLoS ONE 8(6) e66455. doi:10.1371/journal. Pone. 0066455
Hawton K, van Heeringen K. Suicide. Lancet. 2009; 373: 1372-81.
Kapusta ND, Niederkrotenthaler T, Etzersdorfer E, Voracek M, Dervic K, Jandl-Jager E, Sonneck G. 2009. Influence of psychotherapist density and antidepressant sales on suicide rates. Acta Psychiat Scand 119: 236-242.
Ludwig J, Marcotte DE, Norberg K. 2009. Anti-depressants and suicide. J Health Econ.28:659-76.
O’Leary, D., Paykel, E., Todd, C., Vardulaki, K. 2001. Suicide in primary affective disorders revisited: A systematic review by treatment era. J. Clin. Psychiatry, 62, 804-811.
Rihmer Z.: 2001. Can better recognition and treatment of depression reduce suicide rates? A brief review, Eur. Psychiat. 16: 406—409, Rihmer, Z., 2007. Suicide risk in mood disorders. Curr Opin Psychiatry. 20, 17-22.
Rihmer Z, Gonda X, Faludi G, Fountoulakis K. Positive antidepressant pharmacotherapy in reducing suicide morbidity and mortality in unipolar depression. Eur Psychiat Rev, 2008; 2: 59-62.
Rihmer, Z., Angst J., 2009. Mood Disorders-Epidemiology. In: Sadock, B.J, Sadock, V.A, Ruiz P. (editors.), Kaplan and Sadock’s Comprehensive Textbook of Psychiatry. 9th edition, Lippincott Williams and Wilkins, Philadelphia, pp. 1645-1653.
Rihmer Z, Gonda X, Kapitány B, Döme P.2013. Suicide in Hungary. Epidemiological and clinical perspectives. Ann Gen Psychiat, 12: 21.
Sondergard, L., Lopez A.G., Andersen P.K., Kessing L.V., 2007. Continued antidepressant treatment and suicide in patients with depressive disorder. Arch Suicide Res. 11, 163-175.
Szádóczky E, Papp Z, Vitrai J, Ríhmer Z, Füredi J. 1998. The prevalence of major depressive and bipolar disorders in Hungary. Results from a national epidemiologic survey. J Affect Disord. 50:153-62. 
