Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Pszichoterápia a felnőttkori ADHD-ban[2013.01.07.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány Psychotherapy in Adult Attention Deficit Hyperactivity Disorder Implications for Treatment and Research Alexandra Philipsen Disclosures Expert Rev Neurother. 2012;12(10):1217-1225. (www.medscape.com)
A tanulmány aktualitását az adja, hogy a felnőttkori ADHD nem gyógyszeres kezelésére eddig csak kevés vizsgálat koncentrált. A referátum aktualitását az adja, hogy e betegség Magyarországon feltehetően messze aluldiagnosztizált, így „természetesen” a kezelése is elmarad.
A szerző a bevezetőben kiemeli, hogy a felnőttkori ADHD-t egy komoly mentális zavarnak kell tekintenünk. Erre az ad okot, hogy az átlag populációhoz képest e betegcsoportban kifejezetten magasabb a komorbiditás főként a hangulat- és szorongásos zavarokkal, a különböző addikciókkal, a személyiségzavarokkal. Mindezen kívül a felnőttkori ADHD magas szociális rizikófaktort is jelent a munkanélküliség, a válás és a börtönbüntetés vonatkozásában, és természetesen nagyban károsítja a betegek életminőségét is. A jelenlegi terápiás irányelvek multimodális kezelést javasolnak, amelyben a – első választásként stimulánsok adásából álló – gyógyszeres terápia, és a zavarra specifikus pszichoterápia egyenlő fontosságú szerepet kell kapjon. Sőt, ezzel az elvvel összhangban a National Institute of Health and Clinical Excellence (NICE) által lefektetett terápiás útmutató úgy fogalmaz, hogy a gyógyszeres kezelés csakis a pszichológiai és viselkedésbeli szükségletekre alapozó átfogó terápiás program része lehet. Természetesen a komorbid állapotokat is kezelni kell, a klinikai képnek megfelelően akár elsődlegesen, például súlyos depresszió, vagy addikciók esetében, és csak ezek szanálását követően térhetünk rá az ADHD specifikus kezelésére.
Ezt követően rövid történeti áttekintést kapunk a „zavar-specifikus” pszichoterápiás programokról. A ’90-es évekig igen változatos intervenciókat javasoltak, majd ekkorra jelentek meg az első kontrollált vizsgálatokról szóló beszámolók. A régebbi, főként viselkedésterápián alapuló ajánlások lényege a pszichoedukáció mellett a betegek életvezetését, szervező készségét és szociális adaptációját javító intervenciók voltak. Egyre több adat szólt a csoportos terápiák és az önsegítő csoportok hatékonysága mellett, és számos szerző ajánlotta a betegek hozzátartozóinak a bevonását is. Az utóbbi évtizedben a felnőttkori ADHD pszichoterápiája intenzív kutatási területté is vált, jóllehet a kutatások elsősorban a kognitív-viselkedésterápiás koncepción alapuló megközelítésekre koncentráltak. Igen érdekesnek tartom az első, 1999-ben publikált vizsgálat eredményeit. Ez egy négyhetes csoportos kezelés volt, amely gerincét az ADHD-ra vonatkozó pszichoedukáció és a betegeknek nyújtott életvezetési tanácsadás képezte. A kezelés az ADHD tüneteinek szubjektív javulását eredményezte, ugyanakkor, nem várt módon, a betegek önértékelésének csökkenését eredményezte. Szerzők ennek hátterében azt feltételezték, hogy a pácienseknek nem volt elégséges idejük saját, belső erőforrásaik mozgósításának megtanulására, hogy ily módon valódi problémamegoldó készségekre tehessenek szert.
Továbbiakban a szerző röviden áttekinti a különböző terápiás protokollok mentén zajló programokat, és ezek legfontosabb jellemzőiről táblázatos formában is segít eligazodni. Elsőnek a kognitív-viselkedésterápia (CBT) modelljét mutatja be a felnőttkori ADHD kialakulására alkalmazva, egyúttal demonstrálva a gyermekkori tanulási és beilleszkedési zavarok szerepét a felnőttkori depresszív kognitív struktúra kialakulásában. Az egyéni CBT-s programokra jellemző a moduláris strukturáltság, például így: 1. pszichoedukáció és életvezetési tanácsadás (pl. naptár módszer) 2. a szétszórtság elleni hatékony megküzdési módok kialakítása 3. a kognitív átstrukturálás alapjai, továbbá, „opcióként”: az elkésésre való hajlam kezelése, a kommunikációs készségek javítása, vagy a harag kezelése. A hatékony eljárások között szerepel a csoportos CBT, a „kognitív gyógyítás program”, a meta-kognitív tréning, a dialektikus viselkedésterápia, a „Mindfulness Meditation Training.
Általános ma még, hogy a felnőttkori ADHD kezelésében a pszichoterápiánál nagyobb szerepet tulajdonítanak a gyógyszeres kezelésnek. Ez nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a gyógyszerek hatékonyságát sokkal többet vizsgálták. Ma már számos vizsgálat igazolja a pszichoterápiás eljárások hatékonyságát is. A vizsgálatok közös jellemzője, hogy CBT-n alapuló, legtöbbször csoportos intervenciókat alkalmaztak. Valamennyi vizsgálatban az ADHD terén szignifikáns tünetredukciót értek el, sőt, több vizsgálat hatékonyan javította a kísérő tüneteket is (depresszió, szorongás, stb). ADHD specifikus gyógyszeres kezelés egyéni, vagy csoportos pszichoterápiás intervencióval kombinálva hatékonyabbnak bizonyult, mint az önmagában alkalmazott gyógyszeres terápia. Ugyanakkor a szerző megállapítja, hogy máig hiányzanak a gyógyszeres terápia és a pszichoterápia hatékonyságát összehasonlító randomizált kontrollált vizsgálatok, de éppígy nem végeztek a különböző pszichoterápiás módszerek hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatokat sem. Izgalmas kutatási terület például a terápiás beavatkozások finomítása, szociális státusz, iskolázottság, gender, a tünetek súlyossága, stb. szerint. A szerző megemlíti, hogy sajnos az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet arra következtetni, vajon a gyógyszeres kezelés hatással van-e a pszichoterápiás kezelésre.
Két fontos dolog azért így is bizonyítottnak vehető. Elsőként, hogy a strukturált, az ADHD magtüneteire centráló csoportpszichoterápiás eljárások szignifikánsan hatékonyabbak, mint a szupportív csoportok, vagy a relaxáció. Második fontos tény, hogy a felnőttkori ADHD pszichoterápiás kezelésében nem elégedhetünk meg a tünetredukcióval, ezen felül a terápia fókuszába kell tenni az adaptív funkciók fejlesztését is.
Dr. Ormay István
