Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Simple Eye Tests Accurately Identify Schizophrenia[2012.11.21.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány forrás: Medscape Medical News (Medscape.com) Nov 01, 2012.
A Medscape hírportál cikke a Dr. Philip Benson által első szerzőként jegyzett közlemény kapcsán foglalkozik a témával (Philip J. Benson, Sara A. Beedie, Elizabeth Shephard, Ina Giegling, Dan Rujescu, David St. Clair: Simple Viewing Tests Can Detect Eye Movement Abnormalities That Distinguish Schizophrenia Cases from Controls with Exceptional Accuracy).
A hipotézis szerint a kóros szemmozgásokat vizsgáló tesztek segíthetnek megkülönböztetni a szkizofrén betegeket az ettől a betegségtől mentes egyénektől. A vizsgálatban közel 90 szkizofrén beteget hasonlítottak össze ugyanennyi egészséges releváns személlyel, az eredmények szerint a tesztek 98.3%-os pontossággal különítették el a két csoportot.
Philip Benson vezető pszichológus (School of Psychology, King's College, University of Aberdeen, Aberdeen, UK) elmondta a hírportálnak, hogy ezen új eredmények alapján reményeik szerint a bipoláris zavar is elkülöníthető lesz a szkizofréniától illetve az egészséges populációtól. A szemmozgásoknál tapasztalt eltérések függetlenek a gyógyszeres kezeléstől és a pszichés állapottól. A cikkben a teszteket noninvazív biomarkerként határozzák meg. A pszichiátriai betegségeket illetően a korábbi hasonló vizsgálatok nem hoztak meggyőző eredményeket. Jelen vizsgálatban, melyben szemmozgásos és fixációs feladatokat is teljesíteni kellett, a szkizofrén betegeket az egészséges kontrollokkal összevetve a fent leírt pontosságú eredményt kapták. A vizsgálatok során született ál-pozitív és ál-negatív eredményeket egyrészt diagnosztikus problémákra vezetik vissza, másrészt azzal magyarázzák, hogy klinikai tüneteket még nem mutató betegeket is vizsgáltak az egészséges csoportban. Mindezzel együtt a leírtak szerint a vizsgálólejárást magas szenzitivitás jellemzi. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy meghatározzák, mely tesztek használhatóak a korai felismerésben és hogyan lehet majd ezeket alkalmazni a mindennapi klinikai gyakorlatban.
Kommentár: A szkizofrénia diagnózisának felállítása - más pszichiátriai kórképekhez hasonlóan - a DSM illetve ICD(BNO) nozológiai rendszerek alapján történik. Tehát a páciens explorációja, viselkedésének megfigyelése alapján valamint anamnesztikus és heteroanamnesztikus adatok ismeretében történik a kórisme meghatározása. Mindezeket pszichológiai vizsgálatok megerősíthetik. Olyan vizsgálóeljárásokkal, melyek valamely mérhető fiziológiás paraméter segítségével meghatározzák a diagnózist, a klinikai gyakorlatban nem rendelkezünk. Ez elsősorban azért lenne fontos, hogy a betegséget a prodromális vagy már az azt megelőző időszakban felismerjük. Emellett természetesen differenciál diagnosztikai jelentősége is lenne.
Az utóbbi időben egyre több kutatás foglalkozik biomarkerek keresésével, genetikai vagy már tulajdonság szintű működészavart jelző eltérés tekintetében. Egyrészt a betegség minél koraibb identifikálása, másrészt a heterogén betegcsoportokon belüli szubpopulációk meghatározása a cél. Különösen fontos egy másik terület, a terápiás válaszokat meghatározó biomarkerek kutatása, melyek a személyre szabott medicina alkalmazását tennék lehetővé.
A hírportál cikke és az általa hivatkozott közlemény noninvazív biomarkernek nevezi a kóros szemmozgásokat vizsgáló teszteket a szkizofrénia diagnosztikájának szempontjából. A noninvazivitás nyilvánvaló, a biomarker definíció akkor teljesül, ha a nevezett kórállapotra jellemző paramétert határozunk meg, ami viszont a cikk alapján véleményem szerint nem kimondható. A ál-pozitív és ál-negatív eredmények magyarázata inkább hipotetikusnak tűnik. Utalnak arra, hogy a szemmozgásokat vizsgálva más pszichiátriai betegségek (pl. bipoláris zavar) esetén is különbség mutatkozik az egészségesekhez képest. Mivel a vizsgálatban csak szkizofrén páciensek szerepeltek az egészséges populációval összehasonlítva, szükségesek további vizsgálatok a pszichiátriai betegségek közötti különbségek meghatározására. Csak ezek ismeretében lehet kimondani, hogy a tesztek szkizofrénia-biomarkerek. A leírt eredmények alapján a vizsgálatok magas szenzitivitása figyelemreméltó, azonban a vizsgálóeljárás többféle tesztből áll, a vizsgálatok eredményei különböznek egy eset kapcsán, így a vizsgálati metódust is tovább kell pontosítani.
A módszer szubpopulációk illetve terápiás válasz meghatározására nem alkalmas, mivel pszichés állapottól és terápiától független funkciózavart mér.
Nagy kérdés, hogy amennyiben rendelkeznénk elfogadott diagnosztikus szkizofrénia biomarkerrel és „szűrővizsgálat” alkalmával egy teljesen tünetmentes fiatal személynél pozitív lenne a teszt, milyen teendőket, illetve milyen kezelést indikálnánk.
A vizsgálatban leírt eredmények bíztatóak, a kutatók célja a vizsgálóeljárás biomarkerként való alkalmazása, melynek elérése újabb vizsgálatokat igényel ezen a területen.
dr. Makkos Zoltán
