Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Beszámoló a 2011-es Pszichoterápiás Hétvégéről[2011.12.07.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány Újraindítása óta ötödik alkalommal rendezte meg november 11-13-án a Macsope a Pszichoterápiás Hétvége című rendezvényt.
A Hétvége a nyolcvanas években tartott rendezvények mintájára szerveződik, és a formai - tartalmi párhuzamokon túl közvetlenül is támaszkodik az akkori tapasztalatokra: a szervezők (Eszik János, Fekete Karolina, Horváth Klára, Terenyi Zoltán) két “régi hétvéges” tanácsadóval dolgoznak együtt (Harmatta János, Szőnyi Gábor).
Az elmúlt öt év mindegyikében résztvettem a Hétvégen. Egészen speciális, a hazai rendezvények között egyedülálló eseménynek tartom, amelyet minden pszicho- vagy segítő-szakmában dolgozó kollégának érdemes megtapasztalnia. Speciális először is a Hétvég felépítése, munkamódja. A nyitó plenárist leszámítva, itt nem a konferenciákon megszokott
forgatókönyv szerint zajlanak az események. A résztvevők sajátélményű kiscsoportokban vesznek részt. Ezek a 8-12 fős csoportok valamely csoportterápiás módszert követve működnek. A Hétvég 3 napja alatt 5 alkalommal, összesen 12 terápiás órányi időtartamban van kiscsoport-ülés. Ilyen időtartamban természetesen csak a módszer demonstrációjára van lehetőség, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiscsoportok terében ne zajlanának – sokszor nagyon intenzív – lélektani történések. A résztvevők tehát nem csak egy módszerből kapnak izelítőt, hanem valódi, mutatív élményben lehet részük.
A Hétvége csoport-kínálata meglehetősen széles: analitikus- és kognitív-behavior-csoporttól, mozgás- és művészetterápiás-csoportokon át a Bálint-csoportig vagy éppen a tandem-hipnózisig terjed a skála. Sajátosan a Hétvégére jellemző az is, hogy mindig vannak viszonylag új, kevésbé ismert módszerek, valamint, hogy a pszichoterápiában jártas szakemberek számára is felfrissülést jelent egy, az általuk ismerttől eltérő módszer megtapasztalása. A kiscsoportok mellett a Hétvége résztvevői 4 alkalommal vesznek részt a másfél órás nagycsoporton. A nagycsoport – melyet az elmúlt években mindig Szőnyi Gábor vezetett, Eszik János, majd Soós Nóra koterápiás részvételével – egészen különleges élmény. Analitikusan orientált terápiákban gyakran mondják a páciensek – csodálkozva vagy éppen dühösen – hogy egészen másképp zajlik egy ülés, mint ahogyan az óra előtt vagy annak kezdetén elképzelték. A nagycsoporton, ahol nem két, hanem 60, 70 vagy éppen 150 ember interakciója zajlik, ez a jelenség hatványozottan érvényesül. Olyan barlangvasút ez, ahol a legrutinosabbak sem tudhatják, mi bukkan fel a következő kanyarban és hogyan fognak ők és a többiek reagálni arra. Ettől sokszor megterhelő, ugyanakkor nagyon izgalmas és – nincs jobb szó – tanulságos, mással ki nem váltható helyzet ez.
Az elmúlt 2 évben a Hétvég lezárását az “Akvárium” jelentette. A Gál Béla által vezetett csoportban számomra hangsúlyosan jelenik meg a Hétvég egyik meghatározó élménye: a csoport és az egyén találkozása, beolvadni és kiválni a csoportból, látni és látszani. A kis- és nagycsoportok, az Akvárium váltakozásának különleges kaleidoszkópja mellett egy másik oka is van annak, hogy a Hétvéget speciális, fontos és feltöltődést jelentő élménynek tartom. A segítő szakemberek számára a mindennapokat az jelenti, hogy a másik az, akinek problémája van. Olyan rutin ez, ami kiválóan alkalmas saját elakadásaink elfedésére. A Hétvégen biztonságos, megtartó közegben van mód arra, hogy egy
kis időre kizökkenjünk ebből a rutinból. Nem állítom, hogy ez mindig könnyű, de abban biztos vagyok, hogy szükségünk van ilyen pillanatokra.
Kalandra fel tehát!
Milák Piroska
