Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Klinikai vizsgálatok eredményei az antipszichotikumok alkalmazásában[2011.10.07.] - MPT Web-szerkesztőség - Hírkategória: Tudomány Peter Lepping, Rajvinder Singh Sambhi, Richard Whittington, Steven Lane and Rob Poole: Clinical relevance of findings in trials of antipsychotics: systematic review c. cikkét Dr. Osváth Péter kommentálta.
Az eredeti cikk itt olvasható: British Journal of Psychiatry, 2011, 198:341-345.
Napjainkban a modern pszichofarmakológiai terápiák effektivitásának és tolerábilitásának adekvát értékelése nem képzelhető el korszerű metaanalízisek nélkül. Komoly dilemmát jelent azonban, hogy vajon melyek azok a vizsgálati
módszerek, melyekkel a fenti változók megbízhatóan mérhetők és a metaanalízisek eredményei hogyan fordíthatók le a mindennapi gyakorlat nyelvére. Ezen kérdésekre kerestek választ a brit szerzők. Elemzésükben olyan adatbázisokat
használtak fel (összesen háromszázat), melyekben a Rövid Pszichiátriai Becslőskálát (BPRS) vagy a Pozitív és Negatív Tünetek Skáláját (PANSS) használták az antipszichotikus terápia hatásosságának vizsgálatára. A közismert Leucht vizsgálat (Leucht és mtsai, 2005, 2006, 2009) nyomán ezen skálák változásait a Globális Klinikai Becslőskála (CGI-S és CGI-I) megfelelő értékeire fordították át, mivel ez a statisztikai változáson túl, sokkal jobban tükrözi a klinikailag releváns javulást. A 120 vizsgálatot értékelő elemzésük összesen 22 428 páciens adatait tartalmazta, akiket második-generációs antipszichotikumokkal kezeltek (202 adatbázis esetében alkalmazták a PANSS-t, 98-nál pedig a BPRS-t).
A szerzők csalódottan állapítják meg, hogy – bár a vizsgálatok egyértelműen igazolták az antipszichotikumok
hatékonyságát – ennek klinikai jelentősége megdöbbentően csekély. Mindazonáltal ez az elemzés is igazolta az első és második generációs antipszichotikumok hasonló hatékonyságát általában, valamint az egyes második generációs szerek
közötti különbségeket is. Eredményeik alapján az amisulpirid és az olanzapin tűnt klinikailag a leghatékonyabbnak (de a CGI skálán még így is csak mérsékelt javulást mutattak), míg a ziprasidon, a quetiapin, a sertindol, az aripiprazol
és a klorpromazin kisebb effektivitást mutatott. A vizsgáló módszerekkel kapcsolatban a szerzők megállapítják, hogy a BPRS skála változása jobban tükrözte a klinikai javulást, mint a PANSS, ez azzal függhet össze, hogy ez utóbbiban a
negatív tünetek értékelése nagyobb szerepet játszik.
Összefoglalásul a szerzők hangsúlyozzák, hogy a gyógyszerek hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatok eredményei
korlátozott klinikai jelentőséggel bírnak, így ezekből csak megfelelő óvatossággal lehet gyakorlati következtetéseket levonni. Éppen ezért olyan új vizsgálati eszközök kidolgozása szükséges, melyek segítségével jobban követhető
a páciens pszichopatológiai tüneteinek változása.
