A Telemedicina az elmúlt évek legdinamikusabban fejlődő orvosi kommunikációs területe.
Egyre több diagnosztikus folyamat (vérnyomás, vércukor, EKG monitorozás, videotelefon segítségével végrehajtott neurológiai vizsgálatok és így tovább) elvégezhető már Interneten keresztül, számos jól megtervezett, webkettes alapú portál támogat például együttműködést és terápiahűséget növelő programokat. Mindezek ellenére a pszichoterápia, amely – kommunikációs szempontból legalábbis – a legnehezebb orvosi beavatkozások közé tartozik, nehezen képzelhető el személyes terapeuta-kliens kapcsolat nélkül. Vagy mégis?
Bár a számítógépes alapú pszichoterápiás kezelésekkel kapcsolatos próbálkozások már legalább 20 évre tekintenek vissza, úgy tűnik, az Internet ezen a területen is előbb-utóbb áttörést eredményez. Egy 88 depressziós beteg körében lefolytatott randomizált kontrollált vizsgálatban várólistán lévő betegek kontrollcsoportját hasonlították össze két Internet-alapú kezelési programban részt vevő kísérleti csoporttal. A terápia során az első kísérleti csoport tagjai egy 8 kognitív viselkedésterápián alapuló önsegítő Internetes modult végeztek el 7 hét alatt. A második kísérleti csoport esetében valódi kognitív viselkedésterápia történt, azonban a kliensek és a terapeuták kizárólag emailben érintkeztek. A kezelés után kvalitatív módszerrel (mélyinterjúval) is vizsgálták azt, mennyit profitáltak a kliensek a terápiából.
Az eredmények nagyon hasonlóak voltak a „szemtől-szemben” pszichoterápiában tapasztalhatóakhoz: azok a személyek, akik bevonódtak és motiváltak voltak a kezelésre a hagyományos pszichoterápiákkal összevethetően javultak. Úgy tűnik tehát, hogy egyfelől a motiváció fontosabb a terápiás formánál (legyen az akár személyes találkozás, akár Telemedicina- alapú kezelés), másfelől pedig a betegek nemcsak személyes kapcsolattal motiválhatók a kezelésre.
A szerkesztő megjegyzései:
A cikkben leírtakhoz hasonló tapasztalatai számos kollégának lehetnek ma a mai magyar hétköznapi gyakorlatból is, hiszen számos kliensünk tölt hosszabb-rövidebb időt külföldön, és számos tartósan külföldön élő kliens keres kétségbeesetten – legalább ilyen formában – anyanyelven rendelkezésre álló segítséget. Ugyanakkor elsősorban a fiatalabb klienseink már természetes kommunikációs formaként használják az emailes kapcsolattartást, inkább a lehetőségeket, mint a korlátokat látják benne, a Telemedicina adta lehetőségeket igyekeznek minél szélesebb körben bevonni a „hagyományos” terápiás kapcsolatba is – sokszor inkább a terapeuta vonakodik a Telemedicina használatától, nem a fiatal és az Internetes kapcsolattartást mindennapi élete részének tekintő kliens. Saját munkahelyem (a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézete) szintén működtet egy webalapú rehabilitációs programot evészavaros fiatalok részére. Egy biztos azonban: az orvosi kommunikáció gyökeres változás előtt áll, és feltehetően gyökeresen változni fognak a pszichoterápiák formái és színterei is.
Forrás:
www.medscape.com/
