Az amerikai orvosképzésre jelentkezők egy részét a szociális kompetenciát és a kommunikációs készségeket értékelő
miniinterjú-sorozattal szűrik.
Erről szól az eLitmed.hu-n megjelent cikk, melyet elolvashatnak
IDE KATTINTVA >>Kommentár: Így a prognosztizálható együttműködési készséget is belekalkulálják a felvételibe. A módszer nem csupán az alkalmasságot vizsgálja, alkalmazásával egyben egy hosszútávra előretekintő politikai döntést is támogatnak,
amely a magányos praxisok helyett a szakágazatok kombinációjából összeálló egészségügyi szervezeteket preferálja. Valóban, a jelenlegi felvételi rendszer kitűnően méri, hogy ki hajlandó bizonyos tárgyakból komolyan felkészülni, de nem ad eligazítást arra vonatkozóan, hogy az egészségügy és a betegek jól járnak-e majd vele. A több, jól felkészített
interjúvoló által is meghallgatott jelöltek közül az együttműködni leginkább képes személyek kapnak magas pontszámot. Feltehetően elvéreznek viszont mondjuk a paranoiások, akik a betegeiket később előszeretettel veszélyeztetnék, esetleg a kapuban megállítják a potenciális főorvos-tirannusokat. Viszont ugyanígy páros lábbal tanácsolnának el egy Gregory House névre hallgató, kissé különc, de briliáns eszű fiatalembert. Kérdés az is, hogy mi a helyzet az olyanokkal, akik tizennyolc évesen még tapasztalatlan, rutintalan, kóbor kis punkok, de a tanulás és a munka során nagyszerű, elkötelezett szakemberré érhetnek. Az ördög valószínűleg a részletekben lakik.
Dr. Bánki György