1) Az epidemiológiai adatok szerint a pszichiátriai zavarok gyakorisága elérte a
népbetegség szintjét a nemzetközi (1) és a hazai vizsgálatok (2) alapján egyaránt. A lelki egészséget az EU és a WHO prioritásnak tekinti (3). Ezt a tényt egy, a népegészségügyért elkötelezett Kormánynak is el kell fogadnia. A Lelki Egészség Országos Programját (LEGOP), amelyet az Egészségügyi Minisztérium már elfogadott (4), kormányprogram szintjére kell emelni, és biztosítani kell az anyagi forrásokat a megvalósításához.
2) A LEGOP megvalósulásáig is az elmúlt hónapok tragikus eseményei, valamint a pszichiátriai ellátás egyre égetőbb problémái (amelyekre a WHO Európai Szervezete is felhívta a figyelmünket) szükségessé teszik, hogy a döntéshozók figyelmét felhívjuk néhány elodázhatatlan lépésre.
3) Legelőbb az 2006-os „reform” néhány káros következményének – szinte költségmentes – korrigálására lenne szükség.
a) Az ágylétszámcsökkentés az
aktív betegellátást az éppen még túlélhető minimum szintre vitte, ugyanakkor itt is a szerkezet (pl. aktív rehabilitációs egység visszaállítása) és a felvételi területi kötelezettségek elosztásának teljes aránytalansága áll fenn, amelynek haladéktalan átalakítása indokolt, de ez csak a szakma bevonásával lehetséges.
b) A pszichiátriához rendelt
rehabilitációs ágyaknak egy jelentős része más szakterületre került. Ennek a helyzetnek a felülvizsgálata szükséges, azzal együtt, hogy az orvosi rehabilitációhoz csatolt ágyak kerüljenek vissza a pszichiátriához.
c) A
járóbeteg ellátás beígért fejlesztése elmaradt, pedig a pszichés zavarok kezelése csak jól működő járóbetegellátás
mellett
lehetséges. Ehhez szükséges a szektorsemlegesen kezelt szak- és magánrendelési hálózat, valamint a – közösségi pszichiátriai ellátás teljes spektrumát koordináló – Pszichiátriai Gondozók krízisének megszüntetése és fejlesztése.
d) A megszűnt OPNI, mint
gyógyítási, oktatási, kutatási és szervező központ helyett, a fenti teendők összefogásához, megfelelő kompetenciákkal bíró szervezet létrehozása szükséges. Ennek kiinduló magva lehet az Országos Pszichiátriai Központ. Az új szervezet fejlesztése során lehetővé kell tenni az eddigi adminisztratív-közigazgatási funkciók mellett, speciális betegellátási és oktatási feladatok ellátását is.
4) A pszichiátriai betegek megfelelő ellátása érdekében reális
finanszírozás biztosítása szükséges, amely figyelembe veszi a mentális zavarok sajátosságait. Szükséges, hogy a BNO-F kódok csak a pszichiátriai és addiktológiai ellátásban kerüljenek felhasználásra. Figyelembe kell venni, hogy a pszichiátriában magas a humánerőforrás igény.
5) Kevés a közvetlen betegellátásban dolgozó pszichiáter, gyermekpszichiáter és klinikai szakpszichológus, pszichiátriai szakápoló, arányuk messze elmarad az EU-s átlagtól. Tudomásul kell venni, hogy
a pszichiátria hiányszakma, és ennek megfelelően kell támogatni a pszichiáter rezidensképzést és a szakképzést. A szakemberek külföldre vándorlásának megakadályozása céljából megfelelő életpálya modellt kell biztosítani számukra.
6) Támogatni kell a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően önállóan működő gyermek- és serdülő pszichiátriai ellátó rendszer kialakítását, beleértve a 14-18 éves korosztály ellátásának megoldását.
7) Bővíteni szükséges a szenvedélybeteg ellátó intézményrendszer egészét is, az elfogadott Nemzeti Drogstratégia, és a még elfogadásra váró Alkohol-politika és -stratégia 2009 (tervezet) alapján. A családorvosi addiktológiai egészségügyi ellátás finanszírozásától az addiktológiai gondozáson át a fekvő akut ellátás és rehabilitáció intézményrendszeréig az egész spektrumot indokolt fejleszteni.
8) Az egyre szaporodó
agresszív és forenzikus pszichiátriai esetek ellátása érdekében EU kompatibilis forenzikus osztályt kell létrehozni, valamint a súlyosan veszélyeztető magatartású pszichiátriai betegek kezeléséhez ún.
magas biztonságú osztályt kialakítani.
9) A hajléktalanok körében gyakran fordul elő pszichotikus betegség, és emiatt számukra profilírozott fekvőbeteg részleg kialakítása indokolt, legalább a főváros területén, ahol a legtöbb hajléktalan él.
10) A pszichiátriával szembeni előítéletek (amelyek a mentális zavarban szenvedők élet- és munkalehetőségeinek lehetetlenné tételétől a pszichiátriai rendelőknek és osztályoknak az egészségügyi (kórházi) központokból való eltávolításáig terjednek) csökkentése nélkülözhetetlen.
Hivatkozások:
1) http://www.euro.who.int/mentalhealth/baseline/20080602_1
2) Kopp M (szerk.): Magyar Lelkiállapot 2008. Semmelweis Kiadó, Budapest.
Skrabski Á, Kopp MS, Sándor Rózsa, János Réthelyi, Richard Rahe (2005) Life meaning: an important correlate of health in the Hungarian population, Int J. Behavioral Medicine,2005, Vol. 12, No. 2, 78-85
3) A Lelki Egészség és Jól-lét Európai Paktuma, (Brüsszel, 2008. június 12-13.) http://ec.europa.eu/health/ph_determinants/life_style/mental/docs/pact_en.pdf
4) http://www.eum.hu/archivum/hirek-esemenyek/lelki-egeszseg-orszagos
5 ) http://www.eum.hu/egeszsegpolitika/koncepciok-vitaanyagok/alkohol-politika
Dr. Németh Attila
szakmai igazgató
Országos Pszichiátriai Központ | Dr. Harmatta János
elnök
Pszichiátriai Szakmai Kollégium | Dr. Kurimay Tamás
elnök
Magyar Pszichiátriai Társaság |
Dr. Bitter István
tanszékvezető egyetemi tanár
Semmelweis Egyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika | Dr. Fekete Sándor
tanszékvezető egyetemi tanár
Pécsi Tudományegyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika |
Dr. Frecska Ede
tanszékvezető egyetemi docens
Debreceni Egyetem OEC
Pszichiátriai Tanszék | Dr. Janka Zoltán
tanszékvezető egyetemi tanár
Szegedi Tudományegyetem
Pszichiátriai Klinika |
Dr. Rihmer Zoltán
egyetemi tanár
ÁNTSZ országos szakfelügyelő főorvos | Dr. Varga Gábor
Dr. Varga Gábor
Addiktológiai Szakmai Kollégium |
