Merton 1968-as munkájának (https://science.sciencemag.org/content/159/3810/56.abstract) hatására a társadalomtudományok egyik leggyakoribb bibliai eredetű metaforájává vált a Máté-effektus. Ezt a „kinek van, annak adatik, kinek nincs, attól elvétetik” alapszövegre építve olyan jelenségek leírására alkalmazzák, mikor az előnyös helyzetű csoportok az intézményrendszerek hatásaként további előnyökhöz jutnak, míg a hátrányban lévők hátrányai tovább növekednek. J.Tudor-Hart 3 évvel később megfogalmazott „inverz ellátás törvénye" arra hívta fel a figyelmet, hogy a kapott orvosi ellátás többnyire fordítottan arányos az ez iránti szükséglettel (https://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(71)92410-X/fulltext).
Ez utóbbi különösen igaz a súlyos mentális betegséggel élők esetében. Noha a COVID-19 pandémia kapcsán gyakran leírják, hogy mindent megváltoztatott, bizonyos esetekben ez egyszerűen csak a már meglévő tendenciák hangsúlyosabbá válása, ideértve a súlyos mentális betegségben szenvedők elhanyagolását is. Számtalan publikáció készült a korlátozások hatásáról, az egészségügyi fekvő- és járóbetegellátást érintő helyzetről, de ezekben – néhány kivételtől eltekintve - talán túl kevés figyelmet kaptak a súlyos mentális betegségben szenvedők.
Pedig a nehézségek jelentősek: pl. a vírusterjedés kockázatának csökkentésére hozott intézkedések, a védőruházat és a maszkok használata fenyegetően hathat, akadályozhatják a kommunikációt, gyengítve a bizalmat és pozitív terápiás kapcsolatot. Felszínre került, hogy a mentális egészségügyi intézmények gyakran elavult felépítésűek, ezért nehéz azokat tisztán tartani, rosszul vannak ellátva a fertőzés visszaszorításához szükséges felszerelésekkel és személyzettel. Ehhez társulhat még az üzleti/biztosítási modellek sokszor kegyetlen logikája. A COVID-19 új kihívásokat hozott abból a szempontból is, hogy erősítő hatást gyakorol a társadalmi és az egészségügyi szolgáltatások korábban fennálló egyenlőtlenségeire is, a mentális egészségügyi ellátás elhanyagoltságának következményeit most a kiszolgáltatott emberek viselik.
A Lancet Pszichiátria -19. számában a rászoruló csoportok, köztük a súlyos mentális betegségben szenvedők, a tanulási nehézségekkel és idegrendszeri rendellenességgel küzdők csoportjai, valamint a társadalmilag kirekesztett csoportok (pl. foglyok, hajléktalanok és menekültek) szükségleteit hangsúlyozzák.
A társadalmi diskurzus elmozdításához azonban további presszióra van szükség a klinikusok, a kutatók és a kliensek érdekképviseleti szervezetei és a médiumok részéről is.
A COVID-19 járvány mentális egészségre gyakorolt hatása a lakosság körében mély és hosszú távú lehet és komoly figyelmet érdemel, de nem lehetnek a beszélgetés kizárólagos fókuszai. Azoknak, akik a világjárvány vége után tisztességesebb társadalmakat és egészségügyi rendszereket akarnak felépíteni, sürgősen meg kell ismerniük a súlyos mentális betegséggel élők igényeit és azokat prioritássá kell tenniük.
