 Dr. Fejér Tibor budapesti háziorvos az alábbi sorokban foglalta össze indoklását a következő kérdésre: Miért a MedMax?
Akár megfogalmazzuk, akár nem, egy olyan folyamatban élünk, dolgozunk, amely folyamatosan növeli a velünk szembeni elvárást. Ha nem tudunk aktívan részt venni saját sebességünk növelésében, akkor magunk által kormányozhatatlanul, a folyamat által sodort „hordalékai” leszünk annak a rendszernek, amelyben dolgozunk. Szinte nincs olyan alapellátási feladat, amely nem sokszorozódott meg az elmúlt néhány évtizedben. A naponta ellátandó betegek száma rohamosan nő, a választható gyógyszerek száma és azok nevezéke az értelmet semmibe véve sokasodik, a gyógyszerkönyv adatai a támogatás és annak megvonása miatt magasan meghaladják a fejben kezelhető naprakészség határát. Az adminisztrációs kötelezettség teljesítése már rég lehetetlen lenne számítástechnikai támogatottság nélkül. Az előre menekülés kényszere az egyetlen módja hivatásunk folytatásának, a továbbszolgálásnak, de ez egyben oka az orvosok korai halálának is.
Első, DOS-os programom szinte kizárólag az OEP-nevetségesen elavult-jelentések teljesítését tette lehetővé. Ezt a programot követte nálam a ProDoki, amelyet egy, a munkájukat szerető, és az orvosokban munkatársaikat látó, velük együttműködő közösség hozott létre. A ProDoki program már olyan volt, mint egy egészséges élőlény, folyamatosan javítva, hónapról-hónapra fejlődött. A még nagyobb változáshoz metamorfózisra volt szükség. A ProDoki bábjából kikelt egy szárnyaló pillangó. Anyagában ugyanaz, működésében, megjelenésében mégis egészen más az újonnan született MedMax. Amikor a MedMaxra váltottam, már a ProDoki is egészen más volt, mint amikor elkezdtem vele dolgozni. A folyóból kilépni is csak egyszer lehet.
Programváltásomnak több oka volt.
Abban a rendelőben, amelyikben dolgozom, nyolc felnőtt háziorvos rendel, három féle programot használva. Számomra nevetséges volt, hogy helyettesítésnél a helyettes átvitte saját asztalára a helyettesített kolléga számítógépét és a két gépen két programban végezte dupla munkáját. A beteget már a monitoroktól szinte nem is látta, csak az ellátandó feladatot. Önkormányzati képviselőként az egész kerületben egységesíteni akartam a programokat, könnyítve ezáltal a mindennapi munkát, az asszisztensek és orvosok helyettesítését. Döntésem erkölcsi felelőssége miatt senkitől nem kérhettem, hogy az általa használt programnál rosszabbra kelljen váltania. Meg kellett találnom a legjobbat. A hálózatban működést asszisztensemmel és helyettesemmel már a ProDokiban is élveztem. A MedMaxra váltás teszi lehetővé, hogy helyettesítésnél bármely kollégám programjában tudjak a saját gépemről dolgozni. Ezen túl, saját asszisztensemmel is bővült az egy időben dolgozás lehetősége. Annak az elvárásomnak is a MedMax felel meg, hogy lehetővé válik a kórház és a szakrendelők közti elektronikus kapcsolat. Beteget utalhatok a szakrendelőbe papír kitöltése nélkül, és automatikusan gépemre kerülnek a továbbküldött betegek elkészült leletei. Ez a program lehetővé teszi azt is, hogy az otthonában fekvő betegem ágyánál –mobil PC és internet segítségével – a főgépemen dolgozhassak.
Választásomban az a szubjektív érzés játszott döntő szerepet, hogy ezt a programot nem egyszerűen megvásárolom késztermékként, hanem részben én is csinálom, mert itt a fejlesztők és felhasználók között interaktív a kapcsolat.
Főként a betanulás közben, amikor gyakran szorultam segítségre, nagyon jól esett az a türelmes, szakmailag professzionális segítség, amit – a szó legmélyebb értelmében – a ProFixnál dolgozó „munkatársaimtól” kaptam.
A programváltás feladatával egy fiatal, számítástechnikai ismeretekkel is rendelkező kolléga sokkal könnyebben birkózik meg, mint egy magamfajta nyugdíjas.
Én társas lény vagyok, az eredményes együttműködés, az interakció számomra örömet okoz. Szeretem, hogy segíthetek és jólesik, ha nekem is segítenek. Kezem, szemem és eszem együttműködése nagyon fontos. Csak azt tudom biztosan, amit rendszeresen csinálok. A mozdulatok automatizmusai nagy segítséget jelentenek a rutin munkánkban, ez a számítógépen végzett tevékenységre is igaz. Annak ellenére, hogy demó, és személyes oktatás segítségével átnéztem az új programot, a váltás első, estére eső rendelése az elveszettség borzalmát jelentette. A megértően adott, csaknem mindig rendelkezésre álló távsegítség átsegített az első nehézségeken, megújultak az elveszett automatizmusok, kezem reflexes mozdulatai és cselekvési szándékom között. Az átállásnál egy rövid időre valóban elvesztek reflexesen jó mozdulataim, ez keltette bennem az elveszettség érzését. Ez olyankor is szükségszerű érzés, amikor az ember egy új, nagyobb, jobb autóba ül át.
Egy hónappal a MedMax használata után, egy bírósági tárgyalás miatt meg kellett néznem egy régebben meghalt, már nem konvertált betegem adatait a ProDokiban. Megdöbbentem, hogy akkor már majdnem olyan bizonytalanul használtam az előző, jól megszokott programot, mint egy hónapja az újat.
A MedMax is egy szinte élő, változó lény, a személyes beállítási lehetőségeinek szinte határtalan lehetőségével. A frissítések lényegének leírása azonnal olvasható és nyomtatható is, amiben a gyógyszerkönyvi és törvényi változásokat leszámítva a programot használó orvosok, asszisztensek gondolatmenetét lehet élvezve érezni. Ezáltal olyan ez a program, hogy lépéselőnyhöz juttatja használóját a mindennapi munka sodrásában is.
Fentiek alapján ajánlottam széles körben, az önkormányzat segítségét is kijárva kollegáimnak a MedMaxot. Fontos megjegyezni: senkitől nem kaptam negatív visszajelzést!
Az ország egészségügyi vezetőinek nagy hibája, hogy máig nincs egységes egészségügyi információs rendszer hazánkban. Ennek mielőbbi létrehozásához ezt a háziorvosi programot javasolnám, ha kérnék véleményemet.
E kérdés feltevésétől sajnos nem kell tartani, mert országos vezetőink nem interaktívak.
Ezért kell küzdenünk naponta a méretlenül ránk zúduló munka árjával, amely sokunkat idejekorán eltemet, míg mások nyugodtabb vizeken keresnek megélhetést.
Budapest, 2013. március 15.
dr. Fejér Tibor
|
