Réthi Aurél
(1884-1976)

( Az 1998. március 7-én, a MPHEST közgyűlésén elhangzott előadás rövidített változata. Bánhidy professzor jóváhagyásával rövidítette Dr. Mészáros Gábor)

Réthi Aurél1884-ben született, Kaposvárott. 1907-ben avatták orvosdoktorrá, utána a II. Sebészeti Klinikának volt műtőnövendéke. Innen került 1912-ben a kőnigsbergi királyi egyetem orr-gége poliklinikájára. 1916-ban bevonult a honvédséghez, ahol ezredorvos volt. 1919-től a Zita Kórházban, 1926-tól a Margit Kórházban, 1937-től a Szent István Kórházban, majd a Horthy Kórházban, a mai Bajcsy-Zsilinszky Kórházban volt rendelőfőorvos, mindenütt ágy-háttérrel, de valódi osztály nélkül. 1945-ben (62 éves korában !), ereje teljében kapta meg a Szent Rókus Kórház orr-gége-bronchológiai osztályát. Akkor ez volt az egyedüli hely Magyarországon, ahol a fül-orr-gégészet keretében külön volt a fülészeti osztály és az orr-gége-bronchológiai osztály. Itt teljesedett ki pályája és munkássága. A Szent Rókus Kórházba való kinevezéséig 108 közleménye jelent meg. Kutatási területe igen széles skálán mozgott, de mindig a helyreállító sebészet volt az életcélja. Ezért is érdemes foglalkoznunk plasztikai- rekonstrukciós tevékenységével, melyet két részre lehet osztani: az egyik az esztétikai plasztikai tevékenység, a másik pedig a tumoros rehabilitációs tevékenység, amivel nagyon megelőzte korát. Ennek illusztrálására csak néhány példa: első magyar nyelvű közleménye 1912-ben, az Orvosi Hetilapban jelent meg, melyben az oesophagus-stenosisokról írt . 1934-ben a II. magyar Orr-gégegyógyász vándorgyűlésen tartott előadást "Az orrbemenet anatómiai és funkcionális szűkületeinek terápiája" címmel. 1935. májusában, a III. Magyar Fül-orr-gégész nagygyűlésen "Teljes nyelőcsőelzáródás lúgmérgezés után" címmel tartott előadást, ami akkoriban mindennapos téma volt a szabad forgalomban kapható lúg miatt. Gyermekkorban véletlenül ittak lúgot, felnőttkorban pedig a suicidiumnak volt gyakori formája a lúgivás. Ez pályáján végig kísérte, hiszen már első közleménye is erről szólt, akkoriban pedig az öngyilkosok kórháza a Rókus Kórház volt, így a stricturás betegek oda kerültek be oesophagus-szondázásra illetve idegentest eltávolításra. Az 1937-es nagygyűlésen " A vagus- és a gégebeidegzés"-ről tartott előadást, ami Európában nagy feltűnést keltett németül is megjelentetett közleménye alapján. Az 1940-es, Budapesten tartott vándorgyűlésen az orrbemeneti atresiákról beszélt, ami kedvenc témája volt. Erről szól főműve is, amely 1958-ban a Thieme Kiadónál jelent meg: "Chirurgie der Verengungen der oberen Luftwege" címmel, melyben összegzi azt a számos műtéti eljárást, melyet ő dolgozott ki gégészeti és rekonstrukciós plasztikai vonatkozásban egyaránt. A II. világháború után további 46 közleménye jelent meg . Abban az időben a rekonstrukciókra még nem volt myocutan lebeny, hanem a klasszikus hengerlebenyt, a Filatov-féle lebenyt használtuk a teljes gége-eltávolítások után kialakult garat-fistulák zárására. Ő volt az, aki 1921-ben a világon először leírta a teljes nyelvcsont-eltávolítást. A daganatok nagy része supraglotticus kiindulású, tehát ennek megfelelően a praeepiglotticus páholy kitakarítandó. Ő akkor saját bevallása szerint nem ezért csinálta, hanem mivel medián metszésből csinálta a teljes gégeeltávolítást, útban volt a nyelvcsont. Fogta és kivette. És bebizonyította, hogy az egyik legfeleslegesebb szervünk a nyelvcsont. Megcsinálta a supracomissuralis plasztikát is, ami úgy született meg, hogy egy lueses géégeszűkületes betegnél, akinek a gégéjét nagyon nehéz volt megfelelő tágasságúra operálni, az egyik műtét alkalmával (jelen voltam, asszisztáltam ) egy elegáns mozdulattal az epiglottist megfelezte, amit - tudjuk - össze lehet varrni, de soha össze nem gyógyul. Erre egy lebennyel ezt megoldotta, és utána a beteg újra megtanulhatott nyelni. Ez volt az ő zsenialitása, hogy elhatározta, keresztülvitte és megoldotta. Plasztikai műtéteket bőven végeztünk a Rókus Kórház osztályán. A kórház vezetése létrehozott egy 12 ágyas plasztikai osztályt is, így az orr-gége-bronchológiai osztály 36 ágya mellett összesen 48 ágyon lehetett dolgozni. A plasztikai rekonstrukciós műtétek természetesen tervezett műtétek voltak (mint pl. a farkastorok), így az asszisztencia már előre "remeghetett", mert ezek "zenés" műtétek voltak. Ez mit jelentett? Hát a prof kiabált ( nagyon szeretett kiabálni ), és a műtétek lokál-anesztéziában történtek. A betegek szerencsére nagyon fiatalok voltak így aligha emlékeznek rá: ha nagyon sokat mozogtak, akkor bizony egy-két püfölés elcsattant. Réthi professzor mindig kiállt az embereiért. 1959-ben szocializálták az egészségügyet, és ez azt jelentette, hogy attól kezdve mindenkinek ingyen járt az egészségügyi ellátás. Réthi professzornak ezt elég nehéz volt megszokni, de a beosztottak számára volt egy nagy előnye : mindent operálhattunk az osztályon (a megfelelő fejlettségi szintünkön), egyetlenegy dolgot nem - plasztikai műtétet. Asszisztálni asszisztálhattunk, és Réthi professzor nem úgy operált , hogy még az asszisztens se lásson semmit, hanem megnézhettük, segíthettünk, és meg is tanulhattuk a műtéteket. Mit csinál ilyenkor a beosztott orvos? Létrehoztuk tudtunkon kívül a one-day-surgery-t. Délután csináltuk az orr-korrekturákat, a face-liftingeket, amikor a prof már elment haza, és magánrendelt. Előbb-utóbb persze kiderült, mégsem kaptunk érte dorgálást, csak azt mondta, hogy ezzel az ő praxisát rontjuk, mert természetesen mi olcsóbban csináltuk. Hogy jobbak lettünk volna, az nem valószínű. Réthi Aurél professzor, ha nem volt - az életcéljának tekintett - műtőasztal mellett, akkor olvasott (mint a mellékelt fénykép is mutatja), és ha nem olvasott, akkor sportolt. Akkoriban még nem volt elfogadott az, hogy az egészséges életmódhoz a sok mozgás hozzátartozik, de ő minden szombaton vagy vasárnap, időjárástól függetlenül 25-30 km-t sétált. Nem a városban, és nem is turista utakon, hanem csak úgy toronyiránt. De mindig elérkezett oda, ahová akart. (Ez azért hangsúlyozandó, mert gyakran műtéteinél is ez történt : elindult a műtét, aztán kialakult úgy, ahogy a betegnek a legjobb lett ). A kiránduláson kívül is sportolt . Kedvenc téli szórakozása volt, hogy minden nap megjelent a Műjégpályán. Ezt mindaddig folytatta, amíg egy alkalommal - amikor meg akarták tisztelni - a hangosbemondó üdvözölte, mint a legidősebb korcsolyázót (79 éves volt akkor). Többé nem ment le a korcsolyapályára. Minden évben karácsony előtt, az osztály orvosi karát meghívta lakására, amely a Liszt Ferenc-tér 10-ben volt, ma is áll a ház. Az egész ház az övé volt, egy hatemeletes épület, és a felső emeleten volt a lakás, a műtő, az inhalatorium, egy könyvtár. Mindenki kapott karácsonyi ajándékot, egyformán egy nyakkendőt. De ez egy nagyon kedves gesztus volt. 83 éves korában ment nyugdíjba, de még ekkor sem remegett a keze, az utolsó műtéteit én asszisztáltam. A diagnosztikája, a szeme és a keze tökéletesen működött. Hosszú pályafutása során előbb magántanári képesítést szerzett, majd egyetemi rendkívüli tanárrá nevezték ki, végül megkapta az orvostudományok doktora minősítést. Számos hazai kitüntetést kapott pl. 1945 előtt egészségügyi főtanácsossá nevezték ki, 1958-ban pedig a Munka Érdemrend Aranyfokozatával tüntették ki. Sok éven át volt elnöke a Magyar Fül-orr-gége orvosok Egyesületének, illetve a Magyar Logopédiai és Fonetikai Társaságnak. Felsorolni is nehéz a külföldi elismeréseket, 1959-ben Párizs városa ezüstérmét kapta, 1960-ban a Spanyol Orvostudományi Akadémia tiszteletbeli tagja. 15 külföldi és nemzetközi társaság alapító, tiszteletbeli vagy levelező tagja volt, többek között az olasz, az osztrák, a görög fül-orr-gégész társaságoknak, a francia és osztrák foniátriai társaságnak, az amerikai plasztikai és rekonstruktív sebész illetve a bronchológiai társaságnak, valamint a cseh Purkinje-társaságnak. Tiszteletbeli tagja a német fül-orr-gége és maxillo-facialis sebészeti társaságnak, sorrendben a 3. magyar tagja. Ez a társaság 1922-ben alapíttatott, azóta 9 magyar tagja van összesen, az első a Nobel-díjas Békéssy, a második Kelemen György, aki George Kelemenként szerepel, mert Amerikában élt és ott halt meg; Réthi Aurél, Göcze Árpád és Surján László (ők öten már nem élnek); a következő tagja ennek a társaságnak Székely Tamás, aki szintén a Rókusban dolgozott; Ribári; jómagam és Bauer. Remélem a tanítvány méltó volt a mesteréhez. Emberi nagyságával kapcsolatban szeretném megemlíteni, hogy igazi professzor volt, - annak ellenére, hogy bár minden rendszerben elismerték tudását - mégsem volt katedrája. Hogy miért nem volt katedrája, ennek hosszú magyarázata lehetne. Tanítványai közül így is 3 egyetemi tanár és 18 főorvos lett. Amikor én nagyon régen az érdemes orvosi címet megkaptam, a pezsgős koccintásnál azt mondta, : Feri, én már nagyon unom ezt az egyoldalú tegeződést, a mai naptól légy szíves, tegezz vissza ! Bevallom férfiasan, ott majdnem elsírtam magamat, hiszen a korkülönbség 48 év volt köztünk, tehát a nagyapám lehetett volna, és ez egy fantasztikus gesztus volt, hogy attól kezdve azt mondhattam neki, hogy Aurél bácsi. És még egy jó pár évig mondhattam ezt. Én mindig nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rá. És ezt a tiszteletet és nagy szeretetet szeretném tovább plántálni az ifjúságba. 1989-ben - amikor felavattuk az új, kéthelyiséges műtőnket - úgy döntöttem, hogy az egyik műtőt Réthi Aurélról nevezem el. A műtő falában egy csempe helyén Búza Barna Réthi Aurélról készített csempe nagyságú plakettje van elhelyezve. Az összes egyetem magas szinten képviseltette magát, élő tanítványai pedig megkapták a plakettet, melyen az szerepelt: " Prof. Dr. Réthi Aurél, a legnagyobb magyar gégész". 1976 május 21-én, 92 éves korában hunyt el.