Kovács József
(1832-1897)


( Az 1997. március 1-én, az MPHEST közgyûlésén elhangzott elõadás és az Orvosi Hetilap 1998. évi, 139. évfolyamának 8. számában, a 437-440.oldalon megjelent közlemény rövidített változata)

"Kovács József (1832-1897) sebész, budapesti egyetemi tanár, rektor. Kiváló sebészi készséggel rendelkezett, fõleg a hólyagmûtétek terén. Sebészeti szemlélete közel állott az asepsis fogalmához". Az Orvosi Lexikonban ennyi áll Balassa utódjáról. Annak ellenére , hogy 29 éven keresztül volt hazánk vezetõ sebésze, az utókor csaknem elfelejtkezett róla, pedig életrajzát végig követve egy rendkívül érdekes, bár ellentmondásos életút mutatható be.
Ki volt hát Kovács József? 1832-ben a Tolna megyei Tengelicen született szegény családban. Dunaföldváron és Kalocsán tanult, a szabadságharc kitörésekor, 16 évesen honvédnak állt, de tífusza miatt hamar leszerelték. Felgyógyulása után két évig dolgozott, majd befejezte a középiskolát Pesten. Beiratkozott a pesti egyetem orvosi karára, majd a bécsi egyetemre , és ott szerezte meg orvosdoktori oklevelét 1858-ban. Egy gazdag barátja segítségével bejárta Nyugat-Európa sebészeti klinikáit. Pestre visszatérve letette a sebészdoktori szigorlatot is Balassánál, akinek annyira megtetszett az ambiciózus fiatalember, hogy maga mellé vette mûtõnövendékként. Professzora igen nagy hasznát vette az éles eszû, kiváló kezû sebésznek, aki 1862-ben magántanári vizsgát tett mûtéttanból. Kitûnõ elõadó volt, ezért a medikusok is szerették. Tanársegédi kinevezése lejárta után az éppen akkor kitört porosz-osztrák háborúban egy katonai kórház sebészeti osztályát vezette. Értékelõi szerint zseniális hadisebész volt. "A gyors felfogás, az épp oly gyors elhatározás, a helyzet körülményeinek pillanatnyi áttekintésébõl eredõ és mégis minden részletet számbavevõ erélyes végrehajtás , ezek a nélkülözhetetlen kellékei az igazi hadisebésznek, mind majdnem felülmulhatatlan fokban állottak Kovács József rendelkezésére" - írták róla. A lövedékek felkutatására elektromos csengettyûvel jelzõ golyófogót szerkesztett, melyrõl a hazai és külföldi szaklapokban is beszámolt . Hadi sebészi ténykedéséért a Ferencz József rend és a szász királyi Albrecht rend lovagkeresztjét kapta. Hazatérve a Szent Rókus Kórház nõgyógyászati osztályán dolgozott 1868-ig, amikor Balassa váratlan halála után, 36 évesen helyettes tanárként átvette a Sebészeti Kóroda vezetését. 1870-ben a kari szavazáson 8:7 arányban a gyakorlati sebészet rendes tanárává nevezték ki Lumniczer Sándorral szemben. A kóroda ekkor 38 ágyas, 7 kórtermes. Az 1871-74-es idõszakról két fiatal tanítványa, Antal Géza és Réczey Imre ( a majdani professzor) könyvet adott ki , ebbõl idézem a következõ adatokat : a 3 év alatt 682 beteg feküdt a klinikán, átlag 41,1 napos ápolási idõvel, a halálozás 4,83 % volt, a szerzõk hangsúlyozzák, hogy "e kedvezõ gyógyulási viszonyok feltételezõ okai között ...nem csekély befolyást kell tulajdonítanunk a tulságos szigorral ellenõrzött tisztaságnak, és a sebek kezelése körüli eljárásunknak". Kovács József a sebkezelés kulcsát nem az akkor a világot bejáró Lister-féle antisepsisben látta, a karbolspray-t veszedelmesnek és a Lister-eljárást "legalább is teljesen felesleges, ha nem teljesen téves"-nek ítélte, hanem Semmelweis szellemében a tisztaság mindenek feletti fontosságát hirdette .
Milyen sebész volt Kovács József? Utóda (és korábban tanítványa) Dollinger Gyula emlékirataiban így ír róla: "Fõnököm, Kovács József professzor...imponáló külsejû, éleseszû, vezetésre vágyó, támadó természetû férfiú volt... Megnyilatkozásai rendesen ellentmondást nem tûrõ és sokszor kiméletlen jelleget öltöttek. Sebészeti tudása Balassától származott, akirõl azonban sohasem nyilatkozott rokonszenvesen. És mégis nála Balassa tanai jó talajra találtak, mert skeptikus gondolkodása és józan természettudományi felfogása megóvta a különbözõ efemer tekintélyek tanai után való kapkodástól...Õmaga a szakbeli irodalmat akkor már nem forgatta. A Balassa örökség mindenkorra elegendõnek tetszett arra, hogy azt a saját kritikus eszével az egyes esetre alkalmazva, a sebészet összes kérdéseiben megtalálja a helyes megoldást. ...az általa operált petefészektömlõk csonkjait..., nagy méhfibromák kimetszése után a méh sebét catguttal bevarrta, peritoneummal befedte és elsüllyesztette. A külföldi operativ nõgyógyászat csak nagysokára, a nyilt csonkkezelésen keresztül emelkedett fel ide... Arcképlési plastikai mûtétek mellett mindinkább húgykõ, húgycsõszûkületek, hólyaghüvelysipolymûtétek képezték kedvenc thémáit". A már említett Antal-Réczey kiadvány számos plasztikai mûtétjét mutatja be képekkel illusztrálva. Áthatoló orr- és szemzugi tumorok, noma okozta ajak- és pofahiányok, nyúlajak korrekcióját végezte különbözõ lebenyekkel és az akkori lehetõségekhez képest kiváló eredményekkel . A könyv részletesen tárgyalja a klinikán alkalmazott mûtéti és sebkezelési eljárásokat, leírván azt, hogy az anyaghiányokat mindig képlõmûtét által igyekeznek pótolni, melyet azonnal a kiirtás után végeznek. A mûtéti eljárások az akkori ismeretek kiváló felhasználásáról tanúskodnak .
1874-ben megválasztották a Magyar Királyi Tudományegyetem rektorává. Beiktató beszédével óriási feltûnést keltett, mivel a homeopathák támogatása miatt a kormányt támadta benne. Bár heves támadások is érték, az egyetemi ifjúság fáklyás zenével üdvözölte. Elsõsorban az õ erõfeszítéseinek volt köszönhetõ, hogy 1876-ban megnyílt az új, korszerû sebészeti klinika az Üllõi út és a Mária utca sarkán (ez a mai Bõrgyógyászati Klinika). Itt már 10 orvos, 10 nõvér dolgozott, 500-600 körüli évi fekvõbeteg és 4000-es ambuláns betegforgalommal. Milyen ember volt Kovács József? A múlt század híres írója, Eötvös Károly visszaemlékezéseiben ekkép ír róla : " Kovács József rendkívüli ember volt. Már külseje is feltûnt. Gyönyörû férfi, magas és arányos termet, hatalmas busa fej, élesen nézõ, okos és tüzes szemek, vastag bajusz, piros arcz, tökéletes magyar alak. Elméje óriási.... Kovács József elméje a ritkán elõforduló nagy elmék közé tartozik. Ennek az elmének a tömege szinte zsibbasztó hatást gyakorolt rám.... Egész életemben soha nem találkoztam senkivel, akiben az agynak erõsebb, gyorsabb, hatalmasabb és üdébb mûködését vettem volna észre, mint benne". Ennek ellenére nem sokat publikált, félig kész Mûtéttana nem került kiadásra ,és harminc körüli közleménye jelent meg mindössze. Rendkívül sokrétû tevékenységet folytatott. Nagy szerepet játszott a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlésein, a megalakuló Igazságügyi Orvosi Tanácsnak elsõ elnöke lett, ugyancsak elnöke volt a Budapesti Orvosi Körnek, tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. 1886-ban Poor Imrétõl átvette a Gyógyászat címû újság tulajdonosi jogait, ennek mellékleteként 1888-ban megalapította a Honvédorvos címû újságot . Munkássága alapvetõ a honvédegészségügy megteremtésében. A Gyógyászat címû újságban sajnos folytatta elõdje konfrontálódó vonalát, amely az Orvosi Hetilappal és a Markusovszky körül kialakult társasággal szemben nyilvánult meg, így újságjában rendszeresen jelentek meg bíráló, sokszor lejárató hangnemû cikkek Markusovszkyval, Lumniczerrel, Jendrassikkal, Hõgyessel, Korányi Frigyessel, Bókaival szemben. Ugyanakkor tanítványai egy része határtalan szeretettel és tisztelettel kísérte munkásságát. 25 éves tanári mûködése alkalmából 1894-ben nagy ünnepséget rendeztek : miniszterek, politikusok, az Akadémia tagjai, élükön Eötvös Lóránddal köszöntötték. Ekkor már súlyos cukorbeteg volt, mégsem vonult vissza. Valószínûleg betegsége is oka volt egyre fokozódó konfliktusainak. A szakma rohamos haladását nem követte. A hasmûtét ritkaság volt nála, pedig Herczel Manó magánklinikáján a '90-es években már ez volt a leggyakoribb mûtét. Rendkívüli tekintélyétõl támogatott merev konzervativizmusa minden újnak akadálya volt. A medikusokkal kapcsolatos szigorúsága csak fokozódott ,a szigorlatokon nála 80% volt a bukási arány, a II. klinikán Réczeynél 7%. Ez ahhoz vezetett, hogy 1896.december 4-én a medikusok diáktüntetést szerveztek . Kovács József a rendõrség beavatkozását kérte. A dékán az egyetemi autonómia megsértése miatt távozásra szólította fel a rendõrséget. A medikusok beadványt készítettek, kifogásolva a professzor vizsgáztatási módszerét, azt, hogy gyakran elmaradnak az elõadások, továbbá, hogy a klinikán durván bánnak a betegekkel és tettleges bántalmazás is elõfordul. Kovács József hírlapi cikkekben utasította vissza a vádakat, a vizsgáztatásról azt mondva, hogy " a szigorló vagy tanuljon, vagy menjen a fenébe". Ami pedig a rossz bánásmódot, nevezetesen a "magyar narcosist" illeti, azt nyilatkozta, "évtizedek óta célszerûnek találta, hogy a szigorú fellépés által a kedélyt morális kényszerhelyzetbe hozza, a mi szerinte a haszontalan és sokszor veszélyes elaltatást szükségtelenné teszi". A kari tanács egyaránt figyelmeztette Kovács professzort és a hallgatókat is. A medikusok úgy fejezték ki tiltakozásukat, hogy a következõ szemeszterre Réczeyhez 253, Kovácshoz 4 hallgató iratkozott be. A lefolyt események egészségileg is megrendítették ezt a kemény embert. 1897.július közepén bal halántékán furunkulus, majd karbunkulus keletkezett. Kollégái megoperálták, de a sepsis kialakulását újabb mûtéttel sem tudták meggátolni, és 1897.augusztus 6-án elhunyt. Kovács József, Balassa tanítványa 29 éven át volt professzor. "Korán, hatalmas orvosi képességeinek, sebészi talentumának teljes kifejlõdésére túlkorán lett professorrá, az ország legelsõ sebészi tekintélyévé, úgy hogy a tanulás, kutatás és a próbálkozás legerõsebb indítója és mozgatója, az elõrejutás és küzdés számára megszûnt. Így elvei hamar kikristályosodtak, irányító eszméi dogmákká meredtek és abban a nagy átalakulásban, mely a sebészet terén a nyolcvanas és a kilencvenes évek folyamán végbement, Kovács József alig vett részt, sõt bizonyos ellenszenves bírálattal és idegenkedõ érzésekkel kísérte" - írták róla . Utóda, Dollinger Gyula ezt írta: " Amikor át kellett vennem a Kovács klinika ideiglenes vezetését, a klinika abban az állapotban volt, amelyben 20 esztendõ elött megnyitottuk". Magyary-Kossa Gyula, a kiváló orvostörténész könyvében így ír: "Bizonyos összeférhetetlenség tette õt megközelíthetetlenné. De akik e kérget áttörték, azokkal jól megfért, sõt hajlott szavukra, tanácsukra. Legközelebbi tanítványai szívvel-lélekkel ragaszkodtak hozzá s a belõle áradó tudás kitûnõ iskolává egyesítette környezetét". Ki volt hát Kovács József? Kiváló sebész, de hasmûtéteket alig végzett. Semmelweis egyik legkövetkezetesebb követõje, de a kortárs nemzetközi orvostudomány vívmányainak elutasítója. Laptulajdonos, de õ maga alig publikált. Óriási, szellemes elme, de a kor nagy elméinek esküdt ellensége. A medikusok 1874-ben ünnepelték, 1896-ban fellázadtak ellene. Kiváló mestere volt a plasztikai sebészeti és hólyagmûtéteknek, a hadi sebészetnek, a honvédegészségügy hazai megteremtõje. A magyar orvostörténelem markáns, különös és különleges személyisége volt, száz évvel ezelõtt hunyt el.