2005. 08.
30. - Forrás: Kossuth Rádió, Hangos recept
Mv.: - Megnyugtató-e Magyarországon a csontritkulással
küszködő nők és férfiak helyzete? Ugyanúgy hozzájutnak-e az urak az őket
megillető gyógyszerekhez, mint a hölgyek? És vajon visszakapják-e
gyógyszerfelírási jogukat az osteoporozis centrumok
orvosai? Aki megpróbál válaszolni dr. Horváth Csaba, a Magyar
Osteoporozis Társaság elnöke, valamint dr. Poór
Gyula, az ORFI főigazgatója. Rácz Jenő egészségügyi miniszter egyéb
elfoglaltsága miatt sajnos nem tud részt venni műsorunkban, én azonban biztos
vagyok abban, hogy számos olyan nyitott kérdés marad ennek a majd egy órának a
végén, aminek a megválaszolásához mégis csak szükségünk lesz a tárca és a
miniszter állásfoglalására. Kezdjük tehát azzal, hogy Magyarországon 900.000
embert kezelnek csontritkulással és a becslések
szerint legalább ennyien tartoznak a rizikó csoportba. A betegeket eddig
javarészt osteoporozis centrum hálózatban kezelték.
Na most ezzel a hálózattal baj van, olyannyira, hogy Horváth Csabát naponta
felhívják a kollégái, hogy mit tegyenek. Mi a baj?
dr. Horváth Csaba, a Magyar Osteoporozis Társaság
elnöke: - Nos, azt gondolom, hogy a hálózattal önmagában semmi baj nincsen.
Mv.: - A szabályozással van baj akkor.
dr. Horváth Csaba: - A hálózat helyzetével támadt hirtelen baj annak ellenére,
hogy maga a hálózat az nem az orvosszakma egyedüli alkotása, hanem az
Egészségügyi Minisztériummal közös alkotása. Sőt, azt kell mondanom, hogy az
Egészségügyi Minisztérium kezdeményezésére jött létre ez a hálózat és az
Egészségügyi Minisztérium pénzéből jött létre első lépcsőiben ez a hálózat több
mint egy évtizeddel ezelőtt. De hát egyáltalán milyen hálózatról is van szó?
Ugye az osteoporozissal, a
csontritkulással kapcsolatban van három tény, amit le kell szögezni, és
hogy ha ezt a három tényt jól ismerjük, akkor a dolgok innentől érthetőek. Az
első tény az, hogy ez a társadalom számára egy nagyon fontos betegség minden
ellenkező hírrel szemben, ugyanis egyfelől igen sok beteg van, másfelől a
következményei jelentős veszélyeket hoznak a törésekkel és a törések körüli
megnyomorodással és halálozással. Harmadszor nagyon drága. Ez tehát az egyik
dolog. A másik dolog, amit le kell szögeznünk, hogy a
csontritkulás nem egyféle betegség, nagyon különféle okokból keletkezik,
változó korból, egyéb hormon betegségekből, gyomor, bél, más, vesebetegségek
kísérőjeként, bizonyos gyógyszerek szedése kapcsán, D-vitamin hiány kapcsán, és
így tovább. Egy olyan kórkép tehát, amit egyféle orvos nem tud ellátni, nincs
ilyen, hogy csontritkulás orvos. Van belgyógyász,
reumatológus, nőgyógyász, radiológus és ez mind kell hozzá. Ugye a harmadik pont
pedig az, hogy a csontritkulás kezelése sem
kizárólag gyógyszer adásából áll, életmódi, táplálkozási, mozgásterápiás
szempontok legalább olyan fontosak, mint a gyógyszer. Most, hogy ha ezt a három
dolgot így rögzítjük, akkor világossá válik, hogy miért csináltunk mi annak
idején osteoporozis centrumokat? Ugye a feladat az
volt, hogy a különböző ...
Mv.: - Ne haragudjon, hogy közbevágok, de én szeretném most már, az előzményeket
hallottuk és azt hiszem, a részletekre rá is fogunk térni az elkövetkezendő majd
55 percben, de exponáljuk azt, hogy tényleg mi a baj, tehát mi az, ami az
osteoporozis centrumok orvosai számára és nemcsak
az orvosok, hanem a betegek számára is rendkívül komoly problémát jelent, nem is
tudom július óta, mióta?
dr. Horváth Csaba: - Július 1-től, igen. Július 1-től. A dolognak az a lényege,
hogy az osteoporozis centrumokban ez a több szakma
együtt tevékenykedik és egy komplex ellátást tud nyújtani és eddig az
osteoporozisos gyógyszereknek a kiemelt támogatása
ezeknek a centrumoknak a kiképzett, vizsgáztatott, ellenőrzött orvosaihoz volt
dedikálva. Július 1-től az változott meg, hogy megjelent egy olyan rendelet,
amelyik az osteoporozis centrumokban dolgozó
orvosoknak nem adja meg tovább a kedvezményes gyógyszer felírási jogot. Helyette
a reumatológus szakorvosi jogosítványhoz köti, ami egyébként egy nagyon kitűnő
orvosi kört jelent, azonban reumatológus szakorvosok legalább háromszor-négyszer
annyian vannak, mint az osteoporozis centrum
orvosok és a reumatológus szakorvosoknak a többsége idáig nem
osteoporozissal, hanem a reumatológia más
kérdéseivel foglalkozik.
Mv.: - Na most abból, amit elmondott az én számomra az következik, hogy mondjuk
egy csontritkulásban szenvedő beteg elmegy oda,
abba a centrumba, ahol őt eddig kezelték és odamegy ahhoz az orvoshoz, mondjuk
egy endrokrinológushoz és azt mondja, hogy tessék már egyrészt megvizsgálni,
másrészt meg felírni a gyógyszeremet, ami kell nekem, hiszen egy krónikus
betegségről beszélünk. Azt akarják nekem mondani, hogy az
osteoporozis centrum szakorvosa nem írhatja fel a gyógyszert?
dr. Horváth Csaba: - Ez a valóság, július 1-től ez az érvényes ...
Mv.: - Ez nem vicc, ez most komoly?
dr. Horváth Csaba: - Július 1-től ez az érvényes rendelet.
Mv.: - Poór Gyula?
dr. Poór Gyula, az ORFI főigazgatója: - Igen, szóval én reumatológus vagyok
amellett, hogy belgyógyászként is dolgoztam valamikor ...
Mv.: - Akkor ön kivételezett helyzetben van, mert ön felírhatja.
dr. Poór Gyula: - A helyzet azért ennél bonyolultabb, nem egyről szól a történet
és nem is mint az Országos Osteoporozis Centrum
vezetője mondom ezt, hanem valójában ahogy kollegám, Horváth elnök úr mondta,
itt tényleg egy multidiszciplináris megközelítésről van szó, amelyben a
reumatológusok mellett részesedni kell minden szakmának, hiszen a diagnosztika
az nem abból áll, hogy gyakorlatilag megnézem a dezimetriás leletet és nem abból
áll a gyógyszer felírás, hogy fogom a receptet, hanem a beteget igenis ki kell
vizsgálni, hiszen rengeteg elnézett eset van Magyarországon a csontlágyulástól
kezdve a fokozott mellékpajzsmirigy túlműködésig bezárólag. Tehát igenis egy
komoly diagnosztikai háttér van, amelyhez minden szakma kell, hiszen a mi
centrum hálózatunk, amit létrehoztunk az pontosan két dolog miatt vívta ki a
nemzetközi elismerést is, hiszen a WHO-ban ugye a magyar modellt emlegetik és az
Európai Unió delegációja azért utazott Magyarországra, hogy nézze meg, hogy ezt
mi hogy csináljuk, mert végre talán ennek a pici országnak lehet egyszer egy
olyan export terméke, amit nem kell átvenni, hanem mi adhatjuk másnak és a WHO
gyakorlatilag a legutóbbi technikai ajánlásaiban a magyar modellt ajánlja a
fejlett országok számára is.
Mv.: - Tehát akkor azt akarják mondani, hogy most egy olyan szabályozás
született, ami egy abszolut itthon és külföldi mintaként is, példaként működő
rendszernek a működését el kezdte akadályozni egyszer csak hipp-hopp július
1-től?
dr. Poór Gyula: - Én azt gondolom ez a szabályozás semmiképpen nem tett jót a
hálózatnak, mert a magyar osteoporozis hálózat
azért tényleg nemzetközi hírnevű volt és ami sokkal fontosabb, én úgy gondolom,
hogy racinálisan efektíven dolgozott. Tehát mindenki tudja, a magyar
egészségügyben maximális teljesítmény van ahhoz a bent forgó pénzhez képest, ami
benne van. Tehát ez azért mindig személyi komponenseken is múlik és úgy
gondolom, hogy ebben a hálózatban 700-750 ember kiválóan teljesített, beleértve
a reumatológus mellett az endokrinológust, az ortopédet, a traumatológust. Nem
beszélve, hát gondolja mindenki ezt végig, hogy egy traumatológust ebből a
rendszerből kihagyni, az egész kérdéskörnek a kulcsa, az összes törés, ezt önnek
nem kell mondani, hát nonszensz lenne, hogy az ne írhatná fel a gyógyszert, ahol
a combnyaktörés előfordul és kezeltetik. Ő küldje el egy reumatológushoz.
Mv.: - Na most ezek után csak azt kérdezném meg, hogy ugyan kinek jutott eszébe
ez a nagyszerű gondolat? Illetve a másik, ezt most nem tudjuk megkérdezni, mert
ugye a miniszter úr nincs itt, de hát azt meg meg tudom kérdezni, hogy végül is
önök egyikük a Magyar Osteoporozis Társaság elnöke,
másikuk az Országos Osteoporozis Központ vagy
Centrum, mi ennek a pontos neve?
dr. Poór Gyula: - Ahogy óhajtja, igen.
Mv.: - Jó, legyen központ vezetője. Tehát végül is a szakma krémjét önök
képviselik. Nem nagyon hiszem, hogy önöket nem kérdezték meg, tehát nem történt
egyeztetés?
dr. Poór Gyula: - Ebben a kérdéskörben nem kaptunk megkeresét.
dr. Horváth Csaba: - Legnagyobb sajnálatunkra nem történt egyeztetés, csak
utólag próbáltunk egyeztetni akkor, amikor ez már megjelent a módosításról. A
problémánk inkább az, hogy a módosításra vonatkozóan a minisztérium vezetése
részéről egy egyetértő szándék hangzott el, velünk egyetértő szándék, azonban
eltelt azóta hát jó néhány hét, lassanként vége a nyárnak, betegek és orvosok
egyaránt visszaérkeznek szabadságról. Ez a rendelet módosítás azonban mindeddig
nem készült el.