Angliában magyar mintára szerveződik az oszteoporózis-ellátás

Egy a '90-es években végzett nemzetközi vizsgálat szerint Európában a magyaroknak és a norvégoknak leggyengébb a csontozata. Ennek részben genetikai okai lehetnek, de nagyobbrészt életmódunkat okolhatjuk: kevés kálciumot eszünk, alig mozgunk, és nem vetjük meg az élvezeti szereket. 50 éves életkor felett minden harmadik nő és minden negyedik férfi számíthat csonttörésre. Ezer idős nő közül 3,2 , ezer idős férfi közül pedig 1,9 szenved csipőtáji csonttörést, azaz combnyaktörést, ami idős korban gyakran végződik halállal. De a csontok rossz állapota nem csupán az idősek betegsége.

A Magyar Oszteoporózis Társaság olyan programokat indított el, amelyek segíthetnek a figyelemfelhívásban és az állapotmegóvásban. Nemrég indították el a Ne törj... programot is. Traumatológusokat, ortopédorvosokat vontak be ebbe a munkába, hiszen fontos, hogyha valakinek már eltört egyszer a csontja, akkor nagyon oda kell figyelni az illetőre, hogy ne legyen következő alkalom. A kezeletlen esetek 90 százalékában az első törést követi a második, majd a harmadik. Nagyon sok ember a balesetéig nem is tudja, hogy a csigolyája össze van roppanva.

Marton István, az Oszteoporózis Társaság főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az összeroppant csigolya tipikus hátfájást okozhat. Pedig ezzel nem nagyon szoktak törődni, inkább a kor velejárójának tartják, holottt ezekben az esetekben nem az.

A közelmúltban brit országgyűlési képviselők, valamint ír szakemberek látogattak Magyarországra, és megtekintették az oszteoporózis-centrumokat. John Austin brit parlamenti képviselő elmondta, még tavaly hallotta Göncz Kinga előadását Brüsszelben arról, hogy milyen komolyan védekezik Magyarország a csontritkulás ellen. Azért látogatott el hazánkba, hogy személyesen is tanulmányozza a gyakorlatot. Nagyon jó benyomásai voltak a szűrővizsgálatokról, és a megelőzés érdekében tett intézkedésekről, továbbá a gyógyító tevékenységről is. A tapasztalatok átvétele a középkorú nemzedékek számára jelent hihetetlenül nagy esélyt. Az ő egészségügyi állapotuk javulhat, no és természetesen hosszabbodhat meg életkoruk. A tapasztalatok nagyon hasznosak. Jövő héten az angol egészségügyi szervezetek képviselőivel beszélik meg a magyar tapasztalatok hasznosítását. Októberben pedig Brüsszelben a nemzetközi szakmai szervezetben teszik meg ugyanazt.

Lakatos Péter, a Magyar Oszteoporózis Társaság elnöke úgy látja, a magyar siker éppen azzal magyarázható, hogy a rendelkezésre álló kevés pénzt a szakma kénytelen nagyon racionálisan felhasználni. A gazdagabb országokban valószínűleg kevésbé voltak erre rászorítva, és most jöttek rá, hogy hatalmas tömegeket kellene ellátni, ami csak úgy lehetséges, ha az ezzel kapcsolatos tevékenységeket racionalizálják, és a költségeket csökkentik.

Magyarországon a Nemzeti Oszteoporózis Program felöleli a helyi és a regionális centrumok kialakítását, a szűrést, a terápiát, az egészségnevelést. A Progrma fő céljának tartja a fiatalok felvilágosítását, hiszen a megfelelő csonttömeget fiatalon, sőt gyerekkorban kell megszerezni. Időskori állapotunk nagyrészt ettől függ. Fontosnak tartják a mozgást, és speciális tornagyakorlatokat is tanítanak az iskolásoknak.

Korábban azt is szerették volna elérni, hogy mindenkit rendszeresen szűrjenek, de ezt anyagilag nem bírja el a jelenlegi rendszer. Mára már letisztult az, hogy 45 év feletti nőket célszerű kétévente szűrni. A csontritkulást költség-hatékonyan szűrni csak 65 éves kor fölött lehet. Ettől függetlenül, ha valaki úgy érzi, hogy őt csontritkulás fenyegeti a változó korban, esetleg egy vagy több rizikófaktor hatása is megállapítható, akkor bizony érdemes fölkeresni a háziorvosát aki, ha ezzel egyetért, el fogja küldeni a megfelelő Osteoporosis Centrumba.

Tíz évvel ezelőtt, amikor elkezdték a munkát, körülbelül öt-tízezer beteg állt kezelés alatt Magyarországon. Egyféle készítmény volt csupán elérhető a csontritkulás kezelésre. Mára már körülbelül 140-150 ezer ismert beteget kezelnek. Gyakorlatilag a világon elérhető összes antiporotikum készítmény rendelkezésre áll Magyarországon. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a tíz évvel ezelőtti öt-tízezer beteget körülbelül másfél-kétmilliárd forint gyógyszerköltségért kezelték. Ma nyolc-kilenc milliárd forintos a kezelési költség, ugyanakkor a betegszám megtizennégyszereződött, és közben némi infláció is volt az elmúlt tíz évben. Ennek fényében úgy látszik, hogy a gyógyítás sokkal költséghatékonyabbá vált.
B. Király Györgyi