Figyelem!
A megtekinteni kívánt tartalom inaktív.
Bucsi László Dollinger serleg beszéde[2011.04.18.] - MOT - Hírkategória: Általános Tisztelt Elnök Urak, Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek !
Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy számomra ez a mai nap, a „serlegbeszéd” itt a Magyar Tudományos Akadémia falai között, itt a Magyar Ortopéd szakma legnagyobbjainak jelenlétében a pécsi Dollinger emlékelőadásom mellett életem legmeghatározóbb élményei közé tartozik.
Aki korábban készült már ilyen jellegű beszéd megírására az tudja, hogy nem is olyan könnyű feladat ez. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok az elődökkel szemben, hogy a Magyar Ortopéd Társaság főtitkáraként 6 évig, majd elnökeként 3 évig az eddigi Dollinger Klub vacsorákon, mint szervező-vendéglátó részt vehettem. Minden „serlegbeszédet” volt szerencsém meghallgatni, így tudatában vagyok annak, hogy a téma valóban szabadon választott téma lehet.
Én a magyar egészségügyben dolgozók, ezen belül is elsősorban a magyar orvosok külföldre vándorlásával kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot megosztani a jelenlévőkkel, amely megítélésem szerint az elmúlt évek egyik legnagyobb problémája a magyar egészségügynek.
Jelenlevők közül többen tanúsíthatják, hogy nem tartozom az euro-szkeptikusok közé. Hiszem, hogy csatlakozásunk az EU-hoz hasznos és elkerülhetetlen volt. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a több sebből vérző egészségügyünkön az EU csatlakozás az egészségügyben dolgozók elvándorlása szempontjából egy újabb nehezen gyógyítható sebet ejtett.
A Magyar Orvosi Kamara elnökének egy előadásából idézek: „Előrejelzések szerint az Európai Unió területén 2020-ra várható javulás az egészségügyi munkaerőhelyzetben, a munkaerőhiány nem egyenletes, így a gazdagabb államok szabályosan „lerabolják” a szegényebb nemzeteket.”
Engedjék meg, hogy egy megdöbbentő adatsort ismertessek.
Az elmúlt években 4500 nővér és 2500 orvos távozott a magyar egészségügyi rendszerből, ráadásul ez a folyamat gyorsul, tavaly 20%-kal több orvos vállalt állást külföldön, mint az előző években.
Magyarországon nagyjából 30 ezer orvos dolgozik, évente 800-an válnak inaktívvá (nyugdíjazás, elhalálozás, pályaváltás) miatt. Évente közel 700 orvos végez az egyetemeken és 800 körül van az évente külföldre távozó orvosok száma. Egyre több a betöltetlen munkahely az egészségügyben. (A tavalyi-egész éves- adatok szerint 1614-en nyújtottak be kérelmet, az igénylők közel harmada, 499-en választották az Egyesült Királyságot, 284-en Németországot, 147-en Olaszországot és gyakorlatilag ugyanennyien Ausztriát. Franciaország és Svédország is a kedvelt célországok közé tartozik.)
A fiatal, nyelveket beszélő orvosok körében jellemző főleg az elvándorlás.
2010-ben meghirdetett 781 rezidensi helyből mindössze 377-et sikerült betölteni.
-Szombathelyen (Nyugat-Mo!) 44 rezidensi helyből 15-öt, míg
-Mátészalkán (Kelet-Mo)!!! 16 rezidensi helyből egyet sem tudtak betölteni.
-Ugyanakkor a külföldön kurrensnek számító aneszteziológus szakma miatt az ÁEK 2 aneszteziológus rezidensi állásra 30-an pályáztak.
A fentieknek megfelelően az itthon maradottak átlagos életkora drámaian megemelkedett. A magyar orvosok 45%-a 45 és 65 év közötti , 25%-uk életkora pedig 55 és 65 év közé esik.
Milyen égbekiáltó különbségek vannak a háttérben?
Jelenleg egy kezdő orvos fizetése havonta nettó 95 ezer forint, egy szakorvos karrierje pedig átlagosan 120 ezer forinttal indul Magyarországon. Ezzel szemben a kezdő orvosok Németországban 600 ezer, az Egyesült Királyságban 1,2 millió, Svédországban 1 millió forint körüli összeget kereshetnek, a szakorvosok pedig szakterülettől függően ennek a dupláját is hazavihetik. Ehhez képest a szakmában elismert teljesítményt nyújtó főorvosok fizetése nem éri el a 200 ezer forintot sem.
Milyen egyéb problémát jeleznek a frissen végzett orvosok?
2010 júniusában készítettek egy felmérést, amelyben az akkor államvizsgázó 470 orvos vett részt. A válaszadók a keresetek mellett a szakmai előmenetel nehézségeit is fontos problémának tekintik. Jelenleg, Magyarországon ugyanis a szakmai fejlődés nem biztosított, részben azért, mert az oktató orvosoknak egyszerűen nincs idejük foglalkozni a rezidensekkel, részben azért, mert a kezdő orvosokra túlzottan nagy adminisztrációs többletteher hárul.
A Magyar Rezidens Szövetség szerint a pályája elején, a szakmai motiváción túl négy fontos célt fogalmaz meg egy frissen végzett orvos:
1. Az egyetemi évek után anyagi függetlenséget, azaz önállóságot szeretne.
2. Szabadidőt, magánéletet, azaz ne kelljen éjt nappallá téve dolgoznia ahhoz, hogy biztosítsa a megélhetését.
3. Morálisan is vállalható munkát akar végezni, ami azt jelenti, hogy ne legyen rászorulva a hálapénzre.
4. Magyarországi életvitelt, vagyis azt, hogy hosszú távon itthon tudja gyakorolni a hivatását, és tervezni jövőjét.
Ha átgondoljuk e négy célt, szerintem mindnyájunk számára elfogadható és támogatható, de ismerve a hazai helyzetet megítélésem szerint a „nagy politika” ezt képtelen rövidtávon kezelni.
Milyen megoldási javaslatok ismertek?
1. A korábbi szocialista egészségügyi miniszter Székely Tamás idején hozott röghöz kötöttség, mely kilenc évre Magyarországhoz láncolta volna a fiatal orvosokat, nem hozta a várt eredményt.
2. Pécsi javaslat szerint az intézmény visszafizettetné a képzés mintegy 13 millió forintos költségét a külföldön munkát vállaló hallgatókkal.
A javaslat a kormány előtt van, megvitatásra vár.
3. A Magyar Rezidens Szövetség „zöldkeresztes” mozgalma szerint duplázná a fizetéseket és eltörölné a hálapénzt.
A javaslat a kormány előtt van, megvitatásra vár.
4. Egészségügyi Gazdasági vezetők Egyesülete szerint a fiatal orvosok külföldre távozását egy megfelelő jövőkép felvázolása állíthatja meg.
5. Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság szerint stabil egészségügyi rendszer, kiszámítható életpályamodell, a szakma presztizsének helyreállításával, az orvoslás autonómiájával vonzóvá tehető a hivatás a fiatalok számára.
6. A legújabb e témával kapcsolatos hír a KDNP-s előterjesztés, az un. „csehovi javaslat”. Ennek alapján a fiatal orvosok 5 évig adómentességet élveznének és végzés után 10 évvel érnék el az adózás jelenlegi mértékét.
A sokféle vajúdó elképzelés megvalósulásáig, addig is, amíg a különböző fenti szervezetek valamelyike, valamint a „nagy politika” megtalálja a megfelelő megoldást, a betegeket el kell látnunk, a végvárakon a fiatal orvosokat, az egészségügyi szakdolgozókat meg kell tartanunk.
Amennyiben a fiatal orvosok képzésében aktívan részt vállalunk (nem csak kampóvégen tartjuk őket), az újonnan belépő szakorvosokat helyzetbe hozzuk (saját praxis kialakításának támogatásával – megfelelő elektív műtéti lehetőség biztosításával), valamint - nagyon fontosnak tartom - jövedelmüket a szakdolgozók jövedelmével együtt a nagy praxissal bíró kollégák bevonásával itt hivatalosan nem részletezhető módon jelentős mértékben kiegészítjük, akkor látok esélyt arra, hogy egy működő rendszerben találjuk magunkat a nagy többség megelégedésére. Így, talán átmenetileg megakadályozható a fiatal orvosok, a szakorvosok és a szakdolgozók elvándorlása.
Mindezidáig, már negyedik éve lesz, hogy Székesfehérváron a Mozgásszervi Sebészeti Centrumban ez az átmenetinek gondolt modell működni látszik, elvándorlás jelenleg még nincs, a kiírt rezidensi helyekre átlagosan négyszeres túljelentkezés volt eddig. A módszert megfontolásra ajánlom azoknak, akik szeretnék elkerülni azt a helyzetet, hogy kiürüljön osztályuk és egyedül maradjanak betegeikkel.
Végül egy költői kérdést engedjenek meg. Jelenlévők Dollinger Gyula életrajzát jól ismerik, hiszen mindenki a Dollinger emlékelőadása kapcsán alaposan áttanulmányozta azt. Dollinger Gyula édesapja Karinthiából származott, ő maga több nyelven kiválóan beszélt. Orvosegyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Berlinben végezte, szakmai továbbképzéseken vett részt neves európai intézetekben Lipcse, Halle, München, Párizs, London. Ha kellett saját költségen műtőt szerelt fel, nevezetesen az Irgalmas rendi kórházban, ahol éveket töltött el az ortopédiai osztály vezetésével. Kortársai közül sokan szerették, támogatták, de az ellenkezőjéről is olvashattunk.
Vajon Dollinger Gyula miért nem hagyta el Magyarországot ?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
