A NŐK
VÁLTOZÓ KORA ÉS KEZELÉSE
Az arab világban vannak olyan kultúrkörök, amelyekben a nők alig várják
a változó kor eljövetelét. Új, fontos életszakasz kezdetét jelentheti számukra,
amelyben jól érzik magukat.
Hogyan lehetséges
ez?
A fertilis
életkor, azaz a menstruáció sorozatának lezártával kilépnek abból a
„tisztátalan”-nak tartott állapotból, amely addig kirekesztette őket a fontos
döntéseket hozó tanácskozásokból. A változó kor beköszöntével helyet kaphatnak
a törvényhozásban, a férfiak tanácsában. Más és ellenkező előjelű megítélés alá
esik a mi kultúrköreinkben a menstruáció végleges elmaradása: kellemetlenséget,
szenvedést, kezelést és gyógyítást igénylő tüneteket okoz.
Miről is van szó?
Átmeneti
kornak, azaz a változás korának nevezzük a nő életének azt a néhány évre
tehető, intenzív endokrin változásoktól is kísért szakaszát, amely lezárja a
termékeny életszakaszt és bevezeti az öregkort.
Menopauzának
nevezzük annak az utolsó menstruációnak az időpontját, amelyet 6 hónapon át nem
követ ovuláció által kiváltott vérzés. A menopauzát megelőző, illetve követő
egy évet perimenopauzának nevezzük. Ebben az időszakban egyénenként változó
mértékben negatív organikus és pszichés tünetek jelentkeznek, és ezek
átnyúlhatnak a menopauzát követő későbbi életciklusra, a posztmenopauzára is.
Eme változások hátterében a petefészek hormontermelésének csökkenése, illetve
fokozatos megszűnése áll.
Hormonpótlásról
beszélünk, amikor a szervezetben már nem termelődő női hormonokat kívülről,
készítmények formájában juttatjuk be a női szervezetbe, hogy az annak hiányában
jelentkező tünetek kialakulását megelőzzük, vagy azokat megszüntessük. A
nyugati országokban 10-15 éve, Magyarországon 4-5 éve beszélhetünk kiterjedt,
egyre inkább tömegeket érintő hormonpótlásról.
A közép-európai
női népességnél átlagosan a 45–55. életév között köszönt be az úgynevezett
változás kora. A szó szoros értelmében változásról beszélhetünk, mivel eddig
nem tapasztalt, szubjektív és objektív szempontból új történések jelzik, hogy a
fertilis életszakasz véget ért. A közismert tünetegyüttes hátterében a
petefészek hormontermelésének csökkenése, illetve megszűnése áll.
Melyek ezek a
tünetek?
A menstruáció ritkábbá válik, a vérzés mennyisége csökken, a
vérzés időtartama megrövidül, majd a menstruáció véglegesen elmarad. Vannak,
akiknél ez a fokozatosság nem érvényesül és a menstruáció egyszer csak többé
nem jelentkezik.
A hőhullámok korábban nem tapasztalt módon, a legváratlanabb
pillanatokban, nemegyszer kellemetlen helyzeteket előidézve, a mellkas, illetve
a nyak felől az arcra felkúszó bőrpír formájában jelentkeznek. Ez gyakran
súlyos feszültségeket okoz a változás korában lévő nő lelkiállapotában, mivel
hőhullámai jól láthatóan deklarálják munkahelyi és társasági környezetének „klimaxos”
állapotát. Indokolatlanul „túlfűtöttnek” érzi tartózkodási helyét.
Éjszakai
izzadások: ha a külső hőmérséklettől függetlenül, lefekvéskor vagy alvás közben
verejtékezés indul meg, és nem egyszer arra ébred, hogy lepedőjéből „csavarni
lehet a vizet”. Ennek kapcsán gyakoribbá válhatnak a meghűléses és izületi
panaszok.
Az alvás
felületessé válik, szakaszos lesz, olykor hosszú ébrenléti állapotokban töpreng
a számára új, csupa negatív élményt nyújtó változás mibenlétén, felismerve az
addig csak hallomásból ismert öregedési tüneteket.
Depresszió: a
fentiekben leírt változások eredményeképen kialvatlan, fáradt, ingerlékeny
lesz, emiatt családi, baráti munkahelyi konfliktusai támadhatnak, amelyek
visszahatva lelkiállapota romlását okozzák, depressziót válthatnak ki.
Gyakori
vizelési inger: az urogenitális hám sorvadása miatt a hólyagban összegyűlt
kisebb vizeletmennyiség már intenzív vizelési ingert okoz, emiatt gyakran kell
hólyagját kiüríteni. A gyakori, kis volumenű vizelés miatt kénytelen
megfontolni és elvetni hosszabb utazás, nézőtéren vagy társaságban tartózkodás
gondolatát. Valamilyen kirekesztettség érzete támad, és ezzel fokozódik
állandósult rossz hangulata, depressziója.
A változó kor
szexualitására általában jellemző a libidó csökkenése, ez részben organikus,
részben a fent leírtak talaján kialakuló pszichés hatások következtében alakul
ki.
Fájdalmas
közösülés: a hüvelyhám sorvadása miatt az egyre sérülékenyebbé válik, részben
ezért, részben a hüvelyfalak síkosítani hivatott mirigyek csökkent működése
miatt a behatolás és az aktus fájdalmassá válik.
Mindezen
egyénenként változó mértékben jelentkező negatív hatásokon kívül, hatásukban
még nagyobb jelentőségű folyamatok indulnak el a női szervezetben.
Oszteoporózis:
általában a 35. életév táján a csontokban állandóan zajló, azokat építő és
lebontó folyamatok aránya a lebontás irányába tolódik el. Ez a csontlebontó
tendencia a változás korában erőssé válik és egyéni örökletes, illetve
életmódbeli sajátosságának megfelelően úgynevezett csontritkulást, oszteoporózist
okoz. Csökken a csontok ásványianyag tartalma. Ezáltal a csontok veszítenek
szilárdságukból, törékennyé válnak, súlyos esetben jelentéktelen traumák is
csonttöréseket okoznak. Előfordulhatnak úgynevezett patológiás csonttörések is,
amikor a csont minden erőművi hatás nélkül eltörik. Közismert a 60-70 év körüli
nők gyakori és gyakran halálos szövődményekkel járó combnyaktörése. Gyakran
láthatjuk az idősebb nők jelentős testmagasság csökkenését, amelynek hátterében
a csontritkulás miatt törékennyé vált és összeroppant gerinccsigolyákat kell
keresnünk. Az oszteoporózis folyamata következtében fájdalmassá vált csontok
miatt a mozgást és a megterhelést kerülik az idősödő nők. Így a mozgáshiány
miatt a csontritkulás intenzitása fokozódik.
Arterioszklerózis
(érelmeszesedés): a genetikai és életmódbeli különbségeknek megfelelő mértékben
szinte a szüléstől kezdődően megindul az erek meszesedése. A változás korában
ez a lassú folyamat intenzívebbé válik és az érfalak rugalmasságának
csökkenése, valamit az érelmeszesedés és lumen szűkítő hatása miatt kialakul a
magas vérnyomás. Ezek következtében egyre gyakoribbá válik a kor
előrehaladtával a szívizom rosszabbodó vérellátása, az ischaemiás szívbetegség,
az angina pectoris és a gyakran halálos kimenetelű szívizom infarktus.
A bevezetésben
már említettük, hogy a fent leírt elváltozások hátterében a változás korába
érkezett nők csökkenő, illetve megszűnő petefészek hormontermelését kell
keresnünk. Ez a hiányzóvá váló hormon mai ismereteink szerint a tüszőhormon, az
ösztrogén. Amennyiben igaz az, hogy az ösztrogénhiány ilyen nagy horderejű
károsodást képes okozni, úgy az is érthető, hogy annak kívülről történő
bevitele a szervezetbe, az ún. ÖSZTROGÉNPÓTLÁS képes védeni a leírt változások
kialakulása ellen, vagy azokat lassítani képes, sőt a jelentkező kóros
folyamatokat visszafordíthatja. Az ösztrogénpótlás hatása napok alatt igen
szemléletes és meggyőző módon jelentkezhet. Néhány nap alatt megszűnnek a
hőhullámok, az indokolatlan izzadások, az alvás elveszti szakaszos jellegét és
visszanyeri pihentető hatását. Az így depressziójától megszabaduló nő
kozmetikai állapota javul, a bőr turgora fokozódik. Környezete gyakran teszi
szóvá a látható előnyös változásokat és a korábban megindult kellemetlenségek
megszűnnek.
Ugyancsak
megszűnik a gyakori kis volumenű vizelés, ezáltal visszatérhet korábbi
életmódjához.
Visszanyerheti
szexuális érdeklődését, sőt az emelkedett ösztrogénszint miatt szexusa
kedvezően alakul.
A csontok
ásványianyag tartalmának csökkenése lelassul, és az összehasonlító
oszteodenszitometriás vizsgálatok gyakran annak fokozódását mutatják. A
megszűnő, de legalábbis csökkenő oszteoporózis okozta csont és izületi
fájdalmak enyhülnek, mérséklődnek, de el is tűnhetnek, ezáltal visszatér a
mozgáskedv annak jótékony hatásaival együtt.
A hormonpótolt
nők körében lényegesen csökken az arterioszklerózis (érelmeszesedés)
kialakulásának mértéke. Ismert, hogy a 60. életév táján a hormonpótlást nem
kapott nők körében az infarktus és az agyvérzés jelentkezésének esélye már
közelíti a férfiakét, míg korábbi életkorokban a nőket a saját szervezetük
által termelt ösztrogén védte ezektől. A hormonpótlásban részesülő nőknél a
hasonló korú férfiakkal összehasonlítva lényegesen kisebb a szívérrendszeri
betegségek kockázata.
Az előzőekben
leírt tények ismeretében egyértelmű, hogy élni kell a hormonpótlás által
nyújtott lehetőségekkel. Megfelelő és a hormonpótlást nem ellenjavalló
eredményű vizsgálatok birtokában célszerű az ösztrogén adását lehetőleg a
változás korának elején megkezdeni. Sőt már az úgynevezett premenopauzában,
amikor a teljes tünetegyüttes még nem bontakozott ki. Szájon át szedhető,
tapasz és krém formájában alkalmazható ösztrogénkészítmények állnak
rendelkezésünkre.
A hormonpótlás
káros mellékhatásai között említik a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatának
és a mellráknak gyakoribb kialakulását. A méhnyálkahártya ösztrogének önálló
alkalmazása során előidézhető burjánzása biztonsággal megelőzhető a petefészek
által korábban termelt sárgatest-hormonnak megfelelő hatású progesztogének
ciklikus adagolásával.
Újabban sok
kutatás, epidemiológiai tanulmány foglalkozik a hormonpótlásnak a
mammacarcinóma előfordulását kismértékben fokozó hatásával. Valójában a
hormonpótlás 10-15. éve körül észlelték az emlőrák előfordulási kockázatának
kismértékű emelkedését, melyet a hormonpótlás számos előnye kellően
ellentételez. Az emlőrák korai felismerésére sokkal nagyobb a fizikális és
műszeres vizsgálattal rendszeresen ellenőrzött hormonpótlásban részesülők
esélye. Elfogadott napjainkban, hogy a megfelelő progeszteron oppozíció mellett
végzett ösztrogénpótlás nem jelent fokozott rizikót, sőt a rendszeres
ellenőrzés, mammográfiai kontroll inkább a biztonság fokozódását jelenti.
Jelenleg úgy
foglalhatunk állást, hogy a nem kívánt mellékhatásokkal szemben ugyancsak
súlyos, de nagy esélylyel bekövetkező kóros elváltozások kialakulását
előzhetjük meg a helyesen és időben alkalmazott hormonpótlással. Az
ellenjavallatok köre igen szűk, ezeknek jelenlétéről a kezelés megkezdése előtt
tudomást kell szereznünk. Elégtelen májműködésre utaló májfunkciós próbák,
fenyegető thromboembóliás veszély, súlyos visszér problémák, a méhnyálkahártya
rosszindulatú daganata, vagy emlőrák szerepelnek a kizáró okok között. Az
ösztrogénhiány által fenyegetett nők körében kellő körültekintés mellett és a
kezelést kizáró okokat szem előtt tartva tudatosítani kell, hogy a hormonpótlás
lehetősége adott és annak alkalmazása nem kezdeti, kísérleti állapotban van. A
hormonkezeléstől való félelmen túl kell jutni. El kell érni, hiszen a lehetőség
meg van rá, hogy a változás kora többé ne jelentsen egyet a rohamos
öregedéssel, a naponta jelentkező fizikai és lelki gyötrelmekkel és a
járókerettel.
Hazánkban is
egyre szaporodó számban jelennek meg a különböző hormonpótló készítmények. Mai
álláspontunk szerint, ha indokolt, megfelelő szakértelemmel, megfelelő
ellenőrzés mellett kell azokat adagolni. A menopauzális hormonpótlás fontos, új
lehetőség a nő életminőségének, egészségének és munkaképességének megőrzésére.
A hormonpótlásról a felelősségteljes döntést a javallatokról és
ellenjavallatokról kellően felvilágosított páciens és orvos közösen hozza meg.
A hormonpótlással kapcsolatos egészségfelmérő kivizsgálásra és a folyamatos
ellenőrzésre legalkalmasabbak a kórházak szülészeti és nőgyógyászati, valamint
az egyetemi klinikák mellett működő menopauza szakambulanciák. A hormonpótlás
folyamatos orvos-páciens és a páciens más szakterületen dolgozó orvosaival
kialakított kapcsolatot feltételez.