A nők változó kora és kezelése

Lányoknak
 

Az arab világban vannak olyan kultúrkörök, amelyekben a nők alig várják a változó kor eljövetelét. Új, fontos életszakasz kezdetét jelentheti számukra, amelyben jók érzik magukat.

Hogyan lehetséges ez?

A fertilis életkor, azaz a menstruáció sorozatának lezártával kilépnek abból a ?tisztátalan"-nak tar-tott állapotból, amely addig kirekesztette őket a fontos döntéseket hozó tanácskozásokból. A változó kor beköszöntével helyet kaphatnak a törvényhozásban, a férfiak tanácsában. Más és ellenkező előjelű megítélés alá esik a mi kultúrköreinkben a menstruáció végleges elmaradása: kellemetlenséget, szenvedést, kezelést és gyógyítást igénylő tüneteket okoz.

Miről is van szó?

Átmeneti kornak, azaz a változás korának nevez-zük a nő életének azt a néhány évre tehető, intenzív endokrin változásoktól is kísért szakaszát, amely lezárja a termékeny életszakaszt és bevezeti az öregkort.

Menopauzának nevezzük annak az utolsó menstruációnak az időpontját, amelyet 6 hónapon át nem követ ovuláció által kiváltott vérzés. A menopauzát megelőző, illetve követő egy évet peri-menopauzának nevezzük. Ebben az időszakban egyénenként változó mértékben negatív organikus és pszichés tünetek jelentkeznek, és ezek átnyúlhatnak a menopauzát követő későbbi életciklusra, a posztmenopauzára is. Eme változások hátterében a petefészek hormontermelésének csökkenése, illetve fokozatos megszűnése áll.

Hormonpótlásról beszélünk, amikor a szervezetben már nem termelődő női hormonokat kívülről, készítmények formájában juttatjuk be a női szervezetbe, hogy az annak hiányában jelentkező tünetek kialakulását megelőzzük, vagy azokat megszüntessük. A nyugati országokban 10-15 éve, Magyarországon 4-5 éve beszélhetünk kiterjedt, egyre inkább tömegeket érintő hormon-pótlásról.

A középeurópai női népességnél átlagosan a 45-55. életév között köszönt be az úgynevezett változás kora. A szó szoros értelmében változásról beszélhetünk, mivel eddig nem tapasztalt, szubjektív és objektív szempontból új történések jelzik, hogy a fertilis életszakasz véget ért. A közismert tünetegyüttes hátterében a petefészek hormontermelésének csökkenése, illetve megszűnése áll.

Melyek ezek a tünetek?

A menstruáció ritkábbá válik, a vérzés mennyisége csökken, a vérzés időtartama megrövidül, majd a menstruáció véglegesen elmarad. Vannak, akiknél ez a fokozatosság nem érvényesül és a menstruáció egyszer csak többé nem jelentkezik. A hőhullámok korábban nem tapasztalt módon, a legváratlanabb pillanatokban, nemegyszer kellemetlen helyzeteket előidézve, a mellkas, illetve a nyak felől az arcra felkúszó bőrpír formájában jelentkeznek. Ez gyakran súlyos feszültségeket okoz a változás korában lévő nő lelkiállapotában, mivel hőhullámai jól láthatóan deklarálják munkahelyi és társasági környezetének ?klimaxos" állapotát. Indokolatlanul ?túlfűtöttnek" érzi tartózkodási helyét.

Éjszakai izzadások: ha a külső hőmérséklettől függetlenül, lefekvéskor vagy alvás közben verejtékezés indul meg és nem egyszer arra ébred, hogy lepedőjéből ?csavarni lehet a vizet". Ennek kapcsán gyakoribbá válhatnak a meghűléses és izületi panaszok.

Az alvás felületessé válik, szakaszos lesz, olykor hosszú ébrenléti állapotokban töpreng a számára új, csupa negatív élményt nyújtó változás mibenlétén, felismerve az addig csak hallomásból ismert öregedési tüneteket.

Depresszió: a fentiekben leírt változások eredménye képen kialvatlan, fáradt, ingerlékeny lesz, emiatt családi, baráti munkahelyi konfliktusai támadhatnak, amelyek visszahatva lelkiállapota romlását okozzák, depressziót válthatnak ki.

Gyakori vizelési inger: az urogenitális hám sorvadása miatt a hólyagban összegyűlt kisebb vizeletmennyiség már intenzív vizelési ingert okoz, emiatt gyakran kell hólyagját kiüríteni. A gyakori, kis volumenű vizelés miatt kénytelen megfontolni és elvetni hosszabb utazás, nézőtéren vagy társaságban tartózkodás gondolatát. Valamilyen kirekesztettség érzete támad, és ezzel fokozódik állandósult rossz hangulata, depressziója.

A változó kor szexualitására általában jellemző a libidó csökkenése, ez részben organikus, részben a fent leírtak talaján kialakuló pszichés hatások következtében alakul ki. Fájdalmas közösülés: a hüvelyhám sorvadása miatt az egyre sérülékenyebbé válik, részben ezért, részben a hüvelyfalak síkosítani hivatott mirigyek csökkent működése miatt a behatolás és az aktus fájdalmassá válik.

Mindezen egyénenként változó mértékben jelentkező negatív hatásokon kívül, hatásukban még nagyobb jelentőségű folyamatok indulnak el a női szervezetben.

Oszteoporózis: általában a 35. életév táján a csontokban állandóan zajló, azokat építő és lebontó folyamatok aránya a lebontás irányába tolódik el. Ez a csontlebontó tendencia a változás korában erőssé válik és egyéni örökletes, illetve életmódbeli sajátosságának megfelelően úgynevezett csontritkulást, oszteoporózist okoz. Csökken a csontok ásványi anyag tartalma. Ezáltal a csontok veszítenek szilárdságukból, törékennyé válnak, súlyos esetben jelentéktelen traumák is csonttöréseket okoznak. Előfordulhatnak úgynevezett patológiás csonttörések is, amikor a csont minden erőművi hatás nélkül eltörik. Közismert a 60-70 év körüli nők gyakori és gyakran halálos szövődményekkel járó combnyaktörése. Gyakran láthatjuk az idősebb nők jelentős testmagasság csökkenését, amelynek hátterében a csontritkulás miatt törékennyé vált és összeroppant gerinccsigolyákat kell keresnünk. Az oszteoporózis folyamata következtében fájdalmassá vált csontok miatt a mozgást és a megterhelést kerülik az idősödő nők. Így a mozgáshiány miatt a csontritkulás intenzitása fokozódik.

Arterioszklerózis (érelmeszesedés): a genetikai és életmódbeli különbségeknek megfelelő mértékben szinte a szüléstől kezdődően megindul az erek meszesedése. A változás korában ez a lassú folyamat intenzívebbé válik és az érfalak rugalmasságának csökkenése, valamit az érelmeszesedés és lumen szűkítő hatása miatt kialakul a magas vérnyomás. Ezek következtében egyre gyakoribbá válik a kor előrehaladtával a szívizom rosszabbodó vérellátása, az ischaemiás szívbetegség, az angina pectoris és a gyakran halálos kimenetelű szívizom infarktus.

A bevezetésben már említettük, hogy a fent leirt elváltozások hátterében a változás korába érkezett nők csökkenő, illetve megszűnő petefészek hormon termelését kell keresnünk. Ez a hiányzóvá váló hormon mai ismereteink szerint a tüszőhormon, az ösztrogén. Amennyiben igaz az, hogy az ösztrogénhiány ilyen nagy horderejű károsodást képes okozni, úgy az is érthető, hogy annak kívülről történő bevitele a szervezetbe, az u.n. ÖSZTROGÉNPÓTLÁS képes védeni a leirt változások kialakulása ellen, vagy azokat lassítani képes, sőt a jelentkező kóros folyamatokat visszafordíthatja. Az ösztrogénpótlás hatása napok alatt igen szemléletes és meggyőző módon jelentkezhet. Néhány nap alatt megszűnnek a hőhullámok, az indokolatlan izzadások, az alvás elveszti szakaszos jellegét és visszanyeri pihentető hatását. Az így depressziójától megszabaduló nő kozmetikai állapota javul, a bőr turgora fokozódik. Környezete gyakran teszi szóvá a látható előnyös változásokat és a korábban megindult kellemetlenségek megszűnnek.

Ugyancsak megszűnik a gyakori kis volumenű vizelés, ezáltal visszatérhet korábbi életmódjához. Visszanyerheti szexuális érdeklődését, sőt az emelkedett ösztrogénszint miatt szexusa kedvezően alakul.

A csontok ásványi anyag tartalmának csökkenése lelassul, és az összehasonlító oszteodenszitometriás vizsgálatok gyakran annak fokozódását mutatják. A megszűnő, de legalábbis csökkenő oszteoporózis okozta csont és izületi fájdalmak enyhülnek, mérséklődnek, de el is tűnhetnek, ezáltal visszatér a mozgáskedv annak jótékony hatásaival együtt.

A hormonpótolt nők körében lényegesen csökken az arterioszklerózis (érelmeszesedés) kialakulásának mértéke. Ismert, hogy a 60. életév táján a hormonpótlást nem kapott nők körében az infarktus és az agyvérzés jelentkezésének esélye már közelíti a férfiakét, míg korábbi életkorokban a nőket a saját szervezetük által termelt ösztrogén védte ezektől. A hormonpótlásban részesülő nőknél a hasonló korú férfiakkal összehasonlítva lényegesen kisebb a szívérrendszeri betegségek kockázata.

Az előzőekben leírt tények ismeretében egyértelmű, hogy élni kell a hormonpótlás által nyújtott lehetőségekkel. Megfelelő és a hormonpótlást nem ellenjavalló eredményű vizsgálatok birtokában célszerű az ösztrogén adását lehetőleg a változás korának elején megkezdeni. Sőt már az úgynevezett premenopauzában, amikor a teljes tünetegyüttes még nem bontakozott ki. Szájon át szedhető, tapasz és krém formájában alkalmazható ösztrogénkészítmények állnak rendelkezésünkre.

A hormonpótlás káros mellékhatásai között említik a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatának és a mellráknak gyakoribb kialakulását. A méhnyálkahártya ösztrogének önálló alkalmazása során előidézhető burjánzása biztonsággal megelőzhető a petefészek által korábban termelt sárgatest-hormonnak megfelelő hatású progesztogének ciklikus adagolásával.

Újabban sok kutatás, epidemiológiai tanulmány foglalkozik a hormonpótlásnak a mammacarcinóma előfordulását kismértékben fokozó hatásával. Valójában a hormonpótlás 10-15. éve körül észlelték az emlőrák előfordulási kockázatának kismértékű emelkedését, melyet a hormonpótlás számos előnye kellően ellentételez. Az emlőrák korai felismerésére sokkal nagyobb a fizikális és műszeres vizsgálattal rendszeresen ellenőrzött hormonpótlásban részesülők esélye. Elfogadott napjainkban, hogy a megfelelő progeszteron oppozíció mellett végzett ösztrogénpótlás nem jelent fokozott rizikót, sőt a rendszeres ellenőrzés, mammográfiai kontroll inkább a biztonság fokozódását jelenti.

Jelenleg úgy foglalhatunk állást, hogy a nem kívánt mellékhatásokkal szemben ugyancsak súlyos, de nagy eséllyel bekövetkező kóros elváltozások kialakulását előzhetjük meg a helyesen és időben alkalmazott hormonpótlással. Az ellenjavallatok köre igen szűk, ezeknek jelenlétéről a kezelés megkezdése előtt tudomást kell szereznünk. Elégtelen májműködésre utaló májfunkciós próbák, fenyegető thromboembóliás veszély, súlyos visszér problémák, a méhnyálkahártya rosszindulatú daganata, vagy emlőrák szerepelnek a kizáró okok között. Az ösztrogén hiány által fenyegetett nők körében kellő körültekintés mellett és a kezelést kizáró okokat szem előtt tartva tudatosítani kell, hogy a hormonpótlás lehetősége adott és annak alkalmazása nem kezdeti, kísérleti állapotban van. A hormonkezeléstől való félelmen túl kell jutni. El kell érni, hiszen a lehetőség meg van rá, hogy a változás kora többé ne jelentsen egyet a rohamos öregedéssel, a naponta jelentkező fizikai és lelki gyötrelmekkel és a járókerettel.

Hazánkban is egyre szaporodó számban jelennek meg a különböző hormonpótló készítmények. Mai álláspontunk szerint, ha indokolt, megfelelő szakértelemmel, megfelelő ellenőrzés mellett kell azokat adagolni. A menopauzális hormonpótlás fontos, új lehetőség a nő életminőségének, egészségének és munkaképességének megőrzésére. A hormonpótlásról a felelősségteljes döntést a javallatokról és ellenjavallatokról kellően felvilágosított páciens és orvos közösen hozza meg. A hormonpótlással kapcsolatos egészségfelmérő kivizsgálásra és a folyamatos ellenőrzésre legalkalmasabbak a kórházak szülészeti és nőgyógyászati, valamint az egyetemi klinikák mellett működő menopauza szakambulanciák. A hormonpótlás folyamatos orvos-páciens és a páciens más szakterületen dolgozó orvosaival kialakított kapcsolatot feltételez.