A MENSTRUÁCIÓ

Pro Familia
 

A menstruáció, magyarul havi vérzés, a latin menses (hónap) szóból származik. Jelentését magyar neve egyértelműen jelzi: havonta bekövetkező vérzés.

A menstruáció a nő egyik legintimebb szférájának része. Szorosan kapcsolódik a nemiséghez, a fogamzó- és szaporodóképességhez, a szexualitáshoz. Ezért olyan nehéz általában erről a témáról beszélni. Felmérések igazolják, hogy a lányok közel egynegyede előzetes felvilágosítás nélkül éli át első menstruációját, anélkül, hogy valaki is elmondta volna nekik, mi zajlik le ilyenkor a nő szervezetében, és mi is tulajdonképpen a havi vérzés értelme.

A jelenség lényege, a vérzés, már önmagában is ijesztő a fiatal tizenéves számára. Bajt, betegségtudatot sugall, amit az is jelez, hogy még felnőttek is igen gyakran "havi bajt" emlegetnek a menstruáció kapcsán, illetve ennek időpontjára rákérdezve adják meg a dátumot, amikor "betegek voltak". Mindez nem meglepő, hiszen a mindennapi életben a vérzés sérüléshez kapcsolódik, fájdalommal jár, azt jelzi, hogy valami nincs rendben, valamilyen zavar keletkezett.

Ezzel szemben a havi vérzés élettani folyamat. Azt jelzi, hogy minden rendben van, a szervezet normálisan működik, aggodalomra nincs ok. Ehhez a felfogáshoz is kapcsolódhat azonban téves elképzelés: a menstruáció kimaradása sok nőben szorongást, félelmet vált ki, mivel azt hiszik, hogy a vérzés hiánya valamiféle tisztulási folyamatot akadályoz meg. Tehát ha menzesz nem jelentkezik, akkor "mérgező" salakanyagok maradnak benn a szervezetben és ez káros következményekkel jár.

Mindkét felfogás hibás és rámutat a felvilágosítás fontosságára, szükségességére. Ahhoz azonban, hogy megértsük a jelenség lényegét, meg kell ismerkednünk a női szervezet anatómiájával, élettani folyamataival.

A női nemi szervek felépítése

A külső nemi szervekhez (kis- és nagy ajkak, csikló, hüvelybemenet) kapcsolódó hüvely folytatásában helyezkedik el a medence középvonalában a méh.

Ennek nyaki része a hüvely felső területébe türemkedik. Tengelyében fut végig a nyakcsatorna, amelyet a belső felszínt borító hengerhám által termelt nyákcsap tölt ki. A méhtesthez csatlakoznak két oldalt a kürtök. Ezek összeköttetést biztosítanak a méh ürege és a kürtök hasűri végéhez simuló petefészkek között.

A női nemi szervek működése

A női szervezetben zajló, zömmel ciklusos események egyik fő irányítója a petefészek. Az általa termelt hormonok fontos szerepet töltenek be a szexuális funkciók kialakulásában, szabályozásában.

Az újszülött leánygyermek petefészkeiben már ott vannak azok a petesejtképződmények, amelyekkel a szervezet élete folyamán gazdálkodni fog. Ezek száma petefészkenként kb. 200 000, összesen mintegy 400 000. A születés után tehát új sejtek már nem termelődnek. E nagy tömegű petesejtnek azonban csak nagyon kis hányada játszik majd szerepet közvetlenül a megtermékenyülés és utódnemzés máig misztikus folyamatában.

Ivarérett korban, egészséges körülmények között, a petefészekben havonta egy-egy petesejt érik meg, szabadul ki és válik megtermékenyíthetővé. Átlagosan 35 éves termékeny életciklussal számolva ezek száma összesen kevesebb mint 500. A többi felszívódik, elhasználódik. A petesejtet tokként körülvevő sejtek termelik a tüszőhormont (ösztrogént). Ennek hatására indul be már gyermekkorban a nőies típusú test formálódása, majd az érett nőre jellemző fenotípus kialakulása.

A tizenéves kor első éveiben a petefészkek működésének szabályozásába belépnek magasabb szintű idegi-hormonális központok is. Agykérgi hatásra közvetett módon és az agyalapi mirigy termelte úgynevezett tróphormonok közvetlen irányítása alatt a petefészkek megkezdik ciklusos működésüket: bekövetkezik az első menstruáció, szakmai néven menarche.

A havi vérzés és a menstruációs ciklussal járó változások

Az első időszakban - a menarche utáni néhány hónapban, esetleg évben - a havi vérzések még nem szabályosak, gyakran fordulnak elő kimaradások. A rendszeresség beálltával a ciklus hossza átlagban 28 nap, azaz egy holdhónap. Néhány napos eltérés ettől lehetséges még egyazon személynél is. A ciklus első napja a menzesz kezdete, vége pedig a következő vérzést megelőző nap, azaz a menstruációs ciklus hossza a két egymást követő havi vérzés első napja közötti idő.

A négyhetenkénti vérzések ritmusának hátterében egyéb ciklusos változások is zajlanak.

Ezeknek fontos szerepük van a fogamzás/fogamzásgátlás megértésében illetve gyakorlati megvalósításában.

Mint említettük, a ciklus kezdete a menstruáció első napja. A vérzés hossza általában 3-5 nap, a vesztett vér mennyisége kb. 30-40 ml. Ezt követően idegi-hormonális hatásra beindul a petefészkekben néhány petesejt növekedési folyamata. Az irányításban az agyalapi mirigy tróphormonjai (FSH, LH) fontos szerepet játszanak.

A növekvő tüszőben a petesejt a két menzesz közötti középidőben érik meg és szabadul ki. Helyén, a petefészekben kialakul a sárgatest. A növekvő tüsző sejtjei termelik a már említett tüszőhormont, a visszamaradt sárgatest pedig a sárgatest hormont (progeszteront).

A havi vérzés lezajlását követően a tüszőhormon hatására a méhnyálkahártya fokozatosan felépül, megvastagszik. Ez a folyamat a tüszőrepedésig tart és proliferációs fázisnak nevezzük.

A tüszőrepedés (ovuláció) általában a megelőző menstruációs vérzést követő 14. nap körül következik be. Ettől azonban eltérés lehetséges, ezért ennek időpontját pontosan nehéz meghatározni. Ha az ovuláció bekövetkezett, az érett petesejt maximum 24 óráig termékenyíthető meg. Ritkán előfordul, hogy egy második, vagy harmadik tüsző is megreped és érett petesejtet szolgáltat. Ez az első ovulációt követő 24 órán belül következik be és a kiszabadult petesejtek szintén 24 óráig képesek a megtermékenyülésre.

A sárgatest hormon hatására a megvastagodott méhnyálkahártyában további változások zajlanak: a szövetek érdússá, táplálékban gazdaggá válnak. Ez a szekréciós fázis, amelynek célja a nyálkahártya felkészítése a megtermékenyült petesejt befogadására. Ha ugyanis terhesség létrejön, akkor a már osztódó, többnyire hólyagcsíra állapotban lévő képződmény a 20-21. nap körül (az ovuláció utáni 7. nap táján) éri el a méh üregét és ágyazódik be. Az ösztrogén és progeszteron termelése fennmarad, illetve fokozódik. Ennek hatására a jól felépült nyálkahártya a növekvő terhesség táplálását megfelelően képes biztosítani.

Ha a megtermékenyülés elmarad, a hormontermelés viszszaesik. A méhnyálkahártya elhal, lelökődik és vérzés kíséretében - menstruáció formájában - kiürül a méh üregéből. Ez általában az ovulációt követő 12-16. nap körül következik be.

A menstruációs ciklussal párhuzamosan zajló egyéb változások

A petefészekben termelődő hormonok hatására egyéb ciklusos változások is megfigyelhetők. A tüszőhormon hatására a nyakcsatornában termelődő nyák mennyisége nő, viszkozitása csökken, áttetszővé, nyújthatóvá válik, áteresztő képessége az ondósejtekkel szemben fokozódik. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az ovuláció idejére a legoptimálisabb viszonyok alakuljanak ki a megtermékenyülésre.

Evvel szemben a progeszteron a nyák mennyiségét, nyújthatóságát, áteresztőképességét csökkenti, viszkozitását növeli, áttetszőségét rontja.

Hormonális hatásra a szervezet alaphőmérsékletében is jellemző változás zajlik le. Érett, egészséges nőben az ébredési hőmérséklet kétszakaszos formát mutat (3. ábra).

Azonos körülmények között, naponta megmérve a testüregi hőmérsékletet (szájban, hüvelyben vagy végbélben) a ciklus első felében ún. szubnormális, néhány tizeddel 37 fok alatti, majd az ovulációt követően néhány tizeddel 37 fok feletti hőmérséklet kapunk. Ezt nevezzük bifázisos hőmérséklet görbének, ami azt jelzi, hogy abban a ciklusban peteérés történt.

A havivérzés típusai

Az átlagos menstruáció rendszerint 28 naponként jelentkezik, 3-5 napig tart és mennyisége közepes (30-40 ml). Ettől eltérő is lehet a havi vérzés anélkül, hogy kórosnak tartanánk. Ilyen, ha a menzesz szabályos időközönként jelentkezik, de az átlagosnál rövidebb ideig tart, vagy mennyisége kevesebb. Ennek fordítottja az, ha a vérzés bővebb, vagy elhúzódóbb. Ezek a mennyiségi eltérések.

Tempó anomáliáról (időbeli rendellenességről) beszélünk akkor, ha a vérzések 24 napnál gyakrabban, vagy 35 napnál ritkábban vannak. Előfordulhat az is, hogy a szabályos időközönként jelentkező menzeszek közötti középidőben az ovuláció idején - rövid ideig tartó vérezgetés lép fel. Ennek az a magyarázata, hogy ilyenkor élettani körülmények között is csökken a petefészekhormonok mennyisége és ez ún. hormonmegvonásos vérzést okozhat.

Egy dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni: minden ciklustól eltérő vérzést komolyan kell venni, fel kell figyelni rá, hátterét tisztázni kell. Ez orvosi feladat, amelyet csak a rákszűrést is magába foglaló gondos nőgyógyászati vizsgálat biztosít.

Menzesz naptár

Igen hasznos, ha valaki rendszeresen jegyzi menzeszeit: nemcsak a dátumokat, de azokat az információkat is, amelyekből már ránézéssel is felismerhetők a vérzési rendellenességek. Arra kell törekedni, hogy a kislányok már az első menstruációtól kezdődően vezessenek ilyen menzesz naptárt és ezt felnőtt korban is tanácsos folytatni. Amellett, hogy a jól kitöltött naptár dokumentálja a havi vérzések történéseit, arra is alkalmas, hogy segítségével a termékeny periódus tartamát meghatározzuk. Ennek ismerete hasznos lehet akár fogamzásgátlási célból, akár meddőségi panaszok esetén. Ha az előbbiről van szó akkor ebben az időszakban a közösülés kerülendő, ha pedig a teherbeesés a cél, akkor erre a periódusra kell időzíteni a házaséletet