MEDDŐSÉG

Szexuális életünk alapvető biológiai célja az utódnemzés. Egyedül az embernél különült el ettől – mégpedig elég élesen – az aktus örömszerző jellege. Ezzel magyarázható, hogy a cél legtöbbször a nem kívánt terhesség elkerülése, ami miatt a fogamzásgátlók világszerte széles körben elterjedtek.

Bármennyire elsődleges azonban a biológiai cél, különböző okok miatt sajnos ez nem mindig valósul meg. A fogamzóképes kor végén a családok kb. 10%-ában regisztrálnak gyermektelenséget, amelynek döntő többsége nem szándékos lemondás a terhességről és az utódról. Ennél lényegesen magasabbra, mintegy 20%-ra tehető azok aránya, akik életük során meddőségi panasz miatt orvoshoz fordulnak. Az eltérés részben a sikeres kezeléssel, részben pedig azzal magyarázható, hogy időközben beavatkozás nélkül is bekövetkezhet terhesség. A meddőség mellett ugyanis ismert a nehezített teherbeesés fogalma. Előbbi esetben 2 évi, az utóbbiban egyévi, rendszeres, védekezés nélküli házasélet mellett sem jön létre terhesség.

Csak ezt követően érdemes orvoshoz fordulni a panaszokkal.

A meddőség nem betegség, nem olyan baj, amely a nő vagy a férfi hibájából keletkezne. Nem szabad miatta szégyenkezni, bűntudatot érezni. Ha fennáll, meg kell próbálni változtatni rajta. Minél korábban kerül erre sor, annál nagyobb a siker valószínűsége.

Statisztikai felmérések szerint a gyermektelenség oka az estek mintegy 40%-ában a férfiban, 40%-ban a nőben, 20%-ban mindkét félben kimutatható. Ahhoz, hogy a megfelelő kezelés elkezdődhessék, előbb a pár mindkét tagját ki kell vizsgálni. Mivel a férfi oldal vizsgálata lényegesen egyszerűbb, ezzel célszerű kezdeni az okok tisztázását.

Férfi meddőség

A férfi meddőségnek – akárcsak a női oldal problémájának – sok oka lehet. Fejlődési rendellenesség, idegi-hormonális zavarok, ondósejtképzési nehézségek vagy elvezetési, továbbítási akadályok egyaránt állhatnak a háttérben.

Magyarországon speciális képzettségű urológusok (andrológusok) foglalkoznak a férfi meddőség diagnózisával és kezelésével. Első lépésként egy egyszerű ondóvizsgálat történik. Ennek során vizsgálják a sejtek számát, mozgását, a szabályos és az alaki eltérést mutató spermiumok arányát. Kóros lelet esetén lehetőség van akár gyógyszeres kezeléssel, akár más eljárással, beavatkozással (műtéttel) javítani a helyzeten.

Az utóbbi évtizedekben a „normál” spermiumszám mintegy 50%-kal csökkent. Ebben minden bizonynyal szerepet játszik a környezetszennyeződés (élelmiszerek, levegő stb.), a stresszhatás és nem utolsó sorban az életmód. A dohányzás, az alkoholizmus mindkét nemben kimutatottan negatívan hat a generatív szervekre. Igen fontos tehát az egészséges életmód ebből a szempontból is.

Egy adott sejtszám alatt – természetes körülmények között – már igen kicsi a teherbeesés valószínűsége. Ha ezen se gyógyszeres kezeléssel, se más módon javítani nem lehet, a korszerű asszisztált reprodukciós technikák ma már lehetővé teszik a korábban lehetetlennek tekintett megoldást is: laboratóriumi körülmények között akár egyetlen spermium felhasználásával is megoldható a mesterséges megtermékenyítés. Ha pedig egyáltalán nem sikerül sejtet nyerni, donor-ondóval hozható létre terhesség. Ilyen esetekben a sperma adományozójának személye a házaspár számára ismeretlen, fizikális állapotát orvosilag előzetesen ellenőrzik. A levett ondót mélyhűtött állapotban tárolják és csak abban az esetben használják fel, ha az AIDS ellenes szűrést is magába foglaló ismételt vizsgálatok a spermát egészségesnek minősítik.

Mindezek a beavatkozások csak akkor végezhetők el sikerrel, ha a női oldalon van peteérés, a kürtök átjárhatók és nincs olyan eltérés, amely a terhesség létrejöttét, vagy kiviselését megakadályozhatná.

Női meddőség

A számos ok között itt is szóba jönnek idegi-hormonális szabályozási zavarok, különböző fejlődési rendellenességek és a kismedencei genitális szervek szerzett elváltozásai. Ezek kivizsgálásába általában az andrológiai lelet birtokában kezdenek. Mint már említettük, akkor is szükség van azonban a női oldal esetleges eltéréseinek tisztázására, ha a férfi leletei kóros eltérést mutatnak. Az eredményes kezelés feltétele ugyanis az, hogy a nő részéről is tisztázottak legyenek a lehetőségek.

A meddőségi kivizsgálás időigényes, elhúzódó, hónapokig is eltartó folyamat. Nem szabad türelmetlennek lenni, egyik napról a másikra diagnózist és főleg nem hatékony kezelést várni. A kórok felderítésének vannak egyszerű módszerei és használatosak bonyolult, invazív eljárások. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az okok tisztázása a kevésbé megterhelő vizsgálatokkal kezdődjék (ezért is célszerű andrológiával indítani) és fokozatosan, szükség szerint kerüljön sor az összetettebb és egyben nagyobb kockázattal is járó lehetőségekre.

1. Az ébredési hőmérséklet mérése a meddőségi kivizsgálás legegyszerűbb eszköze. Elméleti alapja azon a megfigyelésen nyugszik, hogy egészséges, ovuláló (petesejtérést mutató) nők alaphőmérséklete jellegzetes változást mutat a menstruációs ciklus folyamán: a havi vérzést követő első ciklusfélben az ébredés után közvetlenül mért hőmérséklet néhány tized fokkal 37 şC alatt van, míg a peteérést követően ugyancsak néhány tized fokkal 37 şC fölé emelkedik és azon a szinten marad a következő menstruációig. Ez az ún. „bifázisos” görbe arra utal, hogy az adott ciklusban volt peteérés (ld. a menszesz naptárminta görbéjét).

A hőmérséklet mérése tehát alkalmas arra, hogy különösebb kellemetlenség nélkül képet kapjunk a petefészek működőképességéről. Vigyázni kell azonban a hőmérőzéssel! Nem mindegy, hogyan végezzük: a szokványos hónaljban történő mérés erre nem alkalmas.

Csak testüregi értékek adnak elfogadható eredményt. Javasolt mérési hely a szájüreg, a hüvely vagy a végbél. Minimum 2–3 hónapos mérési eredmény szükséges az elfogadható megítéléshez.

2. Hüvelyi vizsgálatok. Egyszerű, nem invazív módszerek közé tartozik a hüvelykenet mikroszkópos hormoncitológiai értékelése. Az eredményből következtetés vonható le a hormonális viszonyokról, áttételesen a petefészek működéséről, azaz arról, hogy van-e peteérés.

A méh nyakcsatornájában nyák termelődik. Ez az ún. cervix-nyák, amelynek vizsgálata több célt is szolgál: ennek változásából is lehet következtetni a hormonális háttérre és ebből a petefészek működésére, ugyanakkor arra is alkalmas, hogy benne esetleges spermium ellenes anyagokat mutassanak ki. Ha ugyanis ilyenek jelen vannak, akkor hiába van peteérés, terhesség nem jön létre, mivel a közösülés alkalmával a nyakcsatornába jutó ondósejtek ezek hatására elpusztulnak.

3. Az ultrahangos vizsgálat bár műszeres vizsgálat, viszonylag egyszerű és fájdalommentes. Hasi és hüvelyi változata ismert. Az utóbbival különösen jól lehet tájékozódni a kismedencei szervek állapotáról. Segítségével felismerhetők bizonyos típusú fejlődési rendellenességek, a belső nemi szervek durvább eltérései (petefészek tömlők, a méh és egyéb szervek daganatos elváltozásai), de felhasználható az ultrahangos vizsgálat a meddőségi kezelés eredményességének lemérésére is. A petesejt érését elősegítő gyógyszerek hatását a növekvő tüsző rendszeres mérésével követni lehet, illetve megtermékenyülés esetén e létrejött terhesség már viszonylag korán kimutatható.

4. Hormonmeghatározásokkal is következtetni tudnak a petefészek működésére. Az eredményből megállapítható, hogy van-e tüszőérés vagy nincs. A menstruációs ciklus különböző időpontjaiban vett vérmintákból történnek a meghatározások. Bár a vérvétel önmagában nem jár különösebb megterheléssel a tű használatával járó szúrás miatt ez a vizsgálat már invazívnak tekinthető.

5. A méhnyálkahártya szövettani vizsgálata már jellegzetesen invazív beavatkozás. Az anyagvételhez nőgyógyászati kürettázsra, „kaparásra” van szükség, ami egyben rövid ideig tartó, általában vénásan alkalmazott bódítással is jár. Kisebb megterhelést jelent mint a terhesség-megszakítás, vagy a vérzészavar miatt végzett hasonló kis műtét, itt ugyanis csak kevés anyag vételéről van szó. Kevésbé kockázatos módja ennek a vákuum szívásos eljárás: a nyakcsatorna tágítása nélkül 2-3 mm átmérőjű műanyag csövecskét vezetnek fel a méh üregébe, amelyen keresztül – a csőben lévő miniatűr dugattyú visszahúzásával keltett vákuumhatás segítségével – igen kevés, de diagnózisra elegendő mennyiségű anyagot nyernek.

A szövettani vizsgálat eredményéből következtetni lehet a méhnyálkahártya állapotára, a ciklushoz viszonyított felépültségi fokára, ebből pedig áttételesen a petefészkek működésére, a petesejttermelés rendes vagy rendellenes voltára.

6. A kürtök átjárhatósági vizsgálata. Ha az előző vizsgálatok eredménye negatív (azaz a petefészkekben termelődnek petesejtek) ez még mindig nem szavatolja a teherbeesést. A petevezetők lezáródása ugyanis megakadályozhatja a két sejt találkozását, a megtermékenyülést.

Az átjárhatósági vizsgálatok invazív eljárások. A régebben használatos „átfújás” módszerétől a kontrasztanyagos röntgen vizsgálaton át a korszerű, de műtétes megoldást jelentő laparoszkópiáig széles skálán mozog a rendelkezésre álló lehetőség.

A kürtök „átfújása” ma már túlhaladott eljárás. Lényege az, hogy a nyakcsatornán keresztül a méhbe juttatott (befújt) gáz hasüregbe jutását vizsgálták a hasfalon át történő hallgatózással. Ha a kürtök átjárhatók voltak, akkor jellegzetes hang volt hallható az adott oldali kürt fölött. Amennyiben ez nem volt észlelhető, akkor a petevezetőt lezártnak nyilvánították.

Ennél lényegesen objektívebb a ma leginkább használt kontrasztanyagos röntgenvizsgálat, a HSG (hiszteroszalpingográfia), amellyel a nyakcsatornán át a méh üregébe juttatott, röntgen-árnyékot adó kontrasztanyag átjutását vizsgálják a kürtökben. Ezzel nem csak az átjárhatóság vagy a lezáródás puszta ténye állapítható meg, hanem annak helye is. Kimutatható továbbá a méh üregének esetleges rendellenessége.

A legkorszerűbb technikát az endoszkópos beavatkozások jelentik. Ezek lényege az, hogy megfelelő érzéstelenítésben, de nagyobb műtéti metszés nélkül, a hasüregbe vezetett optikán keresztül megtekinthetők a kismedencei szervek (laparoszkópia). Kombinálva ezt a méhűr hüvely felőli feltöltésével, ellenőrizhető a kürtök átjárhatósága: ha a bejuttatott színes folyadék nem jelenik meg a szájadékokban az a lezáródás bizonyítéka. Ma már a méh ürege is áttekinthető endoszkóp segítségével (hiszteroszkópia): a nyakcsatornán át bevezetett optika révén szemmel láthatóvá tehető a méh belfelszíne, megtekinthető a kürtök nyílása és közvetlenül felismerhetők azok az elváltozások, amelyek adott esetben a meddőség okai lehetnek. A két endoszkópos eljárás kombinálható is egymással, ami nagyban megnöveli a beavatkozás hatékonyságát. A műtét során nem csak diagnózis felállítására van mód. Lehetőség nyílik operatív beavatkozásra, azaz a kapott kóros leletnek megfelelő azonnali műtéti megoldásra is.

A meddőség kezelése

A férfi meddőség tárgyalásakor már említés történt arról, hogy az átlagosnál kisebb, kórosnak tekintett spermiumszám esetén gyógyszeres kezeléssel, vagy bizonyos eltérésekben operációval (pl. visszeres herezacskó műtétével) sikeres terápia valósítható meg. Ha azonban eredmény nincs, akkor donor-spermával történő inszemináció (mesterséges megtermékenyítés) jön szóba. Ez pedig már a női oldalon végzett beavatkozás.

A női meddőség kezelésének – természetesen az okoktól függően is – számtalan lehetősége van. Anélkül, hogy a részletekbe mélyebben belemennénk, csak nagyvonalakban ismertetjük az egyes terápiás megoldásokat.

1. Mesterséges megtermékenyítés esetén a nő részéről eltérés nincs, csupán a nem megfelelő spermiumszám miatt kell ehhez a megoldáshoz folyamodni. Történhet a férj spermájával – ha van ugyan ondósejttermelés, de ez vagy számbelileg, vagy minőségi okoknál fogva nem elegendő a természetes úton történő fogamzáshoz (homológ inszemináció). Ha sejtképzés nincs, vagy extrém fokban alacsony, akkor donor-sperma igénybevételére van szükség (heterológ inszemináció). A beavatkozás alig jelent többet mint egy szokásos nőgyógyászati vizsgálat, és mint már korábban említettük, a meddő pár számára ismeretlen, de kivizsgált, egészséges férfitől nyert ondóval történik.

2. Ha az elvégzett vizsgálatok kimutatták a peteérés hiányát, akkor a petefészkek működésére ható gyógyszerek adása indokolt (az ún. ovuláció indukcióra tablettás és injekciós formák gazdag választéka áll jelenleg is rendelkezésre). A kezelés nem mindig olcsó. A többnyire nehezebb esetek megoldására alkalmazott készítmények egy-egy ciklusra számított ára sokszor több ezer forintot tesz ki.

3. A lezáródott kürtök átjárhatóvá tételére hatékony megoldás lehet a műtét. A beavatkozás – az elváltozás mértékétől és a rendelkezésre álló lehetőségektől függően – történhet hagyományos úton, hasmetszéssel. Sokszor elegendő az összenövések oldása, de nem egyszer szükség lehet mikrosebészeti operációra az elváltozások mérete miatt. Főleg a lezárt kürtszakasz kimetszése utáni újraegyesítés, vagy a petevezető beültetése igényel operációs mikroszkóppal végzett munkát. Egyszerűbb beavatkozások elvégezhetők laparoszkóppal vagy hiszteroszkóppal is.

4. Mivel nem minden lezáródás operálható és a súlyosabb összenövések műtétének sikere sem túlzottan biztató, ma már a megfelelő lehetőségek birtokában gyakrabban jön szóba a „lombik bébi” megoldás. A köznyelvben elterjedt elnevezés félrevezető: a magzat nem lombikban fogan és főleg nem ott növekszik az anyaméh helyett. Maga az eljárás igen bonyolult – és költséges! Ezért ez ún. az asszisztált reprodukció csak mint végső megoldás jön szóba. Lényege az, hogy megfelelő gyógyszeres (ovuláció indukciós) kezelés után ultrahangos vizsgálattal a nőtől petesejteket nyernek, amelyeket szigorúan ellenőrzött körülmények között – a női testen kívül – termékenyítenek meg a férj spermájával. Mintegy 48 órára van szükség ahhoz, hogy a sejtosztódás beinduljon. Ekkor mikroszkóp alatt megvizsgálják a magzatkezdeményeket és csak a szabályosan osztódó ún. préembriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer). A módszer eredményessége kb. 20%. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik beavatkozásból lesz „hazavitt gyermek”.

Mikromanipulációs módszerrel ma már egyetlen ondósejttel is történhet „lombik bébi” megtermékenyítés (ICSI – ejtsd ikszi). Sőt arra is van mód, hogy ha az ondóváladékban egyáltalán nincsenek sejtek, akkor közvetlenül a mellékheréből nyerjenek spermiumot és azzal végezzék el a megtermékenyítést.

Mint említettük, ezek a megoldások igen bonyolultak, időigényesek, nagy felkészültséget és műszerparkot kívánnak. Költségük magas, eléri az alkalmankénti 150 000 forintot. Jelenleg az Egészségbiztosítási Pénztár mindössze 3 beavatkozást finanszíroz. A rászoruló párokon kíván segíteni két szervezet, a Családalapítók Egyesülete és a Humán Fertilizáció (lombikbébi) Alapítvány. Mindkettő humanitárius célú, nonprofit szervet (címük: 1011 Budapest, I. ker. Vám u. 1/a).

5. Legvégsőként említjük az örökbefogadást. Ez marad utolsó mentsvárként azok számára, akik végigmentek a fent említett lehetőségeken anélkül, hogy sikerült volna a teherbeesés. Magyarországon szigorú szabályok határozzák meg az adoptáció feltételeit. Bár sok a nevelőszülőre váró gyermek, az örökbefogadók igen gyakran hosszú évekig várnak arra, hogy álmuk valóra váljék és hazavihessék „saját” kicsinyüket.

Sokszor megfigyelték és leírták már, hogy az örökbefogadás utáni megnyugvás, a feszültségek oldódása azt eredményezi, hogy az addig meddő házasságban egyszer csak spontán megérkezik az addig hiába várt gyermekáldás. Mindez azt igazolja, hogy az oly sokat és kimerítően vizsgált hormonális viszonyok mellett az idegi tényezők is jelentős szerepet játszhatnak a meddőség kialakulásában és fenntartásában.

Ha további kérdései lennének a témával kapcsolatban, vagy a családtervezés, illetve a nővédelem területét érintő problémája van, keresse fel orvosát vagy a legközelebbi nővédelmi tanácsadót az alábbi címen.