IX. Az egészségügyi ellátáshoz és az egészségvédelemhez való jog

IPPF
 

A Nemzetközi Családtervezési Szövetség elismeri és vallja, hogy minden személynek joga van az elérhető legmagasabb szintű testi és lelki egészségre, és ezért elkötelezi magát az alábbiak mellett:18

9.1 Minden személynek joga van a lehető legmagasabb színvonalú egészséggondozásra, ideértve a szexuális és reprodukciós egészséggel összefüggő gondozást is.19

9.2 Minden személynek joga van a széleskörű egészséggondozási szolgáltatásokra, ideértve a termékenység szabályozás minden módjához való hozzáférést is, beleértve a biztonságos abortuszt, valamint a meddőség és a szexuális úton terjedő betegségek, pl. a humán immunhiány vírus (HIV) ill. a szerzett immunhiányos betegség (AIDS) diagnózisát és kezelését.

9.3 Minden személynek, különösen a leánygyermekeknek és a nőknek joga van az egészségre ártalmas hagyományos gyakorlatokkal szembeni védelemre.

9.4 Minden nőnek joga van a terhességi és meddőségi tanácsadáshoz, amely lehetővé teszi számukra a pártatlan információn alapuló önálló döntéseket.

9.5 Minden személynek joga van a széleskörű és mind pénzügyileg, mind földrajzilag hozzáférhető szexuális és reprodukciós egészséggondozási szolgáltatásokra, mint az egészségügyi alapellátás részére, amelyeket magánügyként és bizalmasan kezelnek, és amelyek kellőképpen figyelembe veszik az adott személy méltóságát és kényelmét.

9.6 Minden nőnek joga van a megfelelő szolgáltatásokra a terhességgel, szüléssel és a szülés utáni egészséggondozással kapcsolatban, valamint a megfelelő élelmezésre a terhesség és szoptatás időszakában.21

9.7 Minden személynek joga van a munkával kapcsolatos egészségvédelemre és biztonságra, ideértve a reprodukciós funkció megőrzésének jogát is.22

9.8 Minden dolgozó anyának joga, hogy fizetett vagy megfelelő társadalombiztosítási juttatásokkal együtt járó szülési szabadságot biztosítsanak számára.23

TOVÁBBÁ elkötelezi magát, hogy minden lépést megtesz az alábbi jogok érvényesülésének biztosítása érdekében:24

9.9 Minden személynek joga van a szexuális és reprodukciós egészséggondozásra, az alábbi jogok figyelembe vételével:
-Tájékoztatás a termékenység szabályozási módszerek előnyeiről és kockázatairól;
-Hozzáférés a szolgáltatások lehetséges legszélesebb köréhez;
-Választási lehetőség, hogy a személy a szolgáltatásokat igénybe kívánja-e venni, és milyen fogamzásgátló eljárást kíván alkalmazni;
-Biztonság a hozzáférhető módszereket és szolgáltatásokat illetően;
-A magánügy tiszteletben tartása a tájékoztatás és szolgáltatás nyújtása során;
-A méltóság tiszteletben tartása a szexuális és reprodukciós egészséggondozási szolgáltatások igénybevétele esetén;
-Kényelem a nyújtott szolgáltatások során;
-Folyamatosság biztosítása a szolgáltatások további hozzáférhetőségében;
-Véleménynyilvánítás a nyújtott szolgáltatásokról.

Ld. az irányelveket tartalmazó fejezetet is, ahol az idevágó dokumentumokból vett részletek találhatók.

Függelék:

Irányelvek az ENSZ Népesedési és Fejlesztési Nemzetközi Értekezletének Akcióprogramjából: Kairó, Egyiptom, 1994. szeptember 5-13.

7.2. A reprodukciós egészség a reprodukciós rendszerrel, annak funkcióival és folyamataival összefüggő tökéletes testi, szellemi és szociális jóléti állapot, s nem csupán a betegség vagy a gyengeség hiányát jelenti. Ezért a reprodukciós egészség azt jelenti, hogy az emberek képesek megfelelő és biztonságos nemi életet élni, képesek szaporodni és szabadon dönteni arról, hogy ezt tegyék-e, s ha teszik mikor és milyen gyakran tegyék. Ez utolsó feltételhez tartozik a férfiak és nők azon joga, hogy tájékozottak legyenek, és hozzájuthassanak a biztonságos, hatékony, megengedhető és elfogadható, maguk által választott családtervezési módszerekhez, valamint a jog által nem tiltott egyéb termékenységszabályozó módszerekhez. Ugyancsak ide tartozik a megfelelő egészségügyi gondozáshoz való jog, ami lehetővé teszi a nők számára, hogy biztonságosan viseljék ki terhességüket és szüljenek, és a legjobb esélyt adja a pároknak ahhoz, hogy egészséges kisgyermekük legyen. A reprodukciós egészség fenti definíciójának megfelelően a reprodukciós egészséggondozást úgy lehet meghatározni, mint módszerek, technikák és szolgáltatások együttesét, amely elősegíti a reprodukciós egészséggel összefüggő problémák megelőzését és megoldását, s igy elősegíti a reprodukciós egészséget és jólétet. Ez magába foglalja a szexuális egészséget is, amelynek az élettel és személyi kapcsolatokkal összefüggő oldalait is hangsúlyozni kell, s nem csupán a reprodukció kérdéseivel és a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatos tanácsadást és gondozást.

7.16. Az elkövetkező néhány évben minden ország vegye számba a jó minőségű családtervezés iránt felmerülő, és eddig még ki nem elégített igényeket, és azoknak a reprodukciós egészséggondozás rendszerébe integrálásának lehetőségét, különös figyelemmel a népesség e tekintetben legsebezhetőbb és leginkább el nem látott csoportjaira. Minden ország tegyen lépéseket annak érdekében, hogy minél elöbb kielégítse a családtervezés terén fennálló igényeket az országban, és 2015-re mindenütt meg kell kísérelni az általános hozzáférés biztosítását mindazokhoz a biztonságos és megbízható családtervezési módszerekhez és az ehhez kapcsolódó reprodukciós egészségi szolgáltatásokhoz, amelyeket a törvények lehetővé tesznek. A cél az kell hogy legyen, hogy segítsük a párokat és egyének reprodukciós céljaik valóraváltásában és biztosítsuk a teljes lehetőséget a gyermekvállalás jogának gyakorlásához.

8.16. Az elkövetkező húsz év alatt nemzetközi együttműködési és nemzeti programokkal lényegesen csökkenteni kell csecsemő- és gyermekkori halandóság különbségeit a fejlődő és a fejlett országok csoportjai között, és az országokon belüli, regionális, etnikai vagy kulturális és társadalmi-gazdasági csoportok között tapasztalható különbségeket meg kell szüntetni. Azokban az országokban ahol bennszülött lakosság él, a bennszülöttek csecsemő és 5 éven aluli halandóságának a teljes népességben tapasztalható szintet kell elérnie. Az országok igyekezzenek 2000-re a csecsemő- és 5 éven aluli halandóságot egyharmaddal, vagy 50 illetve 70 ezrelékre csökkenteni - ezek közül az alacsonyabb értéket elérni - figyelembe véve az ország speciális helyzetét is. A közepes halandóságú országok tűzzék ki célul, hogy a csecsemőhalandóságot 2005-re 50 ezrelék alá, és az 5 éven aluliak halandóságát 1000 élveszületésre számítva 60 eset alá csökkentik. Minden ország tűzze ki célul 2015-re, hogy a csecsemőhalandóságot 35 ezrelék alá, és az 5 éven aluliak halandóságának értékét 45 ezrelék alá csökkenti. Azok az országok, ahol e szinteket korábban elérik, törekedjenek ezek további mérséklésére.

8.4. Minden ország tegye lehetővé, hogy a halandóság és megbetegedések csökkentésére irányuló központi stratégiák kiterjedjenek az egészségügyi alapellátás gondozási és egészségfejlesztési tevékenységére is. Elegendő forrást kell biztosítani ahhoz, hogy az egészségügyi alapszolgáltatások kiterjedjenek az egész népességre. A kormányok fokozzák az egészségre és a táplálkozásra vonatkozó információs, oktatási és kommunikációs tevékenységüket úgy, hogy lehetővé tegyék az emberek számára az egészségük fokozott ellenőrzését és javítását. A kormányok biztosítsák a szükséges hátteret az így keltett igények kielégítéséhez.

8.5. Az Alma-Ata-i Nyilatkozatnak megfelelően minden országnak csökkentenie kell a halandóságot és a megbetegedéseket és törekednie kell, hogy az egészségügyi alapellátás, ideértve a reprodukciós egészségi ellátást is, mindenki számára elérhető legyen ennek az évtizednek a végére. Az országok tűzzék ki célul, hogy a születéskor várható átlagos élettartam 2005-re haladja meg a 70 évet, és 2015-re a 75 évet. Azok az országok, ahol a legmagasabb a halandóság, 2005-re érjék el, hogy a születéskor várható átlagos élettartam haladja meg a 65 évet, és 2015-re a 70 évet. Az a törekvés, hogy mindenki számára hosszabb és egészségesebb életet biztosítsanak, nyomatékosan hangsúlyozza a morbiditási és mortalitási különbségek csökkentését a nők és férfiak között, valamint a földrajzi régiók, társadalmi osztályok, bennszülöttek és etnikai csoportok között.

8.25. A terhességmegszakítást sohasem szabad családtervezési módszerként támogatni. Felszólítunk minden kormányt és e téren szerepet játszó kormányközi és nem-kormányzati szervezetet, hogy erősítsék a nők egészségével kapcsolatban vállalt kötelezettségeiket, foglalkozzanak a nem biztonságos terhességmegszakításoknak az egészségre gyakorolt hatásaival, mint jelentős közegészségügyi problémával, és a családtervezési szolgáltatások bővítésével és javításával csökkentsék a terhességmegszakitások alkalmazását. A legmagasabb prioritást kell biztositani a nemkivánt terhességek megelőzésének és mindent el kell követni a terhességmegszakitások elkerüléséért. A nem kívánt terhességben lévő nők jussanka hozzá a megbízható információkhoz és együttérző tanácsadáshoz. Bármely, az egészségügyi rendszeren belüli és a terhességmegszakitásra irányuló intézkedést vagy annak megváltoztatását akár országos vagy helyi szinten hozzák csak az ország jogszabályalkotási folyamatának megfelelően lehet végrehajtani. Azokban az esetekben, amikor a terhességmegszakitást a törvény nem tiltja, a beatavtkozásnak biztosnságosnak kell lennie. A terhességmegszakítások szövődményei kezelésénél minden esetben biztosítani kell, hogy a nők minőségi szolgáltatásokat vehessenek igénybe. A terhességmegszakítási tanácsadást, az oktatási és családtervezési szolgáltatásokat a terhességmegszakítás után azonnal lehetővé kell tenni, amelyek szintén hozzájárulnak az ismételt terhességmegszakítás elkerüléséhez.

8.26. Az anyai morbiditás és halandóság csökkentésére irányuló programoknak tartalmazniuk kell a felvilágosítást, és a reprodukciós egészségi szolgáltatásokat, ideértve a családtervezési szolgáltatásokat. A veszélyeztetett terhességek csökkentése érdekében az anyai egészség megőrzésére és a biztonságos szülésre készítő programoknak tanácsadást és családtervezési ismerteket is kell nyújtaniuk.

Irányelvek az ENSZ Társadalomfejlesztési Csúcsértekezlete Akcióprogramjából: Koppenhága, 1995. március 6-12.

37. A szegénységben és védtelen csoportokban élő emberek társadalmi szolgáltatásokhoz való hozzájutásának lehetőségét javítani kell azáltal, hogy:

(e) előmozdítják az együttműködést a kormányzati intézmények, az egészségügyi dolgozók, a nem-kormányzati szervezetek, a nőszövetségek és a civil társadalom más intézményei között egy átfogó nemzeti stratégia megvalósítására a reprodukciós egészség gondozása és a gyermekegészségügyi szolgáltatások javítása érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a szegénységben élő emberek hiánytalanul hozzájuthassanak az ilyen szolgáltatásokhoz, ideértve egyebek mellett a családtervezéssel, a biztonságos gyermekvállalással, a szülés előtti és utáni gondozással és a szoptatás előnyeivel kapcsolatos oktatást és szolgáltatásokat is, a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia Akcióprogramjával összhangban.

Irányelvek A Nők IV. Világkonferenciájának Cselekvési Programjából: Peking, Kína, 1995. szeptember 4-15.

Teendők

106. A Kormányok, együttműködve a nem-kormányzati szervezetekkel, a munkaadók szervezeteivel és a szakszervezetekkel, és támogatva a nemzetközi intézményektől

(e) Biztosítsanak jobban hozzáférhető, anyagilag elérhető, magas színvonalú egészségügyi szolgáltatásokat, köztük szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátásokat, a családtervezést és szociális ellátást magában foglaló rendszereket, és fordítsanak különös figyelmet az anyasági és szülészeti gondozásra, ahogyan azt a Nemzetközi Népességi és Fejlesztési Nemzetközi Értekezlet Akcióprogramjában megfogalmazza.

(j) Ismerjék fel és foglalkozzanak a nem biztonságos abortusz egészségügyi hatásával, mint az egyik legfontosabb közegészségügyi problémával, ahogyan azt a Népességi és Fejlesztési Nemzetközi Értekezlet Akcióprogramjának 8.25. paragrafusa említi.

(k) A Népességi és Fejlesztési Nemzetközi Értekezlet Akcióprogramja 8.25. paragrafusának szellemében, amely kimondja: "A terhességmegszakítást sohasem szabad.... (lásd a 8.25 paragrafust) az ismételt terhességmegszakítás elkerüléséhez", meg kell fontolni az illegális terhességmegszakítást igénybevevő nőket büntető törvények áttekintését.