I. Az élethez való jog
IPPF
 

A Nemzetközi Családtervezési Szövetség elismeri és vallja, hogy minden személynek* joga van az élethez, és senkit nem lehet életétől önkényesen megfosztani5. A Nemzetközi Családtervezési Szövetség elismeri továbbá, hogy a népirtás bűntettnek minősül a nemzetközi jog értelmében6, és ez érvényes az olyan családtervezési intézkedések alkalmazására, amelyek célja a születések megakadályozása egy nemzeti, etnikai, faji, vallási vagy kulturális csoportban, az adott csoport egészének vagy egy részének felszámolása szándékával, és ezért elkötelezi magát az alábbiak mellett:

1.1 Egyetlen nő életét sem szabad kockáztatni vagy veszélyeztetni a terhesség miatt. Ez a jog különösképpen vonatkozik az elkerülhető halálozások eseteire, főként pedig a kockázati tényezők csökkentésének szükségességére a magas kockázatú terhességeknél, mint pl. azok, amelyek "túl koraiak, túl későiek, túl közeliek az előzőhöz vagy túl nagy számban fordulnak elő".

1.2 Egyetlen gyermek életét sem szabad kockáztatni vagy veszélyeztetni, különösen nem fiú vagy leány mivolta miatt.

1.3 Senkinek az életét nem szabad kockáztatni vagy veszélyeztetni azáltal, hogy nem juthat egészségügyi szolgáltatáshoz, és/vagy információhoz, tanácsadáshoz vagy a szexuális vagy reprodukciós egészséggel összefüggő szolgáltatáshoz.**

TOVÁBBÁ elkötelezi magát, hogy minden lépést megtesz az alábbi jog érvényesülésének biztosítása érdekében:

1.4 Minden leánycsecsemőnek joga van a nőnemű csecsemők megölésének veszélyétől való mentességhez.

Ld. az irányelveket tartalmazó fejezetet is ahol az idevágó dokumentumokból vett részletek találhatók:

Függelék

Irányelvek az ENSZ Népesedési és Fejlesztési Nemzetközi Értekezletének Akcióprogramjából: Kairó, Egyiptom, 1994. szeptember 5-13.

8.1. Az emberi élettartam soha nem látott emelkedése a huszadik század egyik fő eredménye. Az elmúlt fél évszázadban világméretekben 20 évvel emelkedett a születéskor várható átlagos élettartam, és az élet első évében az elhalálozás veszélye közel kétharmaddal csökkent. Ennek ellenére, ezek az eredmények elmaradnak a Világ Népesedési Akciótervben (1974) és az Egészségügyi Alapellátási Nemzetközi Konferencián 1978-ban elfogadott Alma Ata-i Deklarációban megfogalmazott várakozásoktól. Vannak országok, ahol a népesség egészere és vannak országok ahol nagyobb népességcsoportokra még mindig a morbiditás és mortalitás nagyon magas szintje a jellemző. A különbségek a társadalmi-gazdasági csoportok, vagy az egyes etnikai csoportok között igen jelentősek. Több, a gazdasági átmenet utjára lépett országban a balesetek és erőszakos halálesetek emelkedése következtében a halandósági arányszám értéke jelentősen emelkedett.

8.19. A fejlődő világ nagy részén a szülőképes korú nők halandóságában a vezető halálokok között találjuk a terhességgel és szüléssel összefüggő komplikációkat. A becslések szerint a világon évente mintegy félmillió nő hal meg terhességgel összfüggő okok következtében, s ezek 99 százaléka a fejlődő országokban. A fejlett és a fejlődő régiók anyai halandósága közötti különbség igen nagy: 1988-ban a legfejletlenebb országokban 100.000 élveszületésre 700 anyai halálozás jutott, míg a fejlett régiókban 100.000 élveszületésre csak 26. Afrika számos vidéki régiójában arról számoltak be, hogy 100.000 élveszületésre 1000, vagy még ennél is több anyai halálozás jut, s ezért az amúgy is sok terhességet viselő nők halálozási rizikója igen magas a szülőképes kor során. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a propagatív kor alatt az anyai halálozás valószínűsége néhány fejlődő országban 1 a 20-hoz, míg a fejlett országokban 1 a 100.000-hez. A gyermekszülési életkor kezdete és vége, a szülések közötti időszak hossza, a szülőképes kor alatti terhességek száma és azok a társadalmi-kulturális és gazdasági körülmények, amelyek között a nők élnek, mind befolyásolják az anyai megbetegedések és halálozások előfordulását. Jelenleg a világ országainak 90 százalékában, ahol a világ népességének 96 százaléka él, olyan politikát folytatnak, hogy - eltérő jogi feltételek között - engedélyezik a terhesség megszakítását az anya életének megmentése érdekében. Azonban a végrehajtott abortuszok jelentős részét a nő saját maga idézi elő, vagy más okokból nem biztonságos körülmények között történik, s ezek következtében az anyai halálozások nagy részét okozzák, vagy a nők maradandó sérüléséhez vezetnek. Az anyai halálozásoknak nagyon komoly következményei vannak a családon belül, mivel az anya döntő fontosságú szerepet játszik gyermekei egészsége és jóléte biztosításában. Az anya halála fokozza kisgyermekei életbenmaradásának rizikóját, különösen akkor, ha a család nem képes az anyai szerepre helyette mást állítani. A tizenéves nők és a fiatal anyák reprodukciós egészségi igényeinek fokozott figyelemmel kisérésével, a nem kívánt terhességek bekövetkeztének és az azt követő, rossz körülmények között végrehajtott terhességmegszakitások elkerülésével körükben az anyai megbetegedések és halálozások jelentős része elkerülhető. Számos országban a "biztonságos anyaság" koncepciója képezi az anyai megbetegedések és halálozások elleni küzdelem stratégiai alapját.

8.20. A célok a következők:

a) A nők egészségének javítása és a "biztonságos anyaság" terén; el kell érni az anyai megbetegedések és halandóság gyors és lényeges csökkenését, és csökkenteni kell az e téren a fejlett és fejlődő országok közötti és az egyes országon belüli különbségeket. A nők egészsége és jóléte iránti elkötelezettség alapján jelentősen csökkenteni kell a nem biztonságos abortuszok miatti halálozások és megbetegedések számát;

b) Javítani kell a nők egészségi és tápláltsági állapotát, különösen a terhes és gyermeket szoptató anyák esetében.

8.21. Az országoknak törekedni kell arra, hogy 2015-re jelentős csökkenést érjenek el az anyai halandóság területén: 2000-re az anyai halandóság csökkenjen az 1990. évi szint felére, majd 2015-re ismét feleződjön meg. A fenti célok megvalósulása különböző képen érinti az 1990-ben különböző szintű anyai halandóságú országokat. A közepes szintű mortalitású országoknak célul kellene kitűzniük, hogy 2005-re az anyai halandóság szintje 100.000 élveszületésre számítva 100 eset alá, 2015-re 60 eset alá csökkenjen. A legmagasabb halandóságú országokban célként kellene meghatározni, hogy a 100.000 élveszületésre jutó anyai halálozás 2005-re 125 eset alá, 2015-re 75 eset alá csökkenjen. Ugyanis minden országnak az anyai megbetegedéseket és halálozásokat arra a mértékre kellene csökkenteni, ahol már ezek a kérdések nem jelentenek népegészségügyi problémát. Az anyai halandóságban tapasztalható országokon belüli, régiók közötti területi, társadalmi-gazdasági és etnikai különbségeket csökkenteni kell.