CSALÁDTERVEZÉS TERMÉSZETES MÓDSZEREI
Pro Familia
Vannak a női szervezetnek olyan természetes jelei és tünetei, amelyekből következtetni lehet a menstruációs ciklus termékeny (fertilis) és nem termékeny (infertilis) periódusaira. Azokat a lehetőségeket nevezzük természetes családtervezési módszereknek, amelyek ezen jelenségek észlelésén alapulva próbálják meghatározni a "biztonságos" időszakot. Ennek ismerete azonban kétféleképpen is alkalmazható. Pozitív családtervezési, azaz teherbeesési szándék esetén erre a periódusra kell időzíteni a közösülést, míg negatív családtervezési (fogamzásgátlási) célból használva a kapott információt, ezekben a napokban kell tartózkodni a házasélettől.
Fogamzásgátlóként alkalmazva igen nagy előnyük az, hogy használatuk nem igényli gyógyszerek szedését, nem kell mechanikus eszközökkel vagy kémiai szerekkel művileg beavatkozni a fogamzás folyamatába. Az ilyen típusú védekezés lényege az időszakos önmegtartóztatás azokon a napokon, amikor a peteérés a legnagyobb valószínűséggel bekövetkezik.
Alapfogalmak
Az egyes módszerek ismertetése előtt tisztáznunk kell néhány fogalmat a jobb megértés érdekében.
Menstruációs ciklus alatt értjük mindazokat a jelenségeket és változásokat, amelyek a női szervezetben lejátszódnak a két egymást követő havi vérzés első napja közötti időszakban (erről részletesen szól A menstruáció című önálló kiadványunk).
Ovuláció, magyarul peteérés, az a folyamat, amelynek során egy (ritkán több) érett petesejt kiszabadul a petefészekből. Ez rendszerint a két menszesz közötti ún. középidőben történik. A szabaddá vált petesejt a petevezetőbe kerül és ha megtermékenyül tovább vándorol a méh üregébe, miközben osztódásnak indul.
Termékeny az a nő vagy férfi, aki képes arra, hogy ivarmirigyeiben egészséges, megtermékenyülésre alkalmas érett petesejtet, illetve megtermékenyítésre képes ondósejtet (spermiumot) produkáljon. A petesejt élettartama rövid, mindössze kb. 24 óra. Ha ez alatt nem termékenyül meg, akkor elhal, felszívódik vagy kilökődik. Az ondósejtek a női szervezetbe jutva kb. 3-5 napig maradnak életképesek.
Alaphőmérséklet az a testhőmérséklet, amelyet nyugalmi állapotban (általában ébredés után, még ágynyugalomban) mérünk. Elfogadható értéket csak testüregi hőmérőzéssel kaphatunk. Ezért az általánosan elterjedt hónalji mérés helyett a szájban, hüvelyben vagy a végbélben történt meghatározás alkalmas erre a célra. Egészséges nők alaphőmérséklete, normálisan működő petefészkek esetén, bifázisos. Ez azt jelenti, hogy az ovuláció előtti kb. kéthetes időszakban az alaphőmérséklet pár tized fokkal 37 şC alatt, ezt követően pedig ugyancsak néhány tized fokkal 37 şC fok felett van.
Anatómiai fogalmak
A méh nyaki része (cervix) ujjbegyszerűen boltosul be a hüvely felső részébe. Közepén nyílik a nyakcsatorna a külső méhszájjal. A nyakcsatorna hámja nyákot termel, amely mint palack nyakában a dugó kitölti a nyakcsatornát. Ez nem csupán mechanikai, de egyben kémiai védelmet is nyújt a méhüreg számára a hüvelyből felhatoló kórokozókkal szemben. Egy másik funkciója a felhatoló spermiumok "befogása" és segítése, még alkalmasabbá tétele a fogamzásra. A nyák menynyisége és minősége a ciklus folyamán változik. Ennek észlelésén alapul az ún. Billings módszer, amely az ovuláció körüli időszak meghatározására a nyák jellemzőinek ellenőrzését javasolja.
Élettani fogalmak.
Egy menstruációs ciklusban három szakaszt különíthetünk el a termékenység tekintetében:
1. A részben fertilis (bizonytalan) időszakot, amely magába foglalja a menstruációs napokat, valamint a havi vérzés végétől a peteérés előtti néhány napig eltelt időt. Ezalatt a teherbeesés valószínűsége kicsi, de teljesen nem zárható ki egy előre meg nem jósolható ún. korai ovuláció miatt.
2. A fertilis periódus a peteérés körüli napokat jelenti. Az ivarsejtek élettartamát ismerve ekkor legnagyobb a valószínűsége a megtermékenyülésnek (fogamzás időszaka).
3. Infertilisnek (terméketlennek) tekintjük az ovuláció utáni harmadik naptól a következő menzeszig terjedő időszakot. Ebben a szakaszban teherbeesés nem következik be, mivel a megrepedt tüsző helyén kialakuló sárgatest által termelt hormon - központi gátlás révén - megakadályozza újabb petesejt érését (biztonságos időszak).
A természetes családtervezési módszerek a fentebb leírt jelek észlelésére alapozva igyekszenek támpontot adni a termékeny és nem termékeny időszakok meghatározására. Arra nem alkalmasak, hogy segítségükkel meghatározzuk az ovuláció idejét, de arra igen, hogy a nő saját maga behatárolja a tünetek alapján fertilis periódusának pillanatnyi fokozatát.
Férfiak esetében nincs lehetőség arra, hogy ilyen termékenységi szakaszokat különítsünk el. Ennek oka az, hogy a herékben az ivarsejtek termelése folyamatos és a női ciklushoz hasonló, ritmusos élettani változások a férfi szervezetben nincsenek. Így a természetes családtervezési módszerek alkalmazásakor csak a női oldal eseményeinek figyelésére hagyatkozhatunk.
Milyen lehetőségek vannak?
1. A naptármódszer a periodikus abstinencia (időszakos önmegtartóztatás) legrégibb formája. Lényege azon a már említett megfigyelésen alapul, hogy a peteérés hozzávetőlegesen két héttel előzi meg a következő menzesz kezdetét. Szabályos, átlagos, 28 napos ciklusok esetében ez a két havi vérzés közötti középidő. A menzeszek azonban viszonylag ritkán mutatnak ilyen pontosságot és a ciklus hossza még ugyanazon személy esetében is hónapról-hónapra változik. Ez megnehezíti az ovuláció idejének behatárolását. Tovább bonyolítja a számítást az is, hogy a fertilis időszak meghatározásakor figyelembe kell vennünk az ivarsejtek élettartamát is (a peteérés előtt több nappal történt közösülésből származó spermiumok még termékenyítőképesek az ovuláció idején).
Tapasztalatok alapján jó megközelítés érhető el az alábbi számítási technikával. Ehhez legalább 6-12 hónapig tanácsos regisztrálni a havi vérzések jelentkezését menzesznaptár segítségével (ld. A menstruáció című önálló kiadványt). Ebből meghatározzuk a legrövidebb és a leghosszabb ciklus hosszát. A fertilis periódus első napját megkapjuk, ha a legrövidebb ciklus napjainak számából kivonunk 18-at, az utolsó napot pedig úgy, hogy a leghosszabb ciklusból kivonunk 11-et. Képletben kifejezve:
FE = LRC-18
FU = LHC-11
ahol
FE = a fertilis periódus első napja,
LRC = a legrövidebb ciklus napjainak száma,
FU = a fertilis periódus utolsó napja,
LHC = a leghosszabb ciklus napjainak száma.
Pl.: ha a regisztrált ciklusok hossza 25 és 35 nap között ingadozott, akkor a fertilis periódus a 7-24. nap között van (25-18=7, 35-11=24). Szabályos, 28 napos ciklusok esetében legrövidebb ez az időszak, amely a 10-17. napok közé esik (28-18=10, 28-11=17).
2. Az ébredési alaphőmérséklet mérése, mint fentebb láttuk, alkalmas arra, hogy jelezze a már bekövetkezett ovulációt. A bifázisos görbe emelkedett szakaszát a ciklus második felében termelődő sárgatest hormon közvetlen hőmérsékletemelő hatása magyarázza. Ez jelzi azt, hogy a peteérés megtörtént és ebben a ciklusban újabb ovulációval már nem kell számolni, s így a következő menzeszig terjedő időszák a fogamzásgátlás szempontjából biztosnak mondható.
A tapasztalatok azonban azt igazolják, hogy a hőmérsékletgörbe lefutása még megtörtént peteérés esetén sem mindig ilyen szabályos (1/a. ábra). Előfordul, hogy az emelkedés lassú és csak 5 nap alatt, fokozatosan éri el a 37 şC fok feletti értéket (1/b. ábra). Máskor az emelkedés lépcsőzetes és az újabb emelkedés csupán 1-2 nap elteltével követi az előzőt (1/c. ábra). Ilyenkor a hőemelkedéses napok száma lerövidül. Végül lehet az emelkedés fűrészfogszerű, emelkedések és süllyedések egymást követő váltakozásával (1/d. ábra). Ebben a formában a legrövidebb a 37 şC fok feletti tartomány.
Ezek a variációk nagyban beszűkítik a módszer használhatóságát, ugyanis tapasztalati tények azt igazolják, hogy a gyakorlatban csak az egyértelmű hőemelkedés harmadik napjától tekinthetjük a ciklus hátralévő időszakát infertilisnek.
3. A cervix-nyák változásai is jól utalnak a menstruációs ciklus történéseire. Ellentétben azonban az alaphőmérséklet mérésével - amely csak a már bekövetkezett ovulációt igazolja - ez a módszer azt is jelzi, hogy a ciklus első felében hogyan erősödik az a hormonhatás, amely a közelgő peteérés előhírnöke.
A menstruáció lezajlása után a termelődő tüszőhormon hatására a nyakcsatornában képződő nyák mennyisége nő, viszkozitása csökken, áttetszővé, nyújthatóvá válik, áteresztőképessége az ondósejtek számára fokozódik. Mindez azt a célt szolgálja, hogy az ovuláció idejére a legkedvezőbb viszonyok alakuljavak ki a megtermékenyülésre.
Ezzel szemben a sárgatesthormon a nyák mennyiségét, nyújthatóságát, áteresztőképességét csökkenti, viszkozitását növeli, áttetszőségét rontja.
A felsorolt változások jól észlelhető tüneteket okoznak a hüvelyben (2. ábra).
Ezek felismerése elsajátítható és így a nők önmaguk is követhetik azokat a változásokat, amelyek jelzik a peteérés folyamatának lépéseit - lehetővé téve ezzel az ovuláció körüli időszak meghatározását.
a) Közvetlenül a havi vérzés után néhány napig nyák alig termelődik, emiatt a hüvelyben bizonyos fokú szárazságérzet léphet fel. Ezt nevezzük a "száraz napok" időszakának. A menstruáció tartamával együtt ez a részben fertilis (fogamzásgátlási szempontból viszonylag biztonságosnak tekinthető) periódus, amelynek hossza egyénenként változó.
b) A száraz napok után beindul a nyáktermelés. A képződött nyák ragacsos, tapadós, morzsalékony, tésztaszerű. Színe lehet sárgás vagy fehér, mennyisége kevés. Mivel víztartalma csekély a hüvelyi szárazságérzés megmaradhat, illetve enyhén ragacsossá, tapadóssá válhat. Később, közvetlenül a peteérés előtt, újabb változás kezdődik: a nyák mennyisége fokozódik, áttetszővé válik, hasonlatos lesz a tojásfehérjéhez. Kis mintát véve belőle, két ujj között - az ujjak lassú széthúzásával - jól nyújtható lesz. Naponként ellenőrizve a nyák nyújthatóságát (3. ábra) behatárolhatjuk a fertilis időszakot, amely alatta közösülés - fogamzásgátlási szándék esetén - kerülendő. Nevezik ezt az előző fázis ellentéteként "nedves napoknak" is. Kezdete a nyáktermelés beindulása, vége pedig a nyáktermelés maximumát, a nedves hüvely érzetének csúcspontját (peteérés) követő harmadik nap. Hossza egyénenként ennek is változó.
c) A peteérés bekövetkezte után a nyák mennyisége megkevesbedik, ismét ragacsossá, tapintása tésztaszerűvé válik. Áteresztőképessége az ondósejtek számára csökken. A hüvelyben újra szárazságérzés léphet fel. Ez az infertilis periódus, az az időszak, amely alatt a teherbeesés valószínűsége nagyon kicsi. Tartama a nedves hüvely érzetének maximuma utáni harmadik naptól a következő havi vérzés kezdetéig tart (4. ábra).
Hatásbiztonság
A természetes családtervezési módszerek biztonságát eddig csak fogamzásgátlási szempontból elemezték. A megbízhatóságot 100 nőre és egy használati évre számolják. A megadott érték közérthetőbben azt jelenti, hogy egy év alatt - az adott módszert használva - 100 nő közül hány esik teherbe. A valós adatok kiszámítása nagyon nehéz, mivel valamennyi itt részletezett módszer eredményessége nagyban függ az azt alkalmazó partnerek gondosságától, nevezetesen:
- tudja-e a nő érzékelni a változásokat;
- ha igen, megfelelően képes-e azokat értékelni, meghatározni belőlük a ciklus fázisait; és végül,
- ha megfelelően behatárolták a "veszélyes" időszakot, vajon tartózkodni is tudnak-e ilyenkor a közösüléstől?
Mindezek miatt a módszerek biztonsága elméletileg sokkal magasabb, mint azt a valóságban tapasztaljuk. Ezért van az, hogy a különböző értékelések egymástól igen eltérő adatokat közölnek (ld. a táblázatot).
Mindez azt jelenti, hogy hőmérőzést használva - és csak peteérés utáni közösülésekkel számolva - legmagasabb a biztonság, mintegy 98%. Ennél kisebb a nyákmódszer megbízhatósága: kb. 75% és legkevésbé alapozhatunk a naptármódszerre, amelynek hatékonysága az 50%-ot is alig éri el. Növelhetjük ezeket az értékeket, ha a módszereket kombináljuk egymással. Tanácsos ilyenkor a naptár módszer mellett mérni a nyugalmi hőmérsékletet, és ellenőrizni a nyák minőségi változásait is. A regisztrált adatokat ajánlatos menzesz naptárban feljegyezni. Így egyértelműen követhetők az események és nem kell az emlékezetre hagyatkozni.
Kik használhatják a családtervezés természetes módszereit?
Mindenki alkalmazhatja ezeket a módszereket, hiszen ellenjavallatok nincsenek, szövődménnyel, károsító hatással nem kell számolni.
Azok válasszák ezeket a lehetőségeket akik
- nem akarnak gyógyszert szedni, nem kívánnak mechanikai eszközöket vagy kémiai szereket alkalmazni a nem kívánt terhesség megelőzésére;
- megfelelően motiváltak a módszer rendszeres használatában (ez érvényes a párkapcsolatban szereplő mindkét félre!);
- vallási, kulturális vagy egyéb egyéni okból más módon nem óhajtják szabályozni termékenységüket.
Mikor nem ajánlott?
Vannak életkori sajátosságok és bizonyos körülmények, amelyek fennálltakor a természetes módszerek használata nem ajánlott. Az életkori kizáró okok közül a pubertás kor és a változás kora említhető. Az előbbiben a menstruációs ciklusok még, az utóbbiban már nem szabályosak. Ez a rendellenesség tovább növeli az egyébként is meglévő kisebb-nagyobb mértékű bizonytalanságot és csökkenti a módszer megbízhatóságát. Hüvelygyulladás esetén a termelődő kóros hüvelyváladék nehezíti, illetve egyenesen lehetetlenné teszi a részletezett jelek észlelését, értékelését és így válik a módszer egy időre alkalmatlanná a termékeny időszak jelzésére.
***
Ha további kérdései lennének a témával kapcsolatban, vagy a családtervezés, illetve a nővédelem területét érintő problémája van, keresse fel orvosát, vagy a legközelebbi nővédelmi tanácsadót.