A bot hosszát mindig a használójának megfelelöen kell kialakítani. A megfelelö magasságot úgy tudjuk lemérni, ha a személy áll, a karját lógatja és a csukló és a padló közötti távolságot lemérjük.
Ha csak egy bot szükséges, azt mindig az ellentétes kézben kell használni, mint ahol a legérintettebb csípö vagy láb elváltozás van.
Amikor lépcsön felfelé megy, a kevésbé érintett lábbal kell elöször fellépni minden egyes lépcsöre.
Gumivég a boton igen fontos, mert megelözi a bot elcsúszását és így az elesést.
A járókeret biztonságosabb, mint a bot, de több helyet foglal el. Bambuszból vagy könnyü fémböl a legjobb.
Esetleg kerekeket is lehet illeszteni az elülsö lábaira.
Korlát, ami a bejárati ajtótól az utcáig vezet, sokat segíthet a betegnek.
Azoknál, akik “új csípöt" kaptak, ismét meg kell tanulni a lépcsön való fel-lejárást. A mankók úgy tünnek, hogy a legjobb segítséget nyújtják a sétánál, de ezek nem erösítik, inkább gyengítik a lábak izomerejét. Jobb választás inkább a merev izmok tornáztatása meleg vízben, és a beteg bátorítása, hogy sétáljon bottal.