A GERINC FELÉPÍTÉSE ÉS MÜKÖDÉSE

 
Az emberi gerinc egy nagy S betühöz hasonlít, melyen nyaki-, háti- és ágyéki (vagyis derék-) szakasz okoz panaszokat, ugyanis az emberré válás során a két lábon járás kialakulásával az eredetileg hátra domborodó ágyéki szakasz álláskor elöre domborodik.
 

A gerinc terhelésének változása a felegyenesedés során

A nyaki szakasz 7, relatíve kisebb, a háti szakasz 12, ennél nagyobb, az ágyéki gerinc 5, még nagyobb és szélesebb csigolyából áll. A gerinc alul az 5 csigolyából összecsontosodott keresztcsontban és a csökevényes farokcsontban végzödik.
 

  A gerincet szalagok, izmok támasztják és erösítik, segítségükkel úgy müködik, mint egy apró egységekböl összerakott rugalmas oszlop, amely kiegyensúlyozza a függöleges tartásból adódó igénybevételeket.

A csigolyák felépítése lényegében hasonlít egymáshoz. A csigolyatestek biztosítják a gerinc stabilitását, míg a közöttük elhelyezkedö porckorongok a rugalmasságát.
 

A csigolyatesten csigolyaívek, ízületi nyúlványok és tövisnyúlványok vannak, melyek szalagok segítségével kapcsolódnak egymáshoz. A nyúlványok csatornát képeznek, ebben helyezkedik el a gerincvelö. Az innen kilépö idegszálakból formálódnak az ideggyökök, melyek a csigolyák között kétoldalt kilépve haladnak tovább az alsó végtagok felé. Az egymás alatt lévö csigolyák összeérö ízületi nyúlványai mindkét oldalon tokkal körülvéve ízületeket alkotnak, ezáltal teszik lehetövé a mozgást a csigolyák között.

A porckorongok - mint azt nevük is mutatja - korong alakúak. Belsejük zselészerüen puha, ezt egy erös, szívós, kötöszövetes gyürü veszi körül. Rendkívül fontos szerepük van: a csontos csigolyákból összerakott gerinc rugalmasságát biztosítják oly módon, hogy a szomszédos csigolyák között lökhárítóként müködve kiegyenlítik a rázkódásokat, egyenletessé teszik a gerinc mozgásait. A mindenkori életben a porckorongok igen nagy megterhelés alatt állnak. Az életkor elörehaladtával rugalmasságukat elvesztik és elkopnak. Amennyiben a gerincet túlságosan terheljük (elhízással, rossz tartással, egyenlötlen vagy féloldalas terheléssel stb.) a porckorong-elváltozások már fiatal korban is komoly panaszokat okozhatnak. A különbözö testhelyzetekben a porckorongokra ható nyomást a 4. ábra mutatja.
 

 
A szalagok feladata a csigolyák egymáshoz történö rögzítése és a gerinc stabilitásának biztosítása. A mozgó láncszemekböl álló gerinc rögzítéséhez az izomzat nem lenne elegendö. Azon túlmenöen, hogy a csigolyatesteket és a megfelelö nyúlványokat erös szalagok rögzítik egymáshoz, erös, a gerinc hosszában végigfutó széles szalagok biztosítják a porckorongok megfelelö helyzetét a csigolyák között. A szalagrendszer rendszeres túleröltetése (pl. versenysport gyermekkorban) olyan mértékü szalaglazulást eredményezhet, mely fokozott mozgathatóságot okoz, hozzájárulhat a porckorongsérv kialakulásához is. Ezt a megfelelö izomzat ellensúlyozza, azonban az izmok gyengülése esetén panaszok jelentkeznek.

Az izomzat végzi az aktív mozgást és a törzs aktív stabilizálását minden testhelyzetben. A tökéletes mozgás alapja, ugyanúgy mint a végtagoknál is, az ellentétesen müködö izomcsoportok (pl. hasizmok és hátizmok) harmonikus együttmüködése. Bármelyik izomcsoport elváltozása - legyen az legyengülés, megrövidülés, görcsös állapot - az izomegyensúly felbomlásához vezet, különbözö mozgásszervi panaszokat okozva. Ha belegondolunk, milyen nehéz munkát végeznek izmaink ahhoz, hogy a gravitációs erövel szemben testünket különbözö helyzetekben megtartsák, illetve mozgassák, érhetö, hogy a különbözö testtartási rendellenességek törvényszerüen izomgörcsöt, izomfájdalmat okoznak.
 

A gerinc fö feladata, hogy védje a gerincvelöt, tartsa a fejet és támassza a törzset. 

A különbözö mozgások során a többé-kevésbé függöleges helyzetbe egyensúlyozott gerinc tartását a helyes medenceállítás is befolyásolja, 
a medenceállást viszont a csípö körüli izmok biztosítják. 

A gerinc tartását és mozgását a hát- és hasizmok megfelelö együttmüködése teszi lehetövé. 

Álló helyzetben a gerincnek tartó és stabilizáló szerepe van. Ilyenkor a törzs súlya a vállövröl a mellkas és a hasüreg rendszerén keresztül a medencére tevödik át. 

A rossz tartás, különösen az ágyéki görbület fokozódása (amely mindig a hasizmok elégtelen müködésével jár együtt) rontja a rendszer müködését. 

Ennek következménye a különbözö gerincszakaszok helytelen terhelése, illetve túlterhelése.

Álló helyzetben minden helytelen tartás fokozza a porckorongok és a szalagok terhelését. Az izmok stabilizáló hatása mozgáskor kevésbé jó (pl. hirtelen mozdulatnál vagy súlyok emelésekor), mint álló helyzetben.

A gerinc valamennyi alkotórészének elváltozása okozhat gerincfájdalmat.
A csigolyatesteknél elöfordulhat például egészen pici, szemmel nem is észrevehetö törés vagy beroppanás csontritkulás esetén, vagy kopás, mészlerakódás, amikor a csigolyatest elveszti szabályos formáját. Ez utóbbiak többnyire a korral járó elváltozások, amelyek sok esetben nem okoznak panaszokat, illetve a panaszok nem mindig arányosak az elváltozás súlyosságával.

A porckorongok kopása esetén magasságuk csökken, így a csigolyák egymástól való távolsága csökken, ez minden esetben befolyásolja a hátul elhelyezkedö, csigolyák közötti kisízületek müködését.
A hátulsó kisízületeken elöfordulhat porckopás, gyulladás, sérülés, rándulás. A szalagok és csigolyaközti izmok megnyúlhatnak, egyes esetekben megrövidülhetnek, a túleröltetés, túlterhelés is okozhat eltéréseket. A gerinc hosszában végigfutó hátsó szalag megnyúlhat, vagy rajta a porckorong kiboltosulása okozhat nyomást és ezzel fájdalmat. Az idegekben a porckorong elöboltosulása, vagyis a gerincsérv, vagy más lágyrészek okozta nyomás következtében jelentkezhet fájdalom.