CSONTRITKULÁS

A csontritkulásnak nevezett állapotban a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek azonos arányban csökkennek.

Ezzel csökken a csontok ásványianyag-tartalma és rugalmassága is. Mikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a csontokat felépítő csontgerendák vastagsága lecsökken és a gerendák közötti távolság megnő. Súlyos következményként csonttörések jönnek létre.
Csontritkulás esetén a csontszövet szerkezete kórosan megváltozik. Egészséges felnött szervezetben a csontépítö és -lebontó folyamatok állandó egyensúlyban vannak, melyek következtében a csontok tömege és szerkezete változatlan marad. A csontszövet saját sejtjeit csontépítö és csontlebontásban részt vevö óriássejtek alkotják, míg a sejtek közötti állomány szerves és szervetlen részre tagolódik.

Csontritkulás esetén az egységnyi térfogatú csonttömeg csökken, miközben a szerves és szervetlen állomány aránya megmarad. Noha előre jelezhető, hogy kik fognak csontritkulásban megbetegedni, hiszen a hajlamosító tényezők ismertek (pl. sovány testalkat, kevés tejtermék fogyasztása, dohányzás, kevés testmozgás stb.), mégis többnyire csak akkor figyelünk fel a már kialakult bajra, amikor komoly, vissza nem fordítható elváltozások, csonttörések is kialakultak. Leggyakrabban a csigolyák magassága csökken, súlyos esetben a csigolyák összeroppanása a testmagasság csökkenéséhez, jellegzetes tartás kialakulásához vezet.

Ebben a betegségben is a korai felismerés és a megfelelő kezelés ad lehetőséget a súlyosabb esetek megelőzésére. Ismeretes, hogy a csontritkulás következtében kialakult csonttörések (csigolyatörés, combnyaktörés stb.), valamint a törések nyomán kialakult egyéb elváltozások súlyos mozgáskorlátozottsághoz vezethetnek.

Etiológia: Az emberi szervezet 206 különálló csontból áll. A csontok 70%-ban szervetlen ásványi anyagokat és kisebb részben szerves anyagokat tartalmaznak.
Ezen anyagok speciális szerkezete adja a csontok szilárdságát és rugalmasságát.
A csontszövetben csontépítő és csontfaló sejtek helyezkednek el, ezek biztosítják a csontszövet állandó átépülését. Az egészséges csontszövetben a két sejtcsoport munkája egyensúlyban van, tehát ugyanannyi épül fel, mint amennyi lebomlik.
Ezek az egymással ellentétes, ugyanakkor összehangoltan történő folyamatok közül mindig a csontfaló sejtek bontanak először, majd ezt követi a csont újraépítés.

A csontritkulás lehet önálló állapot, de kialakulhat más betegség következtében is.
Egyaránt érinti mindkét nemet és bármelyik életkorban jelentkezhet.
A más betegséggel kapcsolatosan kialakuló csontritkulást másodlagosnak, míg az önállóan jelentkezőt elsődlegesnek hívjuk.

Elsődleges csontritkulás:

Az elsődleges csontritkulást tovább oszthatjuk: egyrészt a nőknél, a változó korba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztésre - a postmenopauzális csontritkulásra - és az idős korban jelentkezö időskori csontritkulásra.

Nemcsak az életkor, hanem a csontban mikroszkóppal látható elváltozások alapján is különbséget lehet tenni az elsődleges csontritkulást alkotó két csoport között. Férfiakon a (praesenilis = időskor előtti) csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elő, mint nőkön. Ennek oka az eleve nagyobb csonttömeg, a rövidebb várható élettartam, valamint az, hogy a férfiakban nincs hirtelen csökkenő nemi hormontermelés.

Csontritkulás a női változó korban
45-60 éves korban, tehát a “változókor"-ban jelentősen emelkedik. A szivacsos csontállomány csökken
és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén: a csigolyák magassága csökken, felső, határoló csontlemezük beroppan. A törés kialakulásának helye a meggyengült csont minőségével függ össze.

Időskori csontritkulás:
Ebben a típusban a csontépítő sejtek mennyisége és tevékenysége csökken. Szintén jellemző a törések megjelenése, mivel itt a szivacsos és a kérgi (hosszú csöves csontokban található) csontállomány is azonos mértékben csökken: csigolya- és combnyaktörések keletkeznek, gyakoribbá válnak a csuklótörések is.

Kinél gondolhatunk a csontritkulás kialakulására ?
A postmenopauzális (azaz “változó kor" utáni) csontritkulás oka az egyik jellegzetes női hormonnak (az ösztrogénnek) a változó korban kialakuló hiánya. Mégis, szerencsére nem minden menopauzába került nőben alakul ki ez az állapot. Vannak olyan hajlamosító, úgynevezett rizikótényezők, amelyek elősegítik a csontritkulás kialakulását.

Ilyen például a:

családon belüli halmozott előfordulás - tehát nagymamának, édesanyának is volt már csontritkulása
dohányzás
mértéktelen kávéfogyasztás
jelentős mennyiségü, tartós alkoholfogyasztás
elégtelen kálcium és D-vitamin tartalmú táplálkozás
mozgásszegény életmód
sovány, “könnyű" csontozatú testfelépítés
korán bekövetkezett természetes, vagy művi (méh- és petefészekmütét) változó kor
más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás)
egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése

Másodlagos csontritkulás:

Egyes mozgásszervi, “reumás" betegségek, főleg a sokízületi gyulladások, belgyógyászati betegségek, például máj- és vesebetegségek, a belső elválasztású mirigyek (pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese) betegségei, asztma, gyulladásos bélbetegségek, egyéb olyan zavarok, amikor a kálcium felszívódása nem megfelelő, okozhatnak szintén csontritkulást. Tartósan mozdulatlanságra kárhoztatott, ágyhoz kötött betegeken is kialakul, ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.

Anamnézis: Milyen tünetei vannak a csontritkulásnak?

A kezdeti tünet - terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom - annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Sok esetben nem is kezdődő elváltozásnak, hanem a fáradtságnak tulajdonítják. Mivel állandó panaszokat csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakul ki a már maradandó elváltozás.

A későbbi időszakban a vezető tünet szintén a fájdalom. Jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom, amely lehet az éppen létrejövő csigolyatörés vagy beroppanás, vagy csak egészen kicsi, szemmel nem is látható csontgerendatörés következménye. Az állandó, terheléskor erősödő hát- és derékfájdalom az izmok, szalagok feszüléséböl jön létre. Gyakori panasz, hogy a betegek nem tudják a hátukat tartani.

Az orvos a vizsgálatkor a háti domborulat fokozódását, a testmagasság jelentős csökkenését észleli - pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. A háti görbület fokozódása következtében az ágyéki görbület elsimul, a hátizomzat és a szalagok megfeszülnek, a hasizmok pedig megnyúlnak, elengednek. A has elődomborodik, a bordák alsó részei közelednek a csípőlapátokhoz, súlyos esetben el is érhetik azokat, ezzel is növelve a panaszokat. Jellegzetes lesz tehát a beteg testtartása, mivel a test egyensúlyát csak úgy tudják megtartani, hogy könyökeiket hátrahúzzák, vagy hátratett kézzel állnak. Sokan a nap végére egyre jobban előregörnyednek, mivel ilyenkor az izmok már annyira elfáradnak, hogy nem képesek a gerincet egyenesen tartani. Ennek köszönhetően megváltozik a gerinc terhelése. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erőbehatásra csonttörések jönnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése.

Diagnosztikus eljárások: Hogyan lehet megállapítani a csontritkulást?

A betegséget a kezdeti panaszok, a beteg vizsgálata, a hajlamosító tényezők kikérdezése és különböző vizsgálatok alapján kezdeti időszakban általában a reumatológus állapítja meg.
Rosszabb esetben egy elszenvedett csonttörés kapcsán derül ki a betegség.

Laboratóriumi vizsgálatok
Egyrészt a szervezet kálcium-foszfor anyagcseréjére adnak felvilágosítást, másrészt az egyéb betegségekhez társuló csontritkulás felderítésében van szerepük.

Röntgenvizsgálatok
A röntgenfelvételeken láthatóak a csontok és bizonyos mértékig megítélhető mésztartalmuk normális, vagy csökkent mennyisége. Azonban a csontveszteségnek el kell érnie a 30 - 40%-ot ahhoz, hogy a röntgenen látható legyen a különbség, ezért érthetően ez a módszer a kezdeti, még jóval kisebb mértékű csontritkulás felderítésére nem alkalmas.

Hogyan vizsgáljuk a csont ásványianyag-tartalmát, a csontsűrűséget ?
A hagyományos röntgenfelvételek alapján tehát nem állapítható meg pontosan a csontsűrűség.

Pontos mérésre szolgálnak a csontsűrűségmérőkészülékek, amelyek segítségével nagy pontossággal meghatározhatjuk a test különböző részein a csontok ásványianyag-tartalmát.
Leggyakoribb mérési helyek a csukló, a gerinc és a combnyak. A mért érték összehasonlításra kerül
az azonos nemű, egészséges, teljes csonttömeggel rendelkező 30 éves népcsoport csontsűrűségével.
A készülékek röntgensugárzással működnek, elsősorban a rizikótényezőkkel (lásd előbb) rendelkező emberek csontsűrűségének mérésére használják.

A csontritkulás megállapításához azonban nem elég ez a műszeres vizsgálat, ezen túlmenően gondos klinikai és laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van.


Milyen sűrűn kell ezeket a vizsgálatokat megismételni ?
A röntgensugárzással működő, modern készülékek sugárterhelése kicsi, körülbelül az ágyéki gerincről készített hagyományos röntgenfelvételkor kapott sugárterhelés 3% - a. Ebből következik, hogy a vizsgálat az egészségre ártalmasság tekintetében korlátozás nélkül megismételhető - kivételt a terhesek képeznek, akiken a vizsgálat elvégzésére nem kerülhet sor. A mérések pontatlansága és a csontleépülés évi várható változása miatt egy éven belüli megismétlésének nincs értelme. A vizsgálatok szükségességét orvosának kell eldöntenie, a rizikótényezők alapos feltérképezése alapján.

Terápia: A kialakult csontritkulás kezelése:

A kezelés egyszerre több támadásponton történik és függ a csontritkulásban szenvedő betegek korától, aktuális állapotától.
Csonttöréssel szövődött esetekben műtét, gipszelés, fektetés, fájdalomcsillapítás lehet az elsődleges, panaszt alig okozó esetekben az aktív mozgásterápián van a hangsúly.
Mindannyiunkra vonatkoznak a megelőzés étrendi és mozgásterápiás ajánlásai.

Étrend:
A www.reumatologia.hu oldalon a Magyar Reumatológia Haladásáért Alapítvány weboldalán, a betegtájékoztató menüponton belül a Csontritkulás témakörnél étrendi táblázatot talál.

Fizioterápia:
A fájdalomcsillapító, az izmok vérkeringését javító elektromos kezelések fontos kiegészítői a gyógyszereknek. Ahogyan a fentiekből is kitűnik, legfontosabb azonban a naponta, rendszeresen végzett speciális gyógytorna, mely kiegészíthető víz alatti tornával és úszással is. Ez az izomzat karbantartására, a csontok ásványianyag-tartalmának növelésére és a csonttörések utáni rehabilitációra is kiválóan alkalmas.

Gyógyszeres kezelés:
A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó feladat. Ezt bízza mindenkor kezelőorvosára, ne hallgasson az ismerősökre. A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelést két alapvető csoportra oszthatjuk. Az egyik a felborult csontújraképződés egyensúlyát állítja helyre, míg a másik fő feladata a fájdalom csillapítása. A hosszú ideig ható szerek egyik csoportja a csontfaló sejtek működését csökkenti, másik a csontfelépítést serkenti. Igen fontos, hogy az aktív D-vitamin készítmények kivételével a normál táplálkozás mellett is a többi szerhez kiegészítőként kálcium szedése ajánlott.

Mostanában megelőzésként és kezélésként is alkalmaznak hormonokat, főleg a nők változó kori csontritkulásában, ezt a reumatológus és a nőgyógyász közösen állítja be és ellenőrzi.
Fájdalomcsillapítóként számos gyógyszer alkalmazható. Igen jó hatásúak a különböző külső bedörzsölők, melyeknek nemcsak gyógyszer-, hanem hőhatásukat (meleg, hideg érzet) is jól ki lehet használni a feszülő lágyrészek (izmok) bedörzsölésekor.

Mozgásterápia:
Csontsűrűségméréssel igazolták, hogy a rendszeresen végzett izomerősítő torna fokozza a csontok ásványianyag-tartalmát. További hatása: a gerinc alaki változásainak megakadályozása, illetve a már kialakult elváltozások esetén azok javítása. A rendszeresen erősített hát- és hasizomzat mintegy természetes fűzőként veszi körül a gerincet, javítja tartását, csökkenti a feszülésből származó fájdalmat és védi a csigolyákat a különböző külső erőkkel szemben, csökkentve a törések kialakulásának veszélyét. Az egészséges izomzat kifejlesztésére és fenntartására rendszeres torna végzése szükséges. A tornát végezhetjük csoportosan - esetleg gyógytornász vezetésével, vagy különböző gyógytornakazetták irányításával (ma már audio- és videokazetták egyaránt kaphatók).
Az úszás, ezen belül a hátúszás előnyös.

Segédeszközök:
Főleg az idősebb emberek mozgásának biztonságosabbá tétele céljából ajánlatos a bot, esetleg a járókeret használata. Szintén az idősebb emberek számára ajánljuk a különböző hosszúságú gerincfűzők alkalmazását. A fűzők nagyobb megterhelés esetén stabilizálják, megtartják a gerincet, javítják a testtartást, átmenetileg pótolják a hiányzó, vagy legyengült izomzatot. Rendelkezésre áll fürdőkádba tehető ülőke, fürdéshez kapaszkodók, kádba és kád elé tehető gumiszőnyegek, jó szolgálatot tesznek a szőnyeg csúszásgátlók a szobában is.

Fontos tanácsok:
A csontritkulásban szenvedő beteg

1. ne emeljen, cipeljen, kerülje a hajolást
2. sajátítsa el a gerinckímélő életmódot
3. óvakodjon az eleséstől; járását - ha szükséges - segédeszközzel tegye biztonságossá, rendezze át lakását úgy, hogy minden könnyen elérhető legyen
4. tornásszon rendszeresen
5. ússzon rendszeresen
6. sokat tartózkodjon a szabad levegőn, sétáljon gyakran, táncoljon, biciklizzen
7. figyeljen oda táplálkozására
8. nagyobb megterhelés esetén hordjon füzőt
9. kerülje a megerőltető, tartós terhelést, találja meg a munka és a pihenés közötti helyes arányt
10. tartson állandó kapcsolatot kezelőorvosával és gyógytornászával.

Segíthet az előrehajolás megakadályozásában a megfelelő magasságú vasalódeszka, konyhai munkaasztal kialakítása. A székre tett jó háttámasz is pihentet, fájdalmat csökkent.

Prevenció: Hogyan előzhető meg a csontritkulás?

A megelőzés alapja a lehető nagyobb csonttömeg elérése.
Ezt viszont már gyermekkorban kell elkezdeni.
Ha már saját magunk nem is tudunk mindig sokat tenni, de gyermekeink és unokáink egészséges nevelésével elérhető, hogy a később esetleg csontritkulásban szenvedők köre számottevően csökkenjen. Ebben főleg a rizikótényezők elkerülésének és az egészséges életmódnak van jelentős szerepe.