Koh GC, Peacock SJ, van der Poll T, Wiersinga WJ: The impact of diabetes on the pathogenesis of sepsis. Eur J Clin Microbiol Infect Dis. 2011 Jul 30. [Epub ahead of print]
A diabetes szepszisben és a szepszis következtében fellépő mortalitásában való szerepéről az irodalomban közölt eredmények ellentmondásosak. Ez az összefoglaló közlemény az eddig a témában megjelent publikációkat összegzi. Az apropót az adta, hogy úgy találták az összes szepszises eset 22,7%-ában diabeteses betegről van szó. Bár a diabetes bizonyos típusú infekciókra különösen hajlamosít (pl. malignus otitis externa, Klebsiella máj abscessus vagy rhinocerebralis mucormycosis), a cukorbetegeknél leggyakrabban megjelenő infekciók azonosak azokkal, melyek nem diabeteses egyénekben találhatók (pl. pneumonia, cellulitis).
A gyulladás általános markerei közül a C-reaktív protein (CRP), tumor nekrózis faktor α (TNF-α) szintjét magasabbnak találták bizonyos kísérletekben, ám ezt nem minden közlemény tudja igazolni. Az azonban ismert, hogy a lokális immunválasz csökkent cukorbetegekben, pl. a vizelet IL-6 és IL-8 szintje alacsonyabb bakteriuriás diabetesesekben, a nem diabeteses betegekhez képest.
Az endothel aktivációt, aminek szerepe van a szepszis kialakulásában, fokozottnak találták cukorbetegekben. A cukor önmagában képes stimulálni az endothel sejtek ICAM-1 expresszióját. Emellett a neutrofil granulociták adhéziója is fokozott diabetes fennállása során, például a CD11b és CD11c integrin molekulák fokozott expressziója következtében, melyek által az endothel ICAM molekuláihoz kapcsolódnak.
Bizonyos kórokozók esetében a fehérvérsejtek fagocitózis, intra- és extracelluláris killing funkciójában is találtak csökkenést diabeteses betegekben. Ez utóbbi különösen nagymértékben csökkent diabeteses ketoacidózisban, mivel a β-hidroxibutirát (ketontest) gátolja a granulumokban található enzimeket, fehérjéket.
Humorális defektust is találtak 1-es típusú diabeteses betegekben, a totál IgG szintjét alacsonyabbnak mérték rosszul kontrollált betegekben (magasabb HbA1C9). Megfigyelték, hogy cukorbetegekben hepatitis B vakcináció után alacsonyabb protektív antitest szintek mérhetők, ám egyéb oltások esetében (pl. influenza) az eredmények ellentmondásosak. Obezitás és magas inzulin szintek mellett (melyek 2-es típusú cukorbetegség jellemzői) emelkedett C3 szint mérhető, és MODY-s (maturity onset diabetes of the young) páciensekben magas C5 és C8 szintjét találták. Ezen eltérések magyarázata lehet, hogy a glikált immunglobulinok beindíthatják a komplement aktivációt. Egészséges önkénteseken végzett kísérletekben a hiperglikémia csökkentette NF-κB szintjét.
Egy összehasonlító vizsgálat alapján kritikus állapotú betegeknél a szoros vércukor kontrol nem csökkentette a mortalitást, azonban fokozta egy súlyos hypoglikémia kialakulásának veszélyét. A diabetes kezelésére használatos gyógyszerek szepszissel való kapcsolatát is vizsgálták.
Szepszisben a metformin kezelés emeli a laktát acidózis kockázatát, ami a metformin-mediált pyruvátdehidrogenáz gátlás következtében alakulhat ki. Ezért szepszisben használata ellenjavallt. A szulfonilureák (SU) szepszissel való kölcsönhatásáról nem sok információ áll rendelkezésre, mindenesetre a glibenklamid gátolja a monociták IL-1 szekrécióját, ami a többi SU vegyületre nem igaz. A glibenklamid in vitro vazopressor hatása sem igazolt klinikai kísérletekben. Megfigyelték diabeteses betegekben, hogy a tiazolidindionok csökkentik az NF-κB szintet, a roziglitazon javít a vese és egyéb szervek funkcióin az ún „end-organ” károsodásokban, állatmodellekben. A ciglitazon csökkentette a gyulladást Pneumococcus pneumoniában állakísérletekben, amely arra enged következtetni, hogy a tiazolidindionok hasznosak lehetnek a szpszis adjuváns kezelésében.
Összességében az fertőzések fontos szerepet játszanak diabeteses betegek a morbiditásában és mortalitásában. A fokozott fertőzéshajlam valószínűleg a betegek csökkent neutrofil funciójának (adhézió, killing, fagocitózis) és humorális válaszának (antitest-válaszok, komplement opszonizáció) az eredménye. A diabeteseseknél kialakuló szepszisben ezeknek a funkcióknak a zavara kevésbé ismert.
dr. Butz Henriett
