Dos Santos és munkacsoportja azt vizsgálta, hogy befolyásolja-e a későbbi halálozást az, hogy hány részre bontva végzik el az emberek a javasolt aktivitást. A vizsgálatban 350 978 felnőtt adatait elemezték. Olyanokat választottak, akiknek – a kutatás kezdetekor! - nem volt tumoros betegsége, krónikus bronchitise, tüdőtágulata, szívbetegsége vagy sztrókja, illetve akik képesek voltak ellátni önmagukat, valamint emellett közepes-intenzív fizikai aktivitást is végezni.

Első lépésben két csoportba osztották a résztvevőket

Lett egy fizikailag aktív (közepestől intenzív erősségűig terjedő fizikai aktivitás ≥150 perc/hét) és inaktív csoport (akik heti 150 percnél kevesebbet mozogtak).

A fizikailag aktív csoportot tovább osztották hétvégi harcos (akik legfeljebb két részletben teljesítették a heti mozgási tervet) és rendszeresen aktív (legalább három alkalomra osztva teljesítették a heti tervet) alcsoportokra. A hétvégi harcos és rendszeresen aktív résztvevőket a fizikai aktivitás időtartama és intenzitása alapján tovább osztályozták. Végül összehasonlították az úgynevezett halálozási végpontokat (ilyenkor vizsgálják az összhalálozást, a szív- és érrendszeri eredetű és a daganatos eredetű halálozást) a hétvégi harcosok és a rendszeres fizikai aktivitást végzők között.

A fizikai aktivitás mértékét számos tényező befolyásolhatja - ezek torzító hatását ellensúlyozandó, az eredményeket életkorra, nemre, fajra, etnikumra, családi állapotra, jövedelemre, legmagasabb iskolai végzettségre, dohányzásra, alkoholfogyasztásra, társbetegségekre, önértékelésen alapuló egészségi állapotra, pszichológiai problémákra és mozgékonyságra is külön vizsgálták. Az elemzésből kizárták az utánkövetés első két évét, csökkentve a már esetlegesen fennálló, de még nem diagnosztizált betegségek befolyásoló hatását.

A résztvevők átlagéletkora 41,4 év volt. A nők aránya 50,8 százalékos volt.

Mindegy, hogy mikor van ideje rá, csak mozogjon!

Az utánkövetési idő alatt 21 898 halálesetet rögzítettek, ebből 4130 kardiovaszkuláris okból, 6034 tumoros megbetegedés miatt történt.

A fizikailag inaktív résztvevőkkel összehasonlítva a rendszeres testmozgást végzők fiatalabbak, soványabbak, nagyobb valószínűséggel voltak férfiak, nem dohányzók, alkoholfogyasztók, magasabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel rendelkeztek, kevesebb társbetegségük volt és jobbnak értékelték az egészségi állapotukat.

A hétvégi harcosok fiatalabbak, nagyobb valószínűséggel férfiak, dohányzók, túlsúlyosak voltak, valamint alacsonyabb iskolai végzettséggel és jövedelemmel bírtak, mint a rendszeresen aktív résztvevők.

A fizikai aktivitás középértéke 240 perc/hét lett a hétvégi harcos csoportban és 420 perc/hét a rendszeresen mozgó csoportban.

Az inaktív résztvevőkkel összehasonlítva az összhalálozás kockázati aránya 0,92-re változott a hétvégi harcos csoportban és 0,85-ös értékre változott a rendszeres mozgást végző csoportban. Összefoglalva elmondható, hogy a rendszeres testmozgást végzők halálozási aránya alacsonyabb lett az inaktív csoporttal összehasonlítva, és nem találtak jelentős különbséget azt vizsgálva, hogy a mozgásmennyiséget hány részletben végzik el az emberek.

A fenti eredmények azt sugallják, hogy hasonló mennyiségű fizikai aktivitás végzésekor az időbeli eloszlás - több napon át tartó mozgás vagy a teljes mennyiség kevesebb napra való koncentrálása - nem befolyásolja a halálozási kockázatot.

A lényeg tehát a mozgáson magán és annak a mennyiségén van - ez lehet kertészkedés, néhány perc tánc egy jó zenére, 2-3 megállónyi séta vagy klasszikus sportolás, a lényeg, hogy aktív maradjon az ember.