Lesznai Anna (született Moscovitz Amália, 1885–1966) költő, író, iparművész volt, akinek falusi környezetben, Körtvélyesen töltött gyermek- és ifjúkorának élményvilága egész életét végig kísérte. Gyerekként parasztasszonyoktól tanult hímezni, majd iparművészeti tanulmányokat folytatott Budapesten és Párizsban.

Első versei a Nyugatban jelentek meg. Hímzései, illusztrációi és írói alkotásai a magyar szecesszió jegyében születtek. Ady ezt írta a Hazajáró versek című kötetről írott kritikájában 1909-ben: „Lesznai Anna nagyon cirógatja a szókat, azokat is, amelyek ezt a nagy becézést nem érdemlik meg. Még nem tudja, hogy 999 szót kell megölni, hogy az ezredik, az igazi megszülessen.” Ezt az – állítólagos – fegyelmezetlenséget akkoriban a női, ösztönösebb alkotómódszer sajátosságának tekintették. A véleményt Lesznai is osztotta: „Egész életemben nem akartam mást, mint nem férfiművészetet adni. Az asszony ne akarjon jobbat csinálni, hanem mást.”

Dolgok öröme című verse is kifejezi a természethez, a világban betöltött helyéhez való, nőként megélt viszonyulását: „Tér nincs köztetek s köztem: világ gyümölcsei dolgok / Tér nincs viszony nincs, csak boldog egymáshoz érés”.

Első férje Jászi Oszkár író, politikus, egyetemi tanár, szociológus volt. 1919-től Bécsben élt emigrációban. Ettől kezdve haláláig Gergely Tibor festőművész felesége, akivel 1930-ban tértek vissza Budapestre. Budapesti és körtvélyesi háza ekkor is sok írónak, művésznek nyújtott otthont. A fiatal művészek pályáját is figyelemmel kísérte, többek közt József Attiláét és Radnóti Miklósét.

1939-ben ismét emigrációba kényszerült és New Yorkba költözött. Itt fejezi be Kezdetben volt a kert című kétkötetes korrajzi nagyregényét. Életének utolsó két évében egymás után kétszer is hazalátogatott, válogatott verskötetét is itthon rendezte sajtó alá.

Alább olvasható a teljes mese.