Dr. Zámolyi Károly az MKT elnökének a sír melletti beszéde 2006.dec.22-én Nagylángon:

Kedves Gyula Bácsi!

A Magyar Kardiológusok Társasága, a magyar kardiológusok nevében utoljára szólítunk így, ahogy ezt mély tisztelettel és megbecsüléssel az utóbbi években mindíg tettük. Most ugyan itt hagytál minket, de ez nem végleges távozást jelent, mert mi a tiszteletbeli elnök jelzőjét, az örököst komolyan vesszük. Tesszük ezt azért, mert mindannyian komolyan hisszük és tudjuk, hogy személyedben a magyar kardiológia legnagyobb alakját veszítettük el. Azt az embert, aki a legtöbbet tettél a magyar kardiológia megteremtéséért és magas színvonalra emeléséért. Ott voltál a Társaság megalapítói között és halálodig szerető bábáskodással őrködtél felette. Édes gyermekednek, szívügyednek tekintetted társaságunkat és sokszor a Te határozott, egyenes fellépésed mentette meg a rossz irányvételtől. Hála a sorsnak, hogy lehetővé tette számodra, hogy nagy nehézségek árán, de befejezd a magyar kardiológia 50 évéről általad szerkesztett könyvet. Ígérjük, hogy a munkát befejezzük, és a könyvet megjelentetjük.

A pótolhatatlan veszteséget számunkra az jelenti, hogy egy igazi példakép távozott közülünk. Az az ember, aki 80 évesen is végighallgatta és aktív részvevője volt a balatonfüredi kongresszusainknak, elnökségi üléseinknek, az összes társasági programnak. Csodálattal, mély tisztelettel tekintettünk Rád és ez a példamutatás örökre emlékezetünkbe marad. Igaz szívvel, tisztességgel szolgáltad – a szó nemes értelmében – betegeidet, szakmádat és a Kardiológusok Társaságát. Nem lesz ezentúl senki, aki a nyelvi hibáinkat kijavítsa, aki emberi tartásával, széles műveltségével útba igazítson minket.

10 évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy az Ő osztályán a Bajcsy – Zsilinszky Kórházban az utódja lehettem. Ott ahol a Zárday Professzorral fémjelzett kórházban a kardiológiai ellátást magas szintre emelte, ahol létrehozta a koronária intenzív osztályt és egy kítűnő- orvosokból és nővérekből álló- gárdát kovácsolt. Az Ő nevükben is búcsúzom, azzal az ígérettel, hogy a hagyományokat folytatjuk.

Az írja a költő: „Az ér el sikert, aki jól élt, gyakran nevetett és sokat szeretett, aki élvezte a jó emberek bizalmát és szeretetét, aki kitöltötte a helyét és bevégezte a feladatát”. Én biztos vagyok benne, hogy Kerkovits Gyula Tanár Úr jól élt és sikeres ember volt a szó nemes értelmében.

Valószínűleg testünk minden atomja valaha egy csillag része volt. Nyilván ezért hagytad el most a Földet, hogy végre hazatérj. Isten kísérje utadat. Emlékedet örökre megőrizzük.