Annak ellenére, hogy a kockázatbecslési kalkulátorok nélkülözhetetlenek a prevenciós stratégiák megvalósításában, jelentős különbségeket tapasztalhatunk az előrejelzett és a valóban bekövetkező események számában. Emiatt van szükség egy adott egyén individuális kockázatbecslésének további finomítására, erre szolgálnak a biomarkerek. A biomarkerek köztes (surrogate) végpontként szolgálnak, amelyek megelőzik, helyettesítik a valódi, kemény klinikai végpontokat. Ahhoz, hogy egy biomarker a kardiovaszkuláris események megfelelő köztes végpontja legyen, számos kritériumot kell teljesítenie. Számos lehetséges vaszkuláris biomarker szerepe felmerült a primer és a szekunder kardiovaszkuláris prevencióban. Közülük kizárólag a carotis-ultrahangvizsgálat, a boka-kar index és a carotis femoralis pulzushullám-terjedési sebesség felel meg teljesen a biomarkerekkel szemben támasztott legszigorúbb kritériumoknak.