Gyászjelentés >> A búcsú mindig fájdalmas, különösen fájdalmas akkor, ha korán érkezik. Két hónapja, a minden évben megrendezett budapesti endokrinológiai továbbképző tanfolyamon – amit magunk között csak „Rácz professzor tanfolyamának” hívunk – már tudtuk, hogy kezelésre jár, láttuk hogy gyenge, de egy pillanatra még a régi Rácz professzor volt, akit valamennyien tiszteltünk és szerettünk, és akinek lelkünk mélyén a gyógyulását reméltük, még ha az eszünk mást is mondott. Rácz Károly professzor 1950-ben született Budapesten. Summa cum laude minősítésű diplomájának megszerzése után két évig a Tétényi úti Kórház II. Belgyógyászati Osztályán dolgozott, majd 1978-ban a Semmelweis Egyetem II. Belklinikájára került, ahol az egyetemi oktatói életpálya állomásait végigjárva 1996-tól egyetemi tanárként, 2009-től klinikaigazgatóként dolgozott. 2008-tól az Általános Orvostudományi Kar dékánhelyettese volt. Az egyetemi éveket is beszámítva életének 39 éve kötődött a Semmelweis Egyetemhez. Ez a kapcsolat a kanadai és a francia vendégkutatói ösztöndíjai alatt sem szakadt meg. PhD tézisét a montreáli McGill Egyetemen védte meg 1985-ben, „Dean’s Honour” minősítéssel. 1997-ben lett az MTA doktora. A „Hormonális szabályozó mechanizmusok” doktori programot 2002-től irányította, 2009-től a Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának elnöke volt. Önéletrajzában tudományos érdeklődési területként a kortikoszteroid és katekolamin szintézis szabályozását és molekuláris biológiáját, a mellékvese daganatok molekuláris biológiáját, és a renin-angiotensin rendszer patofiziológiáját jelölte meg, jól tudjuk azonban, hogy szakmai tudása az endokrinológia teljes vertikumát felölelte. Tudományos eredményeire a nemzetközi orvosi szakirodalomban több mint 3500 esetben hivatkoztak. A hazai orvosi szakmai közélet szereplőjeként, több más megbízatás mellett, 1999-től nyolc éven át a Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere társaság főtitkára, majd 2011-ig elnökünk volt. 2010-től a Magyar Belgyógyász Társaság elnöke. A belgyógyászat-endokrinológia-anyagcsere és a klinikai genetika szakmai kollégium tagja, 2010-től az Orvosi Hetilap főszerkesztője volt. Munkáját több kitüntetéssel ismerték el. Rácz Károly professzor munkája, szabadideje, egész élete az endokrinológia volt. Budapestről indult, tudásának alapjait a Semmelweis Egyetem II. Belklinikáján szerezte meg, majd a külföldi évek után ugyanide tért vissza, hogy abból, amit külföldön látott, tanult, itthon építsen palotát. Így jöhetett létre a sokáig általa vezetett, az endokrin kórképek klinikumát, molekuláris biológiáját és genetikáját egyszerre tanulmányozó kis munkacsoport, mely az évek során bővült, és ma már az egész ország számára végez meghatározó vizsgálatokat, miközben tudományos eredményei nemzetközi mércével is kiemelkedőek. Nagy gondot fordított a felnövekvő orvosgeneráció, különösen az endokrinológusok képzésére. Az általa vezetett klinikán számtalan, ma belgyógyászként és endokrinológusként dolgozó kolléga töltött gyakorlatot. Témavezetésével tizenöten szereztek PhD fokozatot. Tanítványai közül ketten az MTA doktorai lettek. Rajongott a művészetért, a klasszikus zenéért, az operáért. Az általa szervezett téli budapesti továbbképzéseken mindig lehetett ilyen élményben részünk; már hónapokkal korábban, a tudományos programban felkért előadókkal való témaegyeztetés során részletesen elmondta, hogy miért nem érdemes kihagyni a tudományos részt követő, esti kulturális programot. Céltudatosság, széles látókör, tolerancia – talán ezek azok a főbb emberi tulajdonságok, amelyek életpályáján kísérték, ha csak a legfontosabb hármat akarjuk felsorolni mindazok közül, amelyek Rácz Károly professzort munkahelyén és MEAT elnökeként is kiemelkedő vezetővé tették. Hiányozni fognak halkan, de jól érthetően, sokszor kérdésként vagy feltételes módban megfogalmazott megjegyzései, kiegészítései a tudományos kongresszusokon, és hiányozni fog az a láthatatlan, de mindig jelen levő összetartó erő is, amelyet a teremben való jelenlétével sugárzott felénk. Rácz Károly professzor búcsúztatása március 7-én 10 órakor lesz az Egyetemi templomban. Dr. Nagy Endre