DIABETES VILÁGNAP MAGYARORSZÁG

Az Egészségügyi Világszervezet-felismerve számos népbetegség élettartamot megrövidítő, életminőséget rontó hatását-az év egy meghatározott napját az adott betegség elleni nemzetközi összefogásnak szenteli. A cukorbetegség világnapjának november 14.-ét jelölte ki. Mit jelent számunkra, cukorbetegekkel foglalkozó szakemberek számára ez a nap? Elsősorban fokozott figyelem felhívást, jól lehet a diabetes kezelésének, gondozásának, megelőzésének fontosságát nyilván nem lehet csak az év egy napjára leszűkíteni.

Mindannyiunk előtt jól ismert, hogy a diabetes, elsősorban a 2-es típusú cukorbaj mai szemlélettel olyan idült cardiovasculáris kóros állapot, melyhez hyperglycaemia csatlakozik. Ez a megfogalmazás teljesen átértékeli a diabetes fogalmát, de hűen tükrözi ezen kórforma igazi veszélyét, népegészségügyi jelentőségét. Persze nemcsak a betegség körvonalai tágultak hatalmas méretekben, hanem a kórformával foglalkozó szakemberek tudásának is gyarapodni kellett, hiszen számos részspecialitást, mint cardiológiát, lipidológiát, nephrológiát, stb is el kellett sajátítani, hogy betegeinket korszerűen tudjuk kezelni, gondozni.

Míg évtizedekkel ezelőtt a cukorbetegek életét elsősorban a heveny szövődmények veszélyeztették, addig ma elsősorban a 2-es típusú diabetesesekét-az idült kis-és nagy ér szövődmények. Újabb adatok szerint a diabetes mint infarctogén kockázati tényező mára meghaladja a dohányzásét! Figyelembe véve a diabetes prevalenciájának rohamos szaporodását, a metabolikus szindróma elterjedését, számunkra hazai diabetológusokra hihetetlen nagy feladat vár. Nem csak korszerű, holisztikus kezelésben kell részesíteni ezen betegeket, hanem mindent meg kell tennünk, hogy sikeresen megelőzhessük ezt a kórformát. Ehhez a munkához megfelelő partner kapcsolat betegeinkkel elengedhetetlen. Úgy véljük, ezen a téren a Magyar Diabetes Társaság az elmúlt két évtizedben sokat tett, gondoljunk az oktatási formák elterjedésére, a klubfoglalkozásokra, a szakápolóképzés megindítására 9 évvel ezelőtt, a nagysikerű beteg tájékoztató szakmai lapokra, a számos továbbképző rendezvényre, stb. Mindezen eredmények ellenére a Világnap újra meg újra felhívja a figyelmet, hogy még nagyon sok a tennivaló, sok még az akadály.

Néhány évvel ezelőtt az Egészségügyi Világszervezet akkori jelszava: „teljes életet a diabetes ellenére” sajnos még mára sem valósult meg. Itthon nagyon sok eredményt elértünk, a már említetteken kívül számos korszerű inzulin és orális antidiabetikum ingyen, vagy jelentős támogatással hozzáférhető. Legújabban az inzulin pumpa is komoly támogatással hozzáférhető az arra szakmailag rászorulók számára. A sort sokáig folytathatnánk. Megelégedésre persze jelenleg sincs okunk. Részben anyagi nehézségek, részben az egészségügyi főhatóságok gyakran megmagyarázhatatlan értetlensége, tájékozatlansága sok keserűséget okoz nekünk. Csak egy példa: egyes hivatalok a sikeres diabetes szakápolóképzést jelen formájában meg kívánják szűntetni, hogy egy sokkal alacsonyabb szinvonalú, az Európai Únió trendjével ellentétes „álképzés”-nek adjon helyet. A Társaság persze mindent elkövet, segítségül híva az Európai Szakápolók Szövetségét, (FEND)a Nemzetközi Diabetes Szövetséget (IDF), hogy ezt a súlyosan elhibázott döntést megváltoztassák…

Sokat kellene még tennünk a valódi esély egyenlőség eléréséért is. „Teljes életet” a cukorbeteg csak úgy tud élni, ha mindenben azonosan bírálják el az egészségesekkel. Nálunk sajnos még dühöng a diszkrimináció, az iskolától kezdve a munkahelyekig. Számos olyan foglalkozás is zárva van a cukorbetegek előtt, ami nyugat-Európában, tengerentúl már régen nem tiltott. Gondolok itt vonat-és autóbusz vezetésre, és számos olyan foglalkozásra, amelyek nálunk még tabuk. Legutóbb olvastam, hogy az Egyesült Államokban megfelelően gondozott és ellenőrzött betegek pilóták is lehetnek, semmivel sem okoztak több balesetet!

A cukorbetegek egyenlőségét a biztosításoknál is érvényesíteni kellene…

A cukorbetegek harmonikus beilleszkedését a társadalom tudja leghatásosabban elősegíteni. Ebben jó partner lehet(ne) a Media. Sajnos ma még azt látjuk, hogy anyagi okok miatt a nyilvánvalóan nem profit orientált ismertető műsorok a rádióban, televízióban még kevés helyet kapnak. Úgy látjuk, hogy a Médiát ezen a területen is a nézettség, a hallgatottság határozza meg, ezért szívesebben adnak helyt olyan műsoroknak, melyeknek egy féle szenzáció értéke van, sajnos azonban valóság tartalma édes-kevés.

Hiba, hogy az oly sokszor beharangozott „nemzeti prevenciós program” végrehajtása akadozik, késlekedik. Csak példaképpen említjük meg, hogy a kb két éve meghirdetett megelőzési programmba a diabetes bele sem került, az utolsó percben tudta a Társaság „metabolikus szindróma” alcsoportként a „hátsó ajtón belopni. Sajnos egyenlőre ebből sem lett realitás…

Ugyanakkor a 2002-ben Budapesten megrendezett Európai Diabetes Kogresszus egyhangú siker volt, a több mint 11.000 résztvevő nem csak a kitűnő szakmai programmal, hanem a rendezéssel, a fővárossal, a magyaros vendégszeretettel is maximálisan meg volt elégedve! Ez az esemény-amelyről ma is minden diabetessel foglalkozó rendezvényen beszélnek,a hazai diabetológiai nemzetközi elismerését jelentette. ( Némi keserűség, hogy az egészségügy legfőbb vezetői, a főváros, nem képviseltették magukat a legmagasabb szinten, amint az joggal elvárható lett volna)…

Ez évben a Diabetes Világnap Országos Rendezvényét Kaposvárott tartották meg, ahová autóbuszok mintegy 5-600 cukorbeteget szállítottak az ország minden részéből. 3 orvosi előadás hangzott el. A gyógyszer és élelmiszer cégek kiállítását nagy érdeklődés kísérte. A rendezvényt a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége rendezte, a Társaság és cégek támogatásával. A MACOSZ az eltelt évtizedben jelentősen megerősödött, nem csak taglétszáma haladja meg mára a 30.000 főt, hanem tekintélye, társadalmi súlya is megnőtt. Olyan partnerré kezd válni, amely sikerrel hallathatja hangját a cukorbeteg populációt érintő számos kérdésben, mint gyógyszerárak, gondozás kérdései, diagnosztikumok hozzáférhetősége, stb. Mi diabetológusok egyre inkább kívánunk támaszkodni rájuk, hiszen közismert, hogy a megfelelő főhatóságok sokkal könnyebben söprik le az orvos „akadékoskodőkat” egyes kérdésekben, mint a társadalom széles rétegeit képviselő betegek érdekcsoportját…Sok kérdést már az ő hatékony közreműködésükkel sikerült megoldani. Talán nincs túl messze az idő, amikor a két társaság-számos külföldi példa szerint- egyesülni tud!

Befejezésül mit is üzenhetnék a Világnap alkalmából?

Tovább kell küzdeni a magyar társadalom 5-10 %-át képviselő cukorbetegek esély egyenlőségéért, társadalmi és főleg hivatalos elismertetéséért, felhívni az illetékesek figyelmét e kórkép potenciális, halmozott kockázati szerepére és ebből következő megelőzési feladatainkra. Nem titkolom, olyan egészségügyi vezetést kívánok betegeink érdekében, akik ismerik, megfelelően tudják kezelni a diabetes és „kapcsolt részeinek” népegészségügyi terhét. Csak akkor beszélhetünk arról, hogy betegeink a cukorbetegség ellenére teljes életet tudnak élni.

És nem csak a Világnapon…

Prof. Dr. Halmos Tamás